961 – 980 / 1554 megjelenítése

Neuschwendtner Mihály

Neuschwendtner Mihály
1877. szept. 12. Selmecbánya. SJ 1898. jún. 25. F. 1908. aug. 15. †1962. szept. 6. Pannonhalma.
Életrajz
1898–1908 között Nagyszombatban először segítőtestvér-novícius, majd asztalos volt, 1909–10-ben a pesti rendházban sekrestyés és házi mindenes. 1911–2 között Nagykapornakon, majd 1913-ban Kalocsán működött asztalosként. 1914–50 között Nagykapornakon előbb asztalos, majd 1916-tól a gazdaság vezetője volt. 1950-ben Homokra internálták. 1951-től a pannonhalmi szociális otthon lakója volt.
Ir
Ir: Pálos 184; MJTN 167; Tüll A.: F. Neuschwendtner Mihály. Cor Unum 80. (1962. október) 1.
Születési idő
1877-09-12
Születési hely
Selmecbánya
Belépés ideje
1898-06-25
Fogadalomtétel ideje
1908-08-15
Halálozás ideje
1962-09-06
Halálozás helye
Pannonhalma

Nickel Goswin

Nickel Goswin
1584. máj. 1. Goslar. Nyelv: német. SJ 1604. okt. 28. Trier. Psz. 1614. okt. 28. Mainz. F. 1624. máj. 29. 4 fog. prof. Aachen. Rendfőnök 1652. márc. 17. Róma. †1664. júl. 31. Róma.
Életrajz
Goslarban született. Apja Jülich polgármestere volt. Ott végezte a középiskolát, a bölcseletet pedig a jezsuiták kölni főiskoláján, ahol megszerezte a doktorátust. 1604-ben Trierben lépett be a Társaságba. A próbaévek után öt évig Paderbornban tanított középiskolában. Teológiai tanulmányait Mainzban végezte, ahol 1614. október 28-án szentelték pappá. A harmadik próbaévet valószínűleg Speyrben végezte 1616-ban. 1617–21-ben Kölnben bölcseletet tanított. Utána elkezdte elöljárói pályafutását: 1622–6-ban rektor volt Aachenben, 1627–30-ban Kölnben, 1631–7-ben tartományfőnök, 1638–9-ben újra rektor Kölnben, majd 1640–3-ban ismét tartományfőnök, 1645–7-ben rektor Düsseldorfban.Részt vett 1646-ban a VIII. és 1649-ben a IX. általános nagygyűlésen, ahol német asszistenssé választották.Első tartományfőnöksége alatt megvédte Friedrich von Spee híres könyvét, a Cautio criminalist a boszorkányperek vádja ellen. Második tartományfőnöksége alatt Kölnben kapcsolatba került Fabio Chigi pápai nunciussal, aki később bíboros államtitkár, majd VII. Sándor néven pápa lett. Piccolomini rendfőnök, halála előtt, őt nevezte ki helyettesévé, s mint ilyen hívta össze a X. rendi nagygyűlést, amely Gottifredi Sándort választotta rendfőnökké, és újra Nickelt német asszisztenssé. Gottifredi még a nagygyűlés alatt meghalt. Az 1652. március 17-i újabb választást Nickel nyerte hetvenhétből ötvenöt szavazattal. Hetvenegy évi olasz rendfőnökség után Nickel lett az első nem olasz rendfőnök, ami a választók szabadságát és függetlenségét mutatja.Kilencévi kormányzás után, 1660. november 26-án agyvérzést kapott. Az orvosok tanácsára ideiglegesen Schorrer Kristóf német asszisztenst nevezték ki a helyettesévé. A következő év április 1-jén, abban a hitben, hogy újra képes a kormányzásra, általános gyűlést hívott egybe. Az egybegyűltek azonban olyan súlyos állapotban találták, hogy elhatározták felmentését, és teljes jogú helyettest választottak utódlási joggal. Nickel még három évig élt, 1664-ben, Szent Ignác napján halt meg.Nickel megválasztása után rögtön az első hetekben engedélyeket kapott VII. Sándor pápától, többek között arra, hogy a Quirinale-palota melletti újoncházhoz megépítse a Szent András-templomot, amit elődje, X. Ince pápa megtiltott. A rendfőnök segítségére volt néhány jezsuita, akik szoros kapcsolatban álltak a pápával, így például annak gyóntatója, Giovanni Cancellotti, valamint ifjúkori barátja, Sforza Pallavicini, aki 1659-ben bíborossá nevezte ki őt, és Oliva János Pál, a pápai udvar hitszónoka és utódja a rendfőnöki hivatalban.Nickel is szemben találta magát X. Ince pápa korlátozásaival, így például azzal, hogy az elöljárók hivatalát három évre korlátozták, és az újabbat csak másfél év után viselhették. Ez a korlátozás 1656-ban szűnt meg. Az alkotmány ellen szólt a másik pápai előírás is, amely szerint minden kilencedik évben általános nagygyűlést kell