Online Jezsuita Történeti Névtár

A lengyelországi Brzostekban született, Braunsbergben lépett be a Társaságba.1586–7-ben Kolozsváron házgondnok és a birtokokon lelkipásztor volt. A lengyelországi Lublinban halt meg 1616-ban.

Az itáliai Cividaléban született, Leobenben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1628-ban Goriziában tanította az alsósokat. 1629–31-ben Grazban bölcseletet tanult. Utána egy évig Fiuméban és két évig Triesztben grammatikát tanított. A teológiát szintén Grazban végezte. A következő évben Triesztben tanított, majd Leobenben volt harmadik probációban. Utána egy-egy évig Triesztben, Fiuméban és Zágrábban retorikát tanított. 1644–5-ben Gyöngyösön működött, ahonnan a moldvai misszióba ment. 1646 decemberében meghalt.

Rendi képzését Bp.-en kezdte: kétéves próbaidő és retorika a Manrézában, hároméves bölcseleti tanulmány a Mária utcában. Magiszter egy évig volt Kalocsán. A teológiát Szegeden végezte. Utána három évig házgondnok volt a Manrézában, majd Pécsett, az iskolák államosítása után, a kollégium templománál plébániát szervezett. 1950-ben a rendtartomány anyagi ügyeinek felelőse lett. A szerzetesek elhurcolását sikerült elkerülnie, de 1955. augusztus 23-án több más jezsuitával együtt letartóztatták és 1956. február 3-án tizennégy évi börtönbüntetésre ítélték. Októberben kiszabadult, de 1957 márciusában újra elfogták, büntetését három évre csökkentették. Letöltését az amnesztiáig sikerült kihúznia. Haláláig a bp.-i Szent Rita-plébánia pénzbeszedője, raktárosa és kisegítő lelkésze volt.

Erdélyben, Alsószoporon született, Rómában lépett be a Társaságba. Ott kapta meg egész képzését: két év újoncidő, egy év retorika, három év bölcselet és négy év teológia, majd a harmadik probáció. 1595. július 26-án érkezett meg Kolozsvárra. Ott magyar hitszónok és a templom igazgatója lett. 1599-től kazuisztikát is tanított. 1601-ben Gyulafehérváron volt házfőnök. 1602-ben Kolozsváron helyettesítette a rektort házfőnöki minőségben, amikor meghalt.

Budán született, logikusként Bécsből lépett be a Társaságba. 1719–20-ban Grazban tanult bölcseletet, majd egy-egy évig Linzben, Budán, Sopronban és Leobenben tanított középiskolában. 1726-ban kezdte meg Grazban a teológiai tanulmányokat, amelyeket két év múlva Bécsben folytatott. Ott szentelték pappá 1728-ban. 1730-ban végezte Besztercebányán a harmadik próbaévet. 1731-ben Brassóban, 1732-ben Nagyszebenben tanított. 1733-ban Budán a szeminárium igazgatója és házi lelkiatya volt. 1734–5-ben Passauban, 1736-ban Bécsben bölcseletet, 1737–8-ban Klagenfurtban kontroverziát, 1739-ben Zágrábban kazuisztikát tanított. 1740-ben Varasdon házgondnok volt. 1741-ben Budán kontroverziát, 1742–3-ban Egerben, 1744-ben Nagyszombatban, 1745–6-ban Passauban kazuisztikát, 1747-ben Nagyszombatban egyházjogot adott elő. 1748–9-ben Linzben, 1750-ben Laibachban, 1751-ben Steyrben, 1752-ben Varasdon, 1753–4-ben Nagyszombatban és 1755-ben Sopronban a házgondnoki hivatalt látta el. 1756–7-ben Judenburgban házi lelkiatya volt. 1758–60-ban Klagenfurtban egyházjogot tanított. Utána egy évig Leobenben és 1762-től haláláig Millstattban házi lelkiatya volt. Szent László királyról Bécsben mondott latin szentbeszéde 1736-ban nyomtatásban is megjelent.

Sümegen született, Pozsonyból Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1708–10 között Grazban bölcseletet tanult. 1711–4-ben Kolozsváron tanított középiskolában. 1715–8-ban Kassán végezte a teológiát, ott szentelték pappá 1718-ban. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1720-ban Rozsnyón hitszónokként működött. 1721–4-ben Nagyszombatban bölcseletet, 1725–6-ban Egerben és 1727–30-ban Győrben kazuisztikát tanított. 1731-ben Nagyszombatban kontroverziatanár és a szeminárium igazgatója volt. A következő évben Sopronban a konviktust vezette. 1733–6-ban Kőszegen rektorhelyettesként működött. 1737–46 között a váci püspök gyóntatója és tanácsadója volt. 1747-ben Nagyszombatban a szemináriumot vezette. 1748–51-ben Pozsonyban, 1752–3-ban Budán rektor és plébános volt. Több műve megjelent, köztük a kolozsvári Mária-kegyképről, Szent Atanázról és kettő Justus Lipsiusról.

