Online Jezsuita Történeti Névtár

Németprónán született, a privigyei gimnáziumban tanult. 1918-ban az ötödik osztályból Nagyszombatban belépett a Társaságba. Csehszlovákia megszületésével az új viceprovinciához kellett volna tartoznia, mivel azonban sem csehül, sem szlovákul nem tudott, maradhatott a magyar rendtartományban. 1919-ben a nagyszombati újoncház magyar tagjai Szegedre kerültek. A próbaévek után két évvel, 1922-ben Kalocsán érettségizett. A következő két évben az ottani konviktusban, majd utána egy évig Pécsett volt nevelő. 1926–8-ban Szegeden tanult bölcseletet. 1929–32-ben Innsbruckban elvégezte a teológiát, és megszerezte a doktorátust. 1931-ben szentelték pappá. 1934-ben St. Andräban volt harmadik probációban. 1935-től Szegeden tanított egyházjogot és egyháztörténelmet. Tanárságát egyik tanítványa így írta le: „Anyagában elmélyült, lelkiismeretesen készülő tanár volt, de állandó küszködés jellemezte.” A szerzetesrendek feloszlatása után 1951. november 2-án neki is távoznia kellett Szegedről. Bp.-en segédmunkásként helyezkedett el. 1955 augusztusában letartóztatták, és közel öt hónapi vizsgálati fogság után ítélték el tíz évre államellenes szervezkedés címén. 1956 októberében szabadult Vácról. Az új bírósági tárgyaláson tizennégy hónapot kapott, a büntetést pedig letöltöttnek tekintették. Ezt követően rendtörténettel foglalkozott, és egy magánháznál dolgozott. Első munkája, Az első jezsuiták Magyarországon, Péteri János álnév alatt Rómában jelent meg. Jelentős műve, a Száz év a magyar jezsuiták múltjából, amely az 1850–1950 közötti időszakot tárgyalja három kötetben, 1992-ben került kiadásra. Nagy alapossággal írta meg Csávossy Elemér S. J. életrajzát is, mely 1991-ben jelent meg.

1869–71 között Nagyszombatban volt novícius, a következő évben Innsbruckban bővítette filozófiai ismereteit. 1873–6 között Kalocsán nyelvtant tanított. 1879–80 között Innsbruckban teológiát tanult. 1881–2 között Szatmárnémetiben konviktusi felügyelőként tevékenykedett. 1883-ban Nagyszombatban a novíciusmester sociusa volt. 1884–1907 között Kalocsán francia, latin, magyar és német nyelvet, történelmet, hittant és szépírást tanított, könyvtáros és templomi gyóntató volt. 1908–12 között Nagyszombatban a Posol b. srdca Ježiša című folyóirat szerkesztője, szlovák nyelvű szónok, templomi gyóntató volt. 1913–21 között Kalocsán magyar és latin nyelvet, történelmet, földrajzot, szépírást oktatott, és könyvtárosként dolgozott.

Vágújhelyen született, Trencsénből lépett be ott a Társaságba. A próbaidő után Leobenben végezte a tanárképzőt. 1726–30-ban Nagyszombatban három évig bölcseletet tanult, majd két évig a középiskolában tanított. Ezt a tevékenységet folytatta 1731–2-ben Kolozsváron és 1733-ban Ungváron. 1734–7-ben teológiát tanult Nagyszombatban. 1737-ben szentelték pappá. A következő évben Zsolnán grammatikát tanított, majd Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1740-ben Liptószentmiklóson volt misszionárius. 1741–2-ben Rozsnyóról plébánosi feladatokat látott el a környéken. 1743–4-ben Turócon volt hitszónok. 1745–6-ban vándormisszionárius volt a hegyekben: 1747–9-ig rozsnyói székhellyel, 1752-ben Eperjesről. 1752-ben a lőcsei, majd 1753-tól haláláig, 1756-ig a kassai konviktust vezette.