tartani. E rendelet a rend alkotmányával nem állt összhangban, de megadta a lehetőséget a kormányzat biztosítására, amikor Nickel többé nem volt képes ellátni a hivatalát.Nickelnek szerepe volt abban, hogy Krisztina svéd királynő áttért a katolikus hitre, aminek nagy visszhangja volt Európában.Tartományfőnöksége idején súlyos gazdasági problémákkal kellett foglalkoznia. A IX. általános rendgyűlésen a szegénység problémáit tárgyaló komisszió elnöke volt. Rendfőnökként a Társasághoz írt első levelében a szegénység problémáját tárgyalta, a tartományok és a rendházak eladósodását. Megerősítette a 8. nagygyűlés előírását, hogy csak annyi jelöltet szabad felvenni, amennyiről gondoskodni tudnak.Következő levele az egyes birodalmak és nemzetek viszonyáról szólt a Társaság és a tartományok kormányzását illetően. Legtöbb problémája Portugáliával volt, ahol engedélyezte a tartomány kettéosztását, ami tizenkét év után azonban megszűnt.1656-ban jelentek meg Pascal Provinciales-jai (Vidéki levelek című műve). Ezzel kapcsolatban Nickel levelet írt a tartományfőnököknek a könyvcenzorok engedékeny felfogásáról. Alig jelent meg olyan tiltott könyvek jegyzéke, melyben ne szerepelt volna jezsuita szerző. Közrejátszott ebben minden újítást ellenző gondolkodásmódja is.Könyörtelen szigor jellemezte saját életmódját, és ezt követelte meg mindenkitől. A tartományfőnökökkel folytatott levelezése olykor kínosnak tűnik. Nagy örömet jelentett számára, hogy a rend 1657-ben VII. Sándor pápa közbejárásával visszatérhetett a Velencei Köztársaságba. Kormányzása alatt jelentős fejlődésnek indultak Európában a népmissziók, de ugyanez elmondható az amerikai és az ázsiai missziókról is. Alexander de Rhodes ázsiai misszionárius körútja Olasz- és Franciaországban nagy népszerűségnek örvendett.Kormányzása alatt, a 17. század közepén, súlyos veszteségek érték a rendet Lengyelországban, északon a svédek támadása, keleten a kozákok lázadása miatt. Kormányzása alatt huszonegy jezsuita szenvedett erőszakos halált, köztük a lengyel Bobola Szent András 1657-ben. Emellett meg kell említenünk azt a száznyolcvanhat jezsuitát is, akik Európában, főleg Itáliában és Szardínia szigetén haltak meg a pestises betegek ápolása közben.Híres volt odaadásáról, amellyel a Társaságot kormányozta és védte, például IV. János portugál királlyal szemben.
Ir
Ir: Generálisok 32–5.
Születési idő
1584-05-01
Születési hely
Goslar
Belépés ideje
1604-10-28
Belépés helye
Trier
Fogadalomtétel ideje
1624-05-29
Fogadalomtétel helye
Aachen
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1614-10-28
Papszentelés helye
Mainz
Halálozás ideje
1664-07-31
Halálozás helye
Róma
Beszélt nyelvek
német

Nicolás, Adolfo

Nicolás, Adolfo
1936. ápr. 29. Villamuriel de Cerrato. Nyelv: spanyol. SJ 1953. szept. 15. Aranjuez. Psz. 1967. márc. 17. Rendfőnök 2008. jan. 18. Róma.
Életrajz
Az aranjuezi noviciátus elvégzése után az alcalái egyetemen tanult filozófiát, ahol licenciátust szerzett, majd 1960-tól Japánba került, ahol először japánul tanult, majd 1964–8 között a tokiói Sophia Egyetemen teológiát hallgatott, közben felszentelték. 1968–71 között a római Gergely Egyetemen szerzett teológiai doktorátust. Visszatérve Japánba, a Sophia Egyetemen tanított rendszeres teológiát. 1978–84 között a manilai Ateneo Egyetem Kelet-Ázsiai Pasztorális Intézetének volt a rektora. Ismét Japánba került, 1991–3 között az egyetem teológiai karának rektora volt, miután átírták a japán jezsuita provinciába, 1993–9 között japán provinciális, majd Tokióban a szegény emigránsok pásztora lett. 2004-ben visszahívták Manilába, ahol a Kelet-Ázsiai és Óceániai Jezsuita Provinciálisok Konferenciájának elnökeként tevékenykedett. 2008. január 18-án Rómában, a XXXV. általános rendgyűlésen megválasztották a Jézus Társasága 30. általános rendfőnökévé.
Születési idő
1936-04-29
Születési hely
Villamuriel de Cerrato
Belépés ideje
1953-09-15
Belépés helye
Aranjuez
Beszélt nyelvek
spanyol