Eperjesen született, Klagenfurtból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1693–5-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána Leobenben két évig, Sopronban, Judenburgban és Klagenfurtban egy-egy évig tanított középiskolában. 1701–4 között Grazban volt teológus. Ott szentelték pappá 1704-ben. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Utána tizenkét évig hitszónokként működött Leobenben, Linzben, Grazban, Pozsonyban, Nagyszombatban, Budán és Sopronban. 1719-ben Millstattban házi lelkiatya volt. Utána folytatta hitszónoki tevékenységét Budán és Besztercebányán egy, Eperjesen öt, Kassán egy évig. 1728–9-ben Besztercebányán házgondnokként működött. 1730–2-ben Nagybányán volt hitszónok. A következő évben Kolozsváron látta el a házgondnoki teendőket, majd haláláig Nagyváradon volt hitszónok.

A szlovéniai Višnja Gorában született, Brünnben lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1605–7-ben Grazban bölcseletet tanult. Utána egy évig Laibachban tanított. 1609–10-ben Grazban volt teológus. Ekkor megszakította tanulmányait, és 1611-ben Brünnben, 1612-ben Jindřichův Hradecben, 1613–4-ben Grazban tanított középiskolában. 1615-ben ugyanott folytatta a teológiát, és szentelték pappá ugyanabban az évben. 1616-tól négy évig bölcseletet, hat évig teológiát tanított. 1625-től három évig az egyetem kancellárja is volt. 1628–31-ben Bécsben rektorként működött. 1632-től tanulmányi főnök és egy évig Lipót Vilmos főherceg teológiatanára volt, majd a morális teológiát tanította. Ez az elnevezés első eset a katalógusokban, egyelőre folytatás nélkül. A következő évben a „kazuisztika” szerepel nála. 1635–8-ban tartományfőnök volt. A nagyszombati egyetem indulása már az ő hivatali idejére esett. 1639–40-ben grazi rektor és 1641–7-ben a bécsi professzusház főnöke volt.

Kőművesként lépett be a Társaságba. 1898–1900 között Nagyszombatban testvérnovícius, 1901–7 között Nagykapornakon gazdasági segítő, 1908-tól Kalocsán pincemester és a villa gondozója volt.

Zágrábban született, a csehországi Brünnben lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1615-ben Zágrábban grammatikát tanított. 1616–21 között Grazban tanult bölcseletet és teológiát. Ott szentelték pappá 1621-ben. A következő évtől haláláig a hódoltsági misszióban dolgozott Pécsett.

Székelyföldön született, világi papként Kolozsváron vették fel a Társaságba 1579 végén. Tanulmányokat nem végzett. Kolozsváron maradt lelkipásztori munkában. Nehezen alkalmazkodott a helyzethez, és jogi nehézségek is adódtak a felvételnél. Giovanni Paolo Campano lengyel tartományfőnök azonban kitartott mellette, és Braunsbergbe küldte az újoncházba, ahol teljesen megváltozott. 1584 elejétől Gyulafehérváron házgondnok és hitszónok volt. A tartományfőnök szerint ekkor már a magyar atyák legjobbjai közé tartozott. 1585-ben betegség miatt Kolozsvárra került, és a házgondnoki hivatalt látta el. Rövidesen visszakerült Gyulafehérvárra, ahol tüdeje miatt súlyos beteg lett, és 1586 nyarán meghalt.

1925–7 között testvérnovícius volt Érden, a következő évben Szegeden portás és mindenes. 1929–31 között a Manrézában volt ebédlős és portás, 1932–7 között Szegeden portás és mindenes, 1938-ban Hódmezővásárhelyen bevásárló, 1939–40 folyamán Kalocsán mindenes, 1941-ben Kassán ebédlős, 1942-től Szatmárnémetiben portás és mindenes, 1946-tól Pécsett bevásárló, mindenes, 1950-ben a pesti rendházban portás. A szétszóratás után 1950–71 között villanyszerelőként dolgozott; 1971–6 között sekrestyés, 1976–83 között pedig már mint nyugdíjas végezte ezt a feladatot Bp.-en.