1920–1-ben Szegeden, 1922-ben Érden volt novícius. 1923–5 között a kalocsai jezsuita gimnáziumban fejezte be középiskolai tanulmányait. 1926–8 között Szegeden filozófiát tanult. 1929–30-ban Pécsett matematikát tanított. 1931–3 között Szegeden teológiát tanult. 1935-ben a szegedi kollégiumban pszichológiát, természetrajzot és filozófiát tanított, 1936-ban ugyanitt a terciát végezte. 1937–9 között Bp.-en pszichológiát, filozófiát és természetrajzot tanított. 1940–3 között Kassán a filozófiatörténet és a pszichológia professzora volt. 1944–7 között Szegeden volt spirituális, a történelem és a filozófia professzora.

Szülővárosából, Kolozsvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. Próbaidejének befejeztével egy évig Kőszegen grammatikát tanított. 1756–7-ben Kassán bölcseletet tanult. 1758–9-ben Sopronban tanított. 1760–2-ben Nagyszombatban két évig matematikát tanult, és egy évig a középiskolában tanított. 1763-ban Grazban kezdte meg a teológiai tanulmányokat, amelyeket 1765-ben Nagyszombatban folytatott. 1765-ben szentelték pappá. 1767–8-ban ugyanott a királyi-érseki konviktusban volt nevelő és némettanár. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1770-től újra Nagyszombatban, a konviktusban volt nevelő. A feloszlatás után a királyi konviktus igazgatója lett.

A horvátországi Čiprovaćban született, Pécsről lépett be Bécsben a Társaságba. 1702–4-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1705-ben Pozsonyban, 1706–7-ben Lőcsén grammatikát tanított. 1708–10-ben Bécsben teológiát tanult, közben nevelő volt a Pázmáneumban. 1710-ben szentelték pappá. A következő évben Leobenben végezte a harmadik próbaévet. 1712-ben Sopronban retorikát, 1713–5-ben Zágrábban két évig bölcseletet, majd kazuisztikát, 1716–7-ben Budán kazuisztikát tanított. 1718-ban Győrben a házgondnoki hivatalt látta el. A következő évben Nagyszombatban kazuisztikát adott elő. 1720-ban Eszéken házfőnök és plébános volt. 1721–4-ben Loretóban, 1725–8-ban Rómában a Szent Péter-bazilika illír gyóntatójaként működött. Hazatérve, haláláig elöljáró volt: 1729–31-ben Pécsett házfőnök, 1732–4-ben Pozsegán, 1735–7-ben Zágrábban, majd 1738-ban Pécsett rektor, ahol nem sokkal később meghalt.

Szülővárosából, Bécsből Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben tanult a tanárképzőben. Bölcseleti tanulmányait 1744–7-ben Bécsben végezte, utána három évig ugyanott tanított középiskolában. 1751-ben Klagenfurtban volt a retorika tanára. 1752–5-ben Grazban tanult teológiát. 1754-ben szentelték pappá. 1756-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1757–8-ban Laibachban volt hitszónok. A következő évben a bécsi Theresianumban szónoklattant adott elő. 1760–1-ben Pozsonyban, 1762–73-ban két évig Bécsben a professzusházban ünnepi, majd két évig a kollégiumban vasárnapi, 1766-tól a feloszlatásig a császári udvarban volt hitszónok. 1766-ban szentbeszédet mondott Odilo apát Göttweighez és Zalavárhoz fűződő viszonyáról. 1773-ban, kevéssel a feloszlatás előtt, Bécsben halt meg.