Nicolaus Cosmas

Nicolaus Cosmas
1558 k. Baelen-sur-Lèthe. Nyelv: francia. SJ 1575. máj. 15. Psz. 1589. F. 1595. nov. 14. C. sp. Olmütz. †1602. jan. 6. Graz.
Életrajz
A belgiumi Baelen-sur-Lèthe-ben született. 1575. május 15-én lépett a Társaságba a prágai kollégium 1584-es katalógusa szerint. Két évig bölcseletet tanult Olmützben. A grammatika, valamint a retorika tanára volt. 1587-ben és 1589–91-ben Grazban tanított. Az 1587-es katalógus szerint nyolc hónapig közepes eredménnyel teológiát tanult. 1590-ben már papként szerepel. 1592-ben Znióváralján iskolaigazgató és tanár volt. 1593–7-ben Olmützben retorikát, 1598-tól haláláig Grazban bölcseletet tanított.
Ir
Ir: CPA I. 740.
Születési idő
1558?
Születési hely
Baelen-sur-Lèthe
Belépés ideje
1575-05-15
Fogadalomtétel ideje
1595-11-14
Fogadalomtétel helye
Olmütz
Fogadalom
C. sp.
Papszentelés ideje
1589
Halálozás ideje
1602-01-06
Halálozás helye
Graz
Beszélt nyelvek
francia

Novoselich Josip

Novoselich Josip
1694. febr. 14. Varasd. Nyelv: horvát. SJ 1709. okt. 28. Bécs. Psz. 1722. Nagyszombat. F. 1729. aug. 15. 4 fog. prof. Zágráb. †1752. dec. 5. Zágráb.
Életrajz
Varasdon született, onnan lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Grazban végezte a tanárképzőt, és folytatta a bölcseleti tanulmányokkal. 1716-tól egy-egy évig Varasdon, Zágrábban, Kőszegen és Pécsett tanított középiskolában. 1720–3 között Nagyszombatban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1722-ben. 1724-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1725-től Zágrábban egy-egy évig retorikát és bölcseletet tanított. Utána egy évig betegeskedett. 1728–9-ben könyvtárosként, 1730-ban hitszónokként működött. 1731–9 között szülővárosában volt hitszónok. 1740-től haláláig betegsége mellett könnyebb közösségi feladatokat látott el.
M
M: Panegyricus D. Ignatio patriarchae. Nagyszombat, 1723.
Ir
Ir: Nom. II. 1104; So V. 1831; St 246; Szi IX. 1128.
Születési idő
1694-02-14
Születési hely
Varasd
Belépés ideje
1709-10-28
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1729-08-15
Fogadalomtétel helye
Zágráb
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1722
Papszentelés helye
Nagyszombat
Halálozás ideje
1752-12-05
Halálozás helye
Zágráb
Beszélt nyelvek
horvát

Novotha István

Novotha István
1697. ápr. 5. Vágújhely. Nyelv: magyar, szlovák. SJ 1713. okt. 28. Bécs. Psz. 1726. Nagyszombat. F. 1731. febr. 2. 4 fog. prof. Buda. †1777. ápr. 9. Nagyszombat.
Életrajz
Vágújhelyen született, Nagyszombatból lépett be Bécsben a Társaságba. 1716-ban Pozsonyban grammatikát tanított, a következő évben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1718–20 között Grazban bölcseletet tanult, ezt követően Sopronban egy, Nagyszombatban két évig tanított. 1724-ben Bécsben kezdte meg a teológiai tanulmányokat, majd két év múlva Nagyszombatban folytatta. Ott szentelték pappá 1726-ban. 1728-ban Eperjesen hitszónok lett egy évre, majd Besztercebányán elvégezte a harmadik próbaévet. 1730-ban Nagyszombatban, 1731–2-ben Budán bölcseletet tanított. 1733-ban Sárospatakon, majd Pozsonyban volt hitszónok. 1735–41-ben Szakolcán a tanárképzőben latint tanított. 1742–3-ban Kassán a szemináriumot vezette. 1744-ben Egerben kazuisztikát, 1745–7-ben Budán kánonjogot tanított. 1748-ban Győrben a konviktus főnöke volt. 1749-től Nagyszombatban tartózkodott betegen, a feloszlatás után is, haláláig, 1777-ig.
M
M: Imago poetica. Nagyszombat, 1723.
Ir
Ir: LKKOS 996; Nom. II. 1104; So V. 1831; St 246; Szi IX. 1129.
Születési idő
1697-04-05
Születési hely
Vágújhely
Belépés ideje
1713-10-28
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1731-02-02
Fogadalomtétel helye
Buda
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1726
Papszentelés helye
Nagyszombat
Halálozás ideje
1777-04-09
Halálozás helye
Nagyszombat
Beszélt nyelvek
szlovák