1950-ben érettségizett, majd egy-egy évet tanult az egri és a szombathelyi szemináriumban. Az illegalitásban lépett be a Társaságba. Francia és magyar irodalmat tanult Budapesten az Idegen Nyelvek Főiskoláján, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 1956 novemberében elöljárói kérésére távozott az országból. Rendi tanulmányait a Leuven melletti eegenhoveni jezsuita főiskolán végezte 1957–63 között, közben (1962-ben) Brüsszelben pappá szentelték. 1966-ban teológiai doktorátust szerzett a párizsi Institut Catholique-on, disszertációját Szent Ambrus krisztológiájából készítette.
1967-től a Vatikáni Rádió magyar műsorának szerkesztője, majd 1972-től vezetője lett. Római évei alatt rádiós szerkesztőként és magyar nyelvű filozófiai, teológiai és irodalmi ihletettségű munkáival a nyugati szakirodalomtól elzárt magyarországi hallgatók és olvasók számára hozzáférhetővé tette a kortárs szellemi élet legértékesebb irányzatait.
1992-ben hazatért, azóta a (2010 őszétől már csak internetes kiadásban megjelenő) Távlatok című folyóirat főszerkesztője, 1993–4-ben a Magyar Rádió Felügyelőbizottságának volt tagja. 1994-től a Magyar Püspöki Kar médiabizottságának tagja. 2000–5-ig a PPKE kommunikáció szakán óraadó tanárként adott elő. Több évig, 2011-ig a váci Apor Vilmos Főiskolán tanított.
Rendkívül termékeny író, szerteágazó munkásságát számtalan monográfia, filozófiai, teológiai, irodalomkritikai tanulmány és tanulmánykötet, verskönyv és műfordítás jelzi. Hetvenedik születésnapja alkalmából, 2001-ben II. János Pál pápa táviratban köszöntötte, kiemelve odaadó szolgálatát a Vatikáni Rádió magyar adásának élén. A Magyar Köztársaság művelődési miniszterétől 1991-ben a Pro Cultura Hungarica emlékplakettet vehette át, 1996-ban a Magyar Pen Club Illyés Gyula-díjjal tüntette ki gazdag műfordítói munkásságáért, a 20. századi nagy francia költők és teológusok műveinek fordításáért. Irodalmi munkásságát Stephanus-díjjal ismerte el a Stephanus Alapítvány Kuratóriuma 2001-ben, 2002-ben pedig újságírói tevékenységéért Táncsics Mihály-díjban részesült. További díjai: Doctor of Literature (2003), Széchenyi Társaság díja (2007), Pro Cultura Christiana-díj (2008), Magyar Örökség Díj (2011), Mindszenty-emlékérem (2012), Prokop Péter-díj (2012).
M. Világnézetek harca. Mai írók és gondolkodók. Louvain, 1963; Mai írók és gondolkodók. Louvain, 1965²; Le Christ créateur chez Saint Ambroise. Róma, 1968; Isten barátai. Hitünk korszerű bemutatása. Róma, 1969, Róma 1973²; Távlatok. Irodalmi és világnézeti tanulmányok. Róma, 1970; Henri de Lubac az egyházról. Róma, 1972; Az ember és világa. Róma, 1969, Róma, 1974², Bp., 2012³; Párbeszéd a hitről. Irodalmi és világnézeti tanulmányok. Róma, 1975; Henri de Lubac – Yves de Congar. Róma, 1975 (TTK); Ábrahámtól Jézusig. Bevezetés a Bibliába. (Puskely Máriával.) Róma, 1976. Biblikus teológiai szótár. (Nagy Ferenccel) Róma, 1972, Róma, 1976², Róma, 1983³, Bp., 1986⁴, Bp., 2009⁵; A szeretet hullámhosszán. Róma, 1977, Bp., 2012²; Jézus Krisztus megközelítése. Róma, 1978; A rejtett Isten útjain. Róma, 1980; Életadó Lélek. Bevezetés a keresztény hitéletbe. Róma, 1980; F. Varillon: Isten alázata és szenvedése. (Ford.) Róma, 1980; Karl Rahner. Róma, 1981 (TKK); Őszi ámulat. Versek és műfordítások. Róma, 1982; Jelek az éjszakában. Tanulmányok és versek. Róma, 1983; Uram, irgalmazz! (Prokopp Péter képeivel.) Róma, 1983; Pázmány Péter. Válogatás műveiből I–III. (Szerk., bev. tanulmány Őry Miklóssal.) Bp., 1983; Teljes évszak. Versek és műfordítások. Róma, 1984; Vallomások Teilhard-ról. (Szerk. Golen Károllyal, ford. és tanulmány.) Róma, 1984; Nyugtalan temgerszem. AMI Évkönyv 1984. (Versek többekkel.) Róma, 1984; Jézus Krisztus tegnap és ma. Rádióbeszélgetések és vallomások Jézusról. (Vertse Mártával.) Róma, 1985; Szavak forrása csend. Claudel, Valéry, Emmanuel. Tanulmányok és versfordítások. Róma, 1985; Auteur de la nomination de Péter Pázmány au siège primatial d’Esztergom (1614–1616). (Tanulmány, Lukács Lászlóval.) AHSI Róma, 1985; Életfordulókra. Róma, 