Sienában született, 1600. január 26-án Rómában lépett be a Társaságba. Képzését Rómában kapta, a bölcseleti és teológiai tanulmányokat is ott végezte. 1611-ben szentelték pappá. A Római Kollégiumban 1615–21 között kétszer adta elő a hároméves bölcseleti kurzust. Utána még két évig etikát és egy évig teológiát tanított. 1625 decemberében Vitelleschi rendfőnök a Társaság titkárává nevezte ki. 1631-ben P. Olivával meg kellett vizsgálniuk, hogyan lehetne egyesíteni a nápolyi és a szicíliai rendtartományokat. 1632–5 között a Római Kollégiumot vezette. Ezt követte tartományfőnöki pályafutása: 1635–8-ban a rómait, 1638–42-ben a milánóit, 1643–6-ban a nápolyit irányította, majd rövid ideig a Római Kollégium lelkiatyja, 1647–9-ben pedig velencei tartományfőnök volt. Vincenzo Carafa rendfőnök halála után az utód megválasztására december 13-án kezdődött a nagygyűlés, mely 1649. december 21-én Piccolominit választotta már az első menetben nyolcvanból ötvenkilenc szavazattal.
Az általános rendgyűlés három fontos döntést hozott: szigorította a „zavart okozók” büntetését, akik külső befolyást kerestek új rendtartományok létrehozásához; a négyfogadalmas professzióhoz megszabta az „átlagon felüli” tudást, és legalább tíz évet írt elő a Társaságban a tanulmányi időn kívül.
Piccolomini tizenhét hónapig kormányozta a Társaságot. A 26. dekrétum hangsúlyozta a szabályok betartását. Erről írta levelét 1650. október 28-án a Társasághoz. Másik rendelete a bölcseleti és teológiai tanokat érintette. Ezekről tárgyalt a rendgyűlés. Hatvanöt bölcseleti és huszonnégy teológiai nézetet kifogásolt: többek között a „materia prima” tagadását, az anyag összetételét az atomokból, a föld mozgásáról és az égbolt mozdulatlanságáról szóló tételt. Kijelentette, hogy ezekről nem kíván a tudomány alapján dönteni, hanem a tanítás egysége miatt a Ratio studiorum előírásainak betartását sürgette. Ötnapi súlyos betegség után halt meg.

A dél-tiroli Brixenben született; Grazból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után ugyanott elvégezte a tanárképzőt is. 1685–7-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána egy évig Bécsben, két évig Linzben, majd újabb egy évig Judenburgban tanított. 1692–5-ben Grazban végezte a teológiát is. Ott szentelték pappá 1695-ben. A következő évben elkezdte hitszónoki pályafutását: 1696: Sopron, 1697: Leoben, 1698–9: Lőcse, 1700: Szatmár, 1701–2: Kassa, 1703: Krems, 1704–5: Esztergom. 1706-ban a bécsi professzusházban lelkipásztor és börtönlelkész volt. 1707-ben Morvaországban a Bartl-hadtestnél volt tábori lelkész. 1708–10-ben Linzben hitszónokként, 1711-ben Kremsben kongregációs prézesként működött. Utolsó lelkipásztori állomásai votak: 1715: Győr, 1716: Eperjes, 1717–9: Buda. 1720-ban Bécsújhelyen házi lelkiatya lett; innen 1721-ben betegen került Győrbe, ahol rövidesen meghalt.

Szülővárosából, Bécsújhelyről Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben volt a tanárképzőben. 1696–7-ben Bécsben bölcseletet tanult. 1699–1700-ban Kremsben, 1701-ben Budán, 1702-ben Nagyszombatban tanított. 1703–4-ben egy-egy év teológiát tanult Bécsben és Grazban. Ott szentelték pappá 1704-ben. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1706-ban Grazban, 1707-ben Steyrben tanított középiskolában. 1708-ban a bécsi újoncházban Wagner Ferenc történész titkára volt. 1709–11-ben Leobenben, 1712–6-ban Klagenfurtban tanított középiskolában. 1717–9-ben Leobenben a tanárképzőben a görög nyelv tanára volt. 1720-ban a bécsi újoncházban könyvtárosként, 1721-ben Kremsben házgondnokként dolgozott, ahol hamarosan meghalt.

Oszlopon született, Budáról végzett bölcsészként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1752–4-ben Győrben tanított. 1755-ben Nagyszombatban matematikát tanult. A következő két évben Kőszegen volt tanár. 1758–61 között teológiát tanult Nagyszombatban. 1760-ban szentelték pappá. 1762-ben Nagybányán grammatikát tanított. 1763–73 között a bécsi Theresianumban tíz évig magyart, és a végén két évig történelmet is tanított. A feloszlatás után győri kanonok, nagyprépost, majd tinini címzetes püspök lett.