Nyirő Ádám

Nyirő Ádám
1723. okt. 2. Győr. Nyelv: magyar, német. SJ 1738. okt. 18. Trencsén. Psz. 1752. F. 1757 febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1783. Győr.
Életrajz
Győrben született, Komáromból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1742-ben Egerben grammatikát tanított. 1743–5-ben bölcseletet tanult Kassán. Utána két évig Kolozsváron, egy évig Budán tanított. 1750–3-ban Grazban végezte a teológiát. 1752-ben szentelték pappá. 1754-ben Pozsonyban retorikát tanított. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1756-ban Budán etikát és természetjogot tanított. 1757–60 között három évig magyar ünnepi hitszónok és könyvtáros, a negyedikben a bölcselet tanára volt. 1762-től egy-egy évig Zágrábban és Győrben kontroverziát, Budán kazuisztikát, két évig Kassán egyházjogot és egy évig Kolozsváron kontroverziát tanított. 1768–71-ben Győrben, 1772-ben Budán teológiát adott elő. 1773-ban Nagyszombatban volt házgondnok. 1783-ban Győrben halt meg. A feloszlatás után Kassán élt, ott halt meg 1784-ben.
O, Ó
M
M: Epistolae Heroum et Heroidum. Kolozsvár, 1747; Utopia sapientis. Kolozsvár, 1748.
Ir
Ir: Nom. II. 1106–7; Pe 1055; So V. 1845; St 246.
Születési idő
1723-10-02
Születési hely
Győr
Belépés ideje
1738-10-18
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1757-02-02
Fogadalomtétel helye
Kolozsvár
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1752
Halálozás ideje
1783
Halálozás helye
Győr
Beszélt nyelvek
német

Obermayr X. Ferenc

Obermayr X. Ferenc
1693. jan. 22. Linz. Nyelv: német. SJ 1709. okt. 9. Bécs. Psz. 1721. Nagyszombat. F. 1727. júl. 29. 4 fog. prof. Buda. †1760. dec. 18. Passau.
Életrajz
Szülővárosából, Linzből Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1712-ben Grazban elvégezte a tanárképzőt, majd Bécsben a hároméves bölcseleti kurzust. 1716-tól egy-egy évig Budán, Passauban és Győrben tanított középiskolában. 1719-ben Grazban kezdte teológiai tanulmányait, de egy év múlva Nagyszombatban folytatta. Ott szentelték pappá 1721-ben. 1723-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Utána egy-egy évig hitszónok volt Nagyszebenben és Gyulafehérváron. 1726-ban kezdte el bölcseleti tanári működését Kolozsváron, folytatta 1727–8-ban Budán és 1729–31-ben Klagenfurtban. 1732-től a teológiához tartozó tárgyakat tanította Fiuméban, 1733–4-ben Goriziában kazuisztikát, 1735-ben Zágrábban egyházjogot. A tanítást adminisztratív munka szakította meg: 1736-ban Varasdon házgondnok, majd 1737-ben Leobenben misszionárius, 1740–1-ben Klagenfurtban ismét házgondnok volt. Ekkor néhány évre visszatért a tanításhoz: 1742–3-ban Nagyszombatban kazuisztikát, 1744–5-ben Passauban egyházjogot adott elő. 1746–7-ben Péterváradon házfőnök és plébános, majd egy évig Budán iskolaigazgató volt. 1749-től Passauban öt évig egyházjogot adott elő, két évig házgondnok volt, és 1756-tól betegen élt haláláig (1760).
M
M: Barclaii Paraenesis sociata. Buda, 1728. Absolutum patientiae exemplar Franciscus Xaverius. Nagyszombat, 1741.
Ir
Ir: Nom. II. 1109; Petrik 17121860/VII; So V. 1855; St 246.
Születési idő
1693-01-22
Születési hely
Linz
Belépés ideje
1709-10-09
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1727-07-29
Fogadalomtétel helye
Buda
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1721
Papszentelés helye
Nagyszombat
Halálozás ideje
1760-12-18
Halálozás helye
Passau
Beszélt nyelvek
német