1986; Lélekben és igazságban. Tanulmányok, naplójegyzetek. Róma, 1986; Az emmauszi úton. Hitünk megalapozása. Róma, 1987; Pázmány Péter emlékezete. (Szerk. Lukács Lászlóval; tanulmány Pázmány kegyelemvitájáról.) Róma, 1987; Mielőtt szürkülnek a színek. Versek. (Triznya Mátyás akvarelljeivel.) Róma, 1987; Mauriac önmagáról. Róma, 1987; Arcod keresem. Istenkeresők vallomásai. Róma, 1988; Marcel önmagáról. Róma, 1988; Szomjúság-forrás. Róma, 1989; Hans Urs von Balthasar önmagáról. Róma, 1989; Párbeszéd a hitről. Bp., 1990; A teológus Pázmány. A grazi „theologia scholastica” Pázmány művében. Róma, 1990, Bp., 1998²; Y. de Montcheuil: Világ világossága. (Ford.) Bp., 1990; A lélek örvényében. Versek. (Miletics Katalinnal.) Bp., 1990; F. Varillon önmagáról. Bp., 1990; Loyolai Szent Ignác írásaiból. Róma, 1991; Napfogyatkozás. Kereszténység és modernség. Róma, 1991; Zsoltárhangon. Versek. Róma, 1991, Bp., 1993²; Kortárs magyar jezsuiták. 1–2. Eisenstadt, 1991–1992; Két jezsuita költő. Morlin Imre és Cser László. (Szerk., vál., bev. tanulmány.) Róma, 1992; Hiszek Tebenned. Bevezetés a kereszténységbe. Róma, 1993; Jezsuiták tegnap és ma. Róma, 1993; R. Schneider önmagáról. Bp., 1994; Roberto Bellarmino: L’església militant; Péter Pázmány: Cinc belles cartes. (Katalán nyelven, bev. tanulmány, vál.) Barcelona, 1994; „Csillag után”. Istenkeresés a modern irodalomban. Bp., 1995; Szomjazod, hogy szomjúhozzalak. Válogatott versek. Bp., 1995; P. Emmanuel önmagáról. Bp., 1995; Üldözött jezsuiták vallomásai. (Szerk.) Bp., 1995. Franciául: Jésuites sous le pouvoir communiste. Bruxelles, 2012; Kerkai Jenő emlékezete. (András Imrével és Bálint Józseffel.) Bp., 1995; Jézus Krisztus. Bp.–Szeged, 1996; Prohászka ébresztése. 1–2. (Szerk.) Bp., 1996; Prohászka Ottokár: Naplójegyzetek. 1–3. (Szerk.) Szeged, 1997; Láng az őszutóban. Bp., 1997; Magyar jezsuiták vallomásai. 1–3. (Szerk.) Bp., 1997–1999; Két végtelen között. Tanulmányok. Bp., 1999; Teilhard önmagáról. Szeged, 1999; Prohászka önmagáról. Szeged, 1999; Magyar európaiság – európai magyarság. (Szerk.) Szeged, 1999; De profundis. Versek (Miletics Katalinnal és Móser Zoltánnal.) Szeged, 2000; Dienes Valéria önmagáról. Szeged, 2001; Keresztények az ezredfordulón. Bp., 2001; Két kiáltás között. Válogatott versek. Szeged, 2002; Szavak alkímiája. Bp., 2002; Tajtékzó idő. Új versek. Bp., 2003; Keresztény gondolkodók a XX. században. Szeged–Bp., 2004; Ez a mi hitünk. Bp., 2005; Prohászka időszerűsége. Bp., 2006; Jezsuiták Szent Ignác nyomdokain. (Bartók Tiborral.) Bp., 2006; Prohászka Ottokár élete és műve (1858–1927). Bp., 2007; The Life and Work of Ottokár Prohászka (1858–1927). Bp., 2007; Magyar jezsuiták vallomásai IV. (Szerk.) Bp., 2008; Séta szülőföldemen. Zalai gyökereim. Zalalövő, 2008; Arcodat keresem. Az élő Isten és az élet kultúrája felé. Bp., 2008; Pálos Antal emlékezete. (Lázár Kovács Ákossal.) Bp., 2009; Másodvirágzás. Versek. Bp., 2011; Új távlatok. Tanulmányok. Bp., 2011; E száz év után – eszméletcsere. Bergson eszméinek hatása a XX. század spirituális megújulására – Magyarország felé közvetítő: Dienes Valéria. (Tudományos konferencia 2011. május 25. – Szerk., tanulmány.) Bp., 2011; Krisztus és Egyháza Pázmány Péter életművében. Bp., 2012; A Vatikán keleti politikája. Az Ostpolitik színe és visszája. Bp., 2012; Jésuites hongrois. Sous le pouvoir communiste. Bruxelles, 2012; Paul Claudel és konvertita barátai. Válogatás Paul Claudel műveiből. Bp., 2013; Élő évgyűrűk. Naplórészletek, találkozások, arcélek. Bp., 2013; Évgyűrűk képekben. Bp., 2014; Istenkeresők és megtérők. A XX. század konvertitái. Bp., 2014; „Krisztus fénye”. Bevezetés Henri du Lubac SJ életművébe. Bp., 2014; Házasság és család Krisztus fényében. Bp., 2015; Szabadon és hűségesen Krisztusban. Szerelem – házasság – család keresztény szemmel. Bp., 2015; Találkozások. Barátok, mesterek. Bp., 2015.
Lásd Szabó Ferenc bibliográfiáját a Távlatok honlapján: összeáll. Gyorgyovich Miklós. http://www.tavlatok.hu/J_SZF.htm (letöltve 2015. május 20.).