Nagyváradon született, Kassáról logikusként lépett be Bécsben a Társaságba. 1750-ben Szakolcán végezte a tanárképzőt. 1751–3-ig Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána egy évig Eperjesen, majd két évig Kassán tanított. 1757-ben Grazban matematikát tanult. 1758–61-ben a teológiát is Nagyszombatban végezte. 1760-ban szentelték pappá. 1762-ben Egerben volt harmadik probációban, majd két-két évig Budán és Győrben tanított matematikát. 1767–8-ban Kassán és 1769–70-ben Zágrábban bölcseletet tanított. 1771–3 között Kassán kontroverziát, egyházjogot és szentírástant adott elő.

Szülővárosából, Grazból lépett be logikusként Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1754–6-ban Bécsben bölcseletet, 1757-ben Nagyszombatban matematikát tanult. 1758-ban Leobenben grammatikát tanított. 1759–62-ben Bécsben tanult teológiát. 1761-ben szentelték pappá. 1763-ban a bécsi Theresianumban a joghallgatók nevelője volt. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1765-től a feloszlatásig a Theresianumban nevelő és a templomban hitoktató volt. Utána Budán, majd Pesten az egyetemen mint a természetrajz tanára állattant és ásványtant tanított. Fontos műve Pozsega vármegye leírása a Mitterpacher Lajossal tett tanulmányútjuk alapján. A középiskolák számára háromkötetes természetrajzot írt.

Szülővárosából, Nagyszombatból logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Besztercebányán tanított grammatikát. 1731–3-ban Nagyszombatban tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Pécsett, Komáromban, Trencsénben és Besztercebányán tanított. A teológiai tanulmányokat 1738–41-ben Kassán végezte. 1741-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1743–6-ban Kassán bölcseletet, 1747–8-ban Nagyszombatban kontroverziát, 1749-ben Budán kazuisztikát, 1750–2-ben Kassán kánonjogot, teológiát és szentírástant, 1753–7-ben Győrben teológiát tanított. Ezzel befejezte tanári működését. 1758–61-ig Kassán a szeminárium igazgatója, 1762–3-ban Szakolcán házgondnok volt. 1764-ben Liptószentmiklósról népmissziókat tartott, Szepeshelyen jámbor társulatokat vezetett, és Lőcsén hitszónokként működött. Ezután Liptószentmiklóson lett egy évre házfőnök. 1769-től haláláig könnyebb lelkipásztori munkát végzett Eperjesen.

Vágújhelyen született, Kassáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Szakolcán volt a tanárképzőben. 1736–8-ban Bécsben tanult bölcseletet. 1739–40-ben Kassán, 1741–2-ben Nagyszombatban tanított középiskolában. 1743–6-ban a teológiát is Bécsben végezte. 1745-ben szentelték pappá. 1747-ben Grazban egyházjogot tanult. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1749-ben Nagyszombatban, 1750–2-ben Budán matematikát és bölcseletet tanított. 1753-ban Bécsben a Pázmáneumban volt házi lelkiatya. 1754–5-ben Nagyszombatban egyháztörténelmet tanított. 1756-ban Budán a kontroverzia, 1757-ben Kassán a kazuisztika, 1758–60-ban Győrben, 1761–3-ban Nagyszombatban a teológia tanára, 1764–70-ig Kassán az akadémia kancellárja volt. 1771-ben Budára került iskolaigazgatónak. A Társaság feloszlatása után a Heves megyei Sósrévre vonult vissza, ahol 1780-ban halt meg.