Okolicsányi Elek

Okolicsányi Elek
1711. ápr. 16. Stola. Nyelv: magyar, német, szlovák. SJ 1725. nov. 14. Bécs. Psz. 1739 F. 1744. aug. 15. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1757. okt. 2. Liptószentmiklós.
Életrajz
Stolán született, Nagyszombatból lépett be Bécsben a Társaságba. 1728–30-ban Nagyszombatban bölcseletet tanult, majd négy évig ugyanott a középiskolában tanított. 1735-ben Pécsett volt tanár. 1736–8-ban Nagyszombatban tanulta a teológiát. A negyedik évet Kassán töltötte. 1739-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1741-ben Kassán bölcseletet tanított. 1742–5-ben Kolozsváron a hároméves bölcseleti kurzust adta elő, majd kontroverziát tanított. 1746-ban Kassán a konviktust vezette. 1747-ben a liptószentmiklósi misszióban lett házfőnök, és ezt a feladatát tíz éven át teljesítette haláláig.
M
M: Venae poeticae. Nagyszombat, 1734; Decreta et Vitae regum Hungariae, qui Transylvaniam possederunt. Kolozsvár, 1743.
Ir
Ir: LKKOS 1004–5; MKL IX. 971; Nom. II. 1113 (hiányos); Petrik 1712–1860/VII; So V. 1878; St 246; Szi IX. 1247–8; Okolicsányi Elek (1711–1757). KJKT 72; Velics I. 16.
Születési idő
1711-04-16
Születési hely
Stola
Belépés ideje
1725-11-14
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1744-08-15
Fogadalomtétel helye
Kolozsvár
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1739
Halálozás ideje
1757-10-02
Halálozás helye
Liptószentmiklós
Beszélt nyelvek
szlovák

Oláhpataki Pál

Oláhpataki Pál
1677. jan. 25. Gyöngyös. Nyelv: magyar. SJ 1693. okt. 14. Bécs. Psz. 1708. Bécs. †1710. aug. 15. Nagyszombat.
Életrajz
Gyöngyösön született, Nagyszombatból logikusként lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után 1696-ban ugyanott elvégezte a tanárképzőt is. A következő évben Győrben grammatikát tanított. 1698–1700-ban végezte Bécsben a bölcseleti tanulmányokat. 1701–4 között Nagyszombatban középiskolában tanított. 1705–8-ban a teológiát is Bécsben végezte. Ott szentelték pappá 1708-ban. A következő évben Linzben volt harmadik probációban. 1710-ben Nagyszombatban matematikát tanított, amikor meghalt.
M
M: Tropus Divinus seu Conversio Divi Pauli. Nagyszombat, 1703.
Ir
Ir: Nom. II. 1114; RMK II. 2179; So V. 1911; St 247; Szi IX. 1273.
Születési idő
1677-01-25
Születési hely
Gyöngyös
Belépés ideje
1693-10-14
Belépés helye
Bécs
Papszentelés ideje
1708
Papszentelés helye
Bécs
Halálozás ideje
1710-08-15
Halálozás helye
Nagyszombat
Beszélt nyelvek
magyar