Egerben született, a bölcselet doktoraként Kassáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1717-től Kolozsváron és Székelyudvarhelyen, majd 1719–21-ben újra Kolozsváron tanított középiskolában. 1722–5-ben teológiát tanult Nagyszombatban. Ott szentelték pappá 1724-ben. 1726-ban Besztercebányán végezte a harmadik probációt. 1727–8-ban Komáromban volt hitszónok. A következő négy évben Kassán bölcseletet tanított. 1733–5-ben Kolozsváron, 1736–42-ig Nagyszombatban a székesegyház szónokaként, az egyházi szónoklattan gyakorlatainak felelőseként, és az utolsó két évben a szeminárium igazgatójaként működött. 1743–6-ig Sopronban, 1747–9-ig Pécsett volt rektor. 1750-től haláláig Nagyszombatban a Szent Adalbert-szemináriumot vezette.
Húsz évig fő feladata volt a hitszónoklat. Nagyböjti és a vasárnapi evangéliumokról szóló beszédei három kötetben nyomtatásban is megjelentek. Az ünnepeken mondott szentbeszédeit is előkészítette nyomtatásra, azonban ezek kéziratban maradtak, és ma az ELTE Egyetemi Könyvtárában találhatóak. Nála már hiányzik a hitújítás korának vitázó stílusa. Nem követi a franciák hosszú szentbeszédeit sem. A szentatyák homíliái erősen hatottak rá. Szinte kivétel nélkül a Szentíráshoz nyúlt vissza, abban is főleg az Ószövetséghez. Szentbeszédeiben a korabeli moralizáló stílus uralkodott. Máriáról mondott beszédeinek központi témája a korát nagyon jellemző barokk eszme: Magyarország Mária országa.