Az ausztriai Pfundsban született, St. Andräban lépett be a Társaságba. Ott végezte a próbaéveit, majd újabb két évig retorikát tanult. 1893–4-ben Szatmárnémetiben volt konviktusi felügyelő. 1895–7-ben Pozsonyban tanult bölcseletet. A következő évben Kalocsán tette le az érettségi vizsgát. Utána két évig ott tanított magyart, latint és földrajzot. 1901–4 között Innsbruckban végezte a teológiát. 1903-ban szentelték pappá. A harmadik próbaévet 1905-ben Linzben végezte. Utána három évig Bp.-en történelmet és matematikát tanult, letette az államvizsgát. 1909–18 között Kalocsán természetrajzot és földrajzot tanított, 1912-től a természetrajzi gyűjtemény őre volt. 1919-ben Pécsre került, és haláláig, 1941-ig ugyanazokat a feladatokat látta el, mint Kalocsán. 1936-tól házi lelkiatya is volt. Műveiben Hell Miksa és Sajnovics János tudományos működésével foglalkozott.

Strasbourg-ban született, Klagenfurtból logikusként lépett be Bécsben a Társaságba. 1693–8-ban Grazban előbb három évig bölcseletet tanult, majd újabb három évig a középiskolában tanított. 1699–1702-ben Bécsben végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1702-ben. A következő évben Győrben volt harmadik probációban. Egész életében hitszónok volt. Állomáshelyei: 1704–7: Pozsony (Szent Salvator), 1708–10: Graz, 1711: Pozsony, 1712: Győr, 1713: Graz. 1714–6-ban Selmecbányán volt házfőnök és plébános haláláig.

Koppenhágában született, Linzből lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1735–7-ben Bécsben bölcseletet tanult. 1738-tól egy-egy évig középiskolában tanított Leobenben, Laibachban és Klagenfurtban. 1741–4-ben Grazban végezte a teológiát. 1744-ben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1746-ban Gyulafehérváron, 1747–50-ben Nagyszebenben hitszónok volt. 1748-ban ő mondta a halotti beszédet Erdély katonai főparancsnokának, Traun tábornagynak a temetésén. 1751-ben Budán, a Vízivárosban, 1752-ben Kremsben, 1753–65-ben Klagenfurtban, 1766-67-ben Pozsonyban volt hitszónok. 1768–73-ban Klagenfurtban három évig házgondnokként, majd újabb három évig a szeminárium igazgatójaként működött.

Selmecbányán született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1717–9-ben Bécsben bölcseletet tanult. Utána két-két évig Sopronban és Besztercebányán tanított. 1724–7-ben Nagyszombatban végezte a teológiai tanulmányokat. Ott szentelték pappá 1726-ban. 1728-ban Lipótváron volt hitszónok. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik probációt. 1730-ban Szepeshelyen volt hitszónok. 1731-ben Nagyszombatban matematikát tanított. Utána hitszónokként működött 1732-ben Trencsénben, 1733-ban Sárospatakon és 1734–7-ben Pozsonyban. 1738–9-ben Úrvölgyön házfőnök és plébános volt. 1740-ben Trencsénben az újoncmester segítőjeként dolgozott. 1742–3-ban Selmecbányán a házfőnöki és plébánosi hivatalt látta el. 1744–5-ben Kassán házgondnok, 1746–7-ben Besztercebányán házi lelkiatya, 1748-ban Lőcsén és 1749–51-ben Kassán ismét házgondnok volt. 1752–4-ben Szakolcán, 1755-től haláláig, 1758-ig Lőcsén a rektori hivatalt töltötte be.

A horvátországi Sziszeken született, Bécsben lépett be a Társaságba. Próbaidejét 1566–8 között Prágában töltötte. 1568–9-ben Bécsben alsósokat tanított, de maga is tanult még. 1569–74-ben Olmützben retorikát végzett, és a középiskolában tanított. 1577-től Bécsben teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1579-ben. Utána középiskolában tanított és gyóntató volt. 1583–5-ben Prágában bölcseletet adott elő. 1585–9-ben Erdélyben működött. 1590–8 között kétévenként változtatta helyét Vágsellye és Turóc között. 1599–1600-ban Darócon volt lelkipásztor. 1601–2-ben Kolozsváron a házi lelkiatya feladatát látta el, és lelkipásztori munkát végzett. 1603–5-ben Vágsellyén gyóntató, 1606-ban a csehországi Český Krumlovban iskolaigazgató és 1607-ben Eberndorfban gyóntató volt, ott halt meg.