Olasz Péter

Olasz Péter
1895. aug. 4. Nagyvárad. Nyelv: magyar. SJ 1910. szept. 7. Nagyszombat. Psz. 1923. Innsbruck. F. 1926. febr. 2. Elb. 1944. †1952. július 14. Nagyvárad.
Életrajz
Nagyváradon született, tizenöt éves korában Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után Kalocsán fejezte be gimnáziumi tanulmányait. 1915–7-ben Innsbruckban tanult bölcseletet. 1918–9-ben Kalocsán matematikát tanított. 1920–3-ban a teológiai tanulmányokat Innsbruckban végezte. Ott szentelték pappá 1923-ban. 1924-ben Érden végezte a harmadik próbaévet, ahol a következő évben az újoncmester segítője volt. 1926–8 között Szatmárnémetiben a konviktust vezette, de részt vett az ifjúság lelki gondozásában és a lelkigyakorlatos munkában is. 1929-ben a budai Manrézából vezette az egyetemisták, a tanulók és az ifjúmunkások Mária-kongregációit. A következő évben a Magyar Kultúra és a Mária Kongregáció szerkesztőségében dolgozott. 1931–2-ben Szegeden magyar és latin nyelvből készült az államvizsgára. 1933-ban Pécsett volt; a következő két évben előbb betegeskedett, majd tanított. 1936–8-ban Nagykapornakon volt egészségi okokból, a katalógus szerint íróként. 1939-ben az újoncházban, a következő évben Kassán, majd két évig ismét az újoncházban lakott íróként. 1942-ben elhagyta a Társaságot, és 1952. július 14-én Nagyváradon halt meg.
Számos tanulmányt és könyvet írt. Főleg az ifjúság fejlődése és lélektana érdekelte.
M
M: Világproblémák és a modern természettudomány. Bp., 1924; Mária kongregációk kézikönyve. Kolozsvár, 1925; Ezermester. Szatmár, 1925. A mai férfi életútja. Szatmár, 1926; A gyerekfokon elmaradt férfi. Szatmár, 1927; Fiú, légy férfi! Szatmár, 1928; A katolikus cserkész praktikus vallási ismeretei. Bp., 1930; Az új férfi. Bp., 1931; A serdülő fiú a magyar regényben. Bp., 1932; A serdülőkori onaniáról. Kecskemét, 1937; Gyermekkor, serdülőkor, nevelés. Kecskemét, 1938.
Ir
Ir: F-V 20–1; MJTN 168–9; Tóth 29.
Születési idő
1895-08-04
Születési hely
Nagyvárad
Belépés ideje
1910-09-07
Belépés helye
Nagyszombat
Fogadalomtétel ideje
1926-02-02
Fogadalomtétel helye
Elb
Papszentelés ideje
1923
Papszentelés helye
Innsbruck
Halálozás ideje
1952-07-14
Halálozás helye
Nagyvárad
Beszélt nyelvek
magyar

Oliva Giovanni Paolo

Oliva Giovanni Paolo
1600. okt. 4. Genova. Nyelv: olasz. SJ 1616. dec. 21. Genova. Psz. 1628. Róma. F. 1633. dec. 8. 4 fog. prof. Genova. Rendfőnök 1661. jún. 7. Genova. †1681. nov. 26. Genova.
Életrajz
Genovai patríciuscsaládban született, tizenhat éves korában lépett be a rendbe. Jezsuitaképzését Rómában kapta, ott szentelték pappá 1628-ban. Először néhány évig középiskolában tanított. 1631–2-ben a szicíliai vizitátor, Piccolomini titkára volt. 1641–51 között újoncmesterként és a ház rektoraként működött Rómában. 1651–4-ben és 1657-ben a Német–Magyar Kollégiumot vezette. Lelkipásztori működése során híres hitszónokká lett. 1651-ben X. Ince a pápai udvar szónokává nevezte ki, ezt a feladatát huszonnégy évig látta el négy pápa: X. Ince, VII. Sándor, IX. és X. Kelemen alatt. Szentbeszédei tizenhat terjedelmes kötetben jelentek meg.
A XIV. rendgyűlést X. Ince pápa rendelete értelmében (minden kilencedik évben) 1661. május 8-ra hívták egybe. Az első feladat volt a rendfőnök P. Nickel kérését megtárgyalni, aki kora és egészsége miatt egy vikárius választását javasolta. A kérdés az volt, hogy a választás a rendfőnök haláláig szóljon-e, vagy legyen utódlási jog. A többség az utódlás mellett szavazott.
Oliva a rendgyűlés megbízásából 1663-ban kérte VII. Sándor pápától, hogy vonja vissza X. Ince pápa rendelkezését, mely szerint a Társaságnak minden kilencedik évben rendgyűlést kell tartania, és új asszisztenseket választania, valamint azt a rendeletet is, mely a tartományfőnökök hivatali idejét három évre korlátozta. A pápa az első kérést a következő rendgyűlésen való újabb megfontolásra halasztotta, az elöljárók kormányzási idejének korlátozását azonban megszüntette.
Oliva idejére esett a probabilizmusról szóló nagy vita a morális teológiában, melyben Pascal híres Vidéki levelek című műve komoly szerepet játszott. A szegénységgel kapcsolatban súlyos kihágások ellen kellett a rendgyűlésnek fellépnie a rendtartományok és a kollégiumok gazdasági főnökei, a prokurátorok ellen, akik az elöljárók tudta nélkül komoly adósságokba keveredtek. A tanulmányokban új előírás született, amely egészen a 20. század második feléig érvényben maradt: a teológia harmadik évét egyórás vizsgának kellett zárnia.
A Társaság fejlődéséről a 17. századból aránylag kevés forrás áll rendelkezésünkre. Az 1640-es jubileumi Imago primi saeculi adatai sajnos nem megbízhatóak. Sokkal jelentősebb egy 1679-ben, kb. három évvel Oliva halála előtt készült katalógus. Az asszisztenciák száma 1608-tól öt maradt. A tartományok száma eggyel csökkent, harmincötre, amikor hét év után a szicíliai kettőt újra egyesítették. Két viceprovincia létesült Chilében és Kínában. A professzusházak száma hárommal csökkent: huszonháromra. A kollégiumok száma százharmincnéggyel, ötszázhetvennyolcra nőtt, a rendházaké kétszázhuszonnyolcról százhatvanra csökkent. Ezek közül sokat valószínűleg missziókká alakították át, mert azok száma hétről százhatra emelkedett. A szemináriumok és konviktusok száma harminckettővel gyarapodott, nyolcvannyolcra. Az újoncházak száma csak néggyel emelkedett, negyvennyolcra, ami azt jelenti, hogy a Társaság növekedése lelassult, és ezzel magyarázható a nagygyűlés határozata a kisebb kollégiumok feladására.
Oliva leveleiből érezhető egyfajta krízis az egész Társasággal, illetve a tartományfőnökökkel való viszonyban. Első fontos levelét még vikáriusként írta 1662-ben a tartományfőnökökhöz, a másodikat 1666-ban rendfőnökként az egész Társasághoz az informátorok kiválasztásáról és az utolsó fogadalomhoz engedhető rendtagokról. A rendfőnök azt követeli a Társaság érdekében, hogy lehetőség szerint a legjobb atyákat bízzák meg ezzel a feladattal. Az életszentséget mindenképpen elébe kell helyezni a tudományoknak, mert az semmivel sem pótolható.
1676. január 16-i levelében kifogásolja a latin stílus és a retorika hanyatlását a barokk ízlés elterjedésének következtében. Kifogásolja továbbá a bölcselet tanítását, amely új, bizonytalan tanok terjesztésében és lényegtelen apró kérdések tárgyalásában látszik elveszni. Elítéli a hitszónokok üres fecsegését. XI. Ince pápa kérésére sürgeti a szakadár keresztények közötti munkához a latin, a görög és a héber mellett a káldeus és az arab nyelvek tanítását is.
1678. január 1-jén levelet írt a tartományfőnökökhöz a helyi levéltár felállításáról, ahol meg kell őrizni a rendfőnök leveleit a folyó ügyekről. A személyekről szólókat külön kell őrizni, melyeket csak a tartományfőnök és a titkára olvashat el. Új tartományfőnök vagy titkára kinevezésekor ki kell venni a róluk szóló információkat. Azokat, melyeket az utolsó fogadalmakhoz vagy alkalmasságukról elöljárói hivatal végzéséhez írtak, el kell égetni.
Oliva elérte barátjánál, Giovanni Lorenzo Bernininél, hogy befejezze a római újoncház templomának, a Szent András-templomnak az építését a Quirinalén. A Gesù-templom kifestésére megnyerte Giovanni Battista Gaullit, művésznevén Bacicciát, aki a barokk illuzionisztikus festészet egyik mestere volt. A Szent Ignác-templom kifestésére Rómába rendelte Andrea Pozzót, aki azonban csak a rendfőnök halála után érkezett meg.
Oliva rendfőnöksége elején jó viszonyt ápolt a pápával és a római hivatalokkal. 1664-ben VII. Sándor megengedte, hogy a jezsuiták, a négyfogadalmas professzusok is, a kínai császári udvarban elfogadhatták a mandarin és a matematikus hivatalát. A nehézségek 1673-tól kezdődtek a pápai udvarral a kelet-ázsiai missziók irányítása miatt. Az ázsiai missziók kezdettől a spanyol és a portugál udvar irányítása alatt álltak. A püspököket is a királyok nevezték ki. A 17. században azonban Kínában és a szigetvilágban megjelentek a francia misszionáriusok is. Ettől kezdve a 17. század elején alapított római Hitterjesztés-kongregáció meg akarta törni a spanyol–portugál befolyást a missziókban, és Kelet-Ázsia újabb missziói számára francia apostoli vikáriusokat nevezett ki, s az összes misszionáriustól megkövetelte a hűségesküt. 1673. december 23-án adták ki a pápai brevét: A római pápát illeti (Decet Romanum Pontificem). A jezsuita misszionáriusok java része 1679-ben letette az esküt, de nem a többségben spanyol és portugál ágostonosok, dominikánusok és ferencesek. Csak 1688-ban vonták vissza a három szerzetesrendre az eskütételt, a jezsuitákra a következő év decemberében.
Ir
Ir: Generálisok 35–7.
Születési idő
1600-10-04
Születési hely
Genova
Belépés ideje
1616-12-21
Belépés helye
Genova
Fogadalomtétel ideje
1633-12-08
Fogadalomtétel helye
Genova
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1628
Papszentelés helye
Róma
Halálozás ideje
1681-11-26
Halálozás helye
Genova
Beszélt nyelvek
olasz

Olsavszki György

Olsavszki György
1708. febr. 29. Nagyolsva. Nyelv: szlovák, rutén. SJ 1728. nov. 17. Trencsén. Psz. 1741. F. 1746. febr. 2. 4 fog. prof. Kolozsvár. †1780. Trencsén.
Életrajz
Nagyolsván született, Kassáról logikusként Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaidő után ugyanott grammatikát tanított. 1732–4-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1735-től egy-egy évig Eperjesen, Kassán és Trencsénben tanított középiskolában. 1738–41-ben Nagyszombatban tanult teológiát. 1741-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik probációt. 1743-tól Gyöngyösön és Ungváron tanított egy-egy évig. 1745-ben Liptószentmiklóson volt misszionárius. 1746-ban Kolozsváron matematikát, 1747–9-ben Kassán bölcseletet, 1750-ben Egerben kontroverziát, 1751–2-ben Nagyszombatban kazuisztikát, 1753–4-ben Budán kazuisztikát és egyházjogot tanított. Ezzel befejezte tanári működését. 1755–7-ben Ungváron házgondnok, 1758–9-ben Zsolnán házfőnök és plébános, 1760-ban Kassán házgondnok volt. 1761–2-ben Lőcsén előbb a konviktust vezette, majd házgondnok lett. Ebben a minőségben szerepelt 1763-ban Trencsénben és a következő évben Szakolcán. 1765-ben Eperjesről plébániai feladatokat látott el és börtönlelkész volt. 1766–7-ben Ungváron házgondnokként működött. 1768–70-ben Lőcsén házi lelkiatya volt. 1771-től a feloszlatásig Trencsénben, valószínűleg gyenge egészséggel, a havi lelkipásztori megbeszéléseket vezette.
M
M: Theses proaemiales de naturae proprietatibus. Kassa, 1747.
Ir
Ir: Nom. II. 1115; Pe 881; Petrik 1712–1860/VII; So V. 1911.
Születési idő
1708-02-29
Születési hely
Nagyolsva
Belépés ideje
1728-11-17
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1746-02-02
Fogadalomtétel helye
Kolozsvár
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1741
Halálozás ideje
1780
Halálozás helye
Trencsén
Beszélt nyelvek
rutén

Omerovich Tamás

Omerovich Tamás
1884. aug. 19. Szabadka. Nyelv: magyar. SJ 1904. júl. 30. Nagyszombat. Psz. 1915. jún. 30. F. 1919. febr. 2. C. sp. †1957. máj. 7. Pannonhalma.
Életrajz
Szabadkán született, Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaidő után ott retorikát is végzett. 1908–9-ben a boszniai Travnikban volt nevelő és hitoktató. 1910–2-ben Pozsonyban és Innsbruckban bölcseletet tanult. A teológiát Nápolyban végezte 1913–5 között. 1915-ben szentelték pappá. Utána még Pécsett egy évig privát teológiát tanult. 1917-ben Bécs-Lainzban végezte a harmadik próbaévet. Született hitszónok volt. A rendtartomány majd minden házában megfordult. Kiemelkedőbb munkái voltak: 1921–3-ban Bp.-en a népmissziók felelőse volt; 1925–33 között a Mária-kongregációk bp.-i nagy központját irányította, és maga vezette az iparosok, a tanoncok, a hivatalnokok és a technikusok kongregációit; 1939–43 között ugyanott dolgozott. 1944-től Szegeden működött a háború utáni nehéz időkben. A szerzetesrendek elleni támadáskor Vácra hurcolták. Szabadulása után a kiskunhalasi református lelkész fogadta be. 1951 őszén került a pannonhalmi szociális otthonba.
M
M: Kanadai szent vértanúk élete. Bp., 1931; Loyolai Szent Ignác rövid életrajza. Bp., 1940; Jöjj, Uram Jézus. Bp., 1942.
Ir
Ir: F-V 21; Pálos 184, MJTN 169; MKL X. 108; Borbély I.: P. Omerovich Tamás (1884–1957). Anima Una II. (1957) 18–20; Miklósházy 44.
Születési idő
1884-08-19
Születési hely
Szabadka
Belépés ideje
1904-07-30
Belépés helye
Nagyszombat
Fogadalomtétel ideje
1919-02-02
Fogadalom
C