1948–50 között a zugligeti Manrézában volt skolasztikus novícius. A szétszóratás után, 1956-ban külföldre távozott. 1957–9 között Burgosban végezte a teológiát, ott szentelték pappá. 1960-ban Wépionban végezte a terciát. 1961-ben Rómába került, a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségében segített, közben az egyetemen olasz irodalmat tanult. Egy alpesi kirándulás alkalmával lezuhant és szörnyethalt.

Csepregen született, logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1764–5-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána 1766–8-ban Kolozsváron, 1769-ben Egerben tanított középiskolában. 1770–3 között Nagyszombatban teológiát tanult. 1772-ben szentelték pappá. A Társaság feloszlatása után Szekszárdon lett káplán. Utána Vácra került püspöki szertartónak, majd haláláig Besztercebánya plébánosa volt. 1789-től gabonanemesítéssel foglalkozott, főleg rozzsal, búzával és árpával. Erről 1793-ban megjelent, Vátzi gabona című magyar nyelvű munkájában számolt be, amely a maga nemében első volt Magyarországon. Könyvét német és latin fordításban egyidejűleg adta ki Mitterpacher Lajos.

Miskolcon született. Gimnáziumi tanulmányait ugyanott, a minoritáknál végezte. Érden lépett be a Társaságba. 1929–31-ben Szegeden végezte a bölcseleti tanulmányokat. 1932–4-ben Kalocsán a Loyoleumban volt felügyelő. 1935–8-ban Szegeden tanult teológiát, ott szentelték pappá 1937-ben, majd 1939-ben ugyanott végezte a harmadik próbaévet. 1940–4 között a bp.-i újoncházban a retorikát végző tanuló rendtagok vezetője, a szónoklattan tanára és az újoncmester helyettese volt. Már akkor kapcsolatban állt a műegyetemistákkal. Ez erősödött 1945-től, amikor a bp.-i rendházba került. Ő lett akkor az egyetemisták Mária-kongregációjának vezetője is. 1950-ben, a rendház tagjainak elhurcolásakor, nem volt otthon. 1950 őszétől a Haller téri plébánián lett sekrestyés. 1953-tól az Üllői úti Szent Kereszt-plébánia adminisztrátora volt. Lelkipásztori munkáját az egyetemisták körében kis csoportokban tovább folytatta. 1963. augusztus 22-én tartóztatták le Fonyódon. 1964-ben a fellebbviteli tárgyaláson hét évre ítélték, de 1968. november 22-én szabadult. Az Ecseri úti Szent Kereszt-egyházközség irodavezetője lett Bp.-en. 1976. szeptember 5-től hivatalosan felvették az esztergomi főegyházmegyébe. A kelenföldi Szent Gellért-plébánián lett helyettes plébános. 1993-ban a rend Radvány utcai otthonába, onnan 1995-ben a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthonba került.

1942–4 között a zugligeti Manrézában végezte el a noviciátust. 1945-ben Szegeden kezdte a filozófiát, majd Rómában fejezte be 1947-ben. 1948-ban Bikfayában tanult arabul, 1949-ben Bejrútban törökül. 1950–3 között Leuvenben teológiát végzett. 1954-ben St. Asaphban végezte a terciát, 1955–7 között Rómában Szentírásból szerzett diplomát. 1958-tól kezdve Bejrútban a Szentírás professzora, de közben lelkipásztori munkát is végzett, és lelkigyakorlatokat adott.

Tapolcsányban született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. 1674-ben ugyanott grammatikát tanított. 1675–7-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Győrben, Szakolcán és két évig Pozsonyban tanított középiskolában. Teológiai tanulmányait Grazban végezte 1682–5 között, ott szentelték pappá 1685-ben. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1687-ben Trencsénben, 1688-ban Győrben tanított középiskolában. 1689–94-ben Pozsonyban négy évig a retorika tanára és két évig házgondnok volt. A következő évben Nagyszombatban a gazdasági ügyeket intézte. 1696–8-ban Trencsénben a konviktust vezette és hitszónok volt. 1699–1701-ben Szepeskáptalanban a házfőnöki hivatalt látta el. 1702–6 között Pozsonyban két évig a gazdasági ügyek intézőjeként és három évig házgondnokként működött. 1707-től haláláig Nagyszombatban élt, utolsó évében mint a szeminárium igazgatója.

A horvátországi Planinán született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Zágrábban tanított grammatikát. 1654–6-ban bölcseletet tanult Grazban, majd két évig Varasdon tanított. 1659–62-ben Grazban végezte a teológiát, ott szentelték pappá 1662-ben. A harmadik próbaévet Judenburgban végezte. Utána egy évig Varasdon tanított. 1665–8 között Grazban három évig bölcseletet és egy évig kazuisztikát tanított. A következő évben Kassán teológiát adott elő. 1673–5-ben Grazban szentírástant tanított. 1676–8-ban zágrábi rektor volt. 1679–80-ban Nagyszombatban a kancellári hivatalt látta el, és szentírástant adott elő. 1681–5-ben Grazban a teológia tanára volt. 1686–8-ban Linzben, 1689–94-ben Zágrábban, utolsó betegségéig, a házi lelkiatya feladatát látta el. Egyik teológiai műve Kassán jelent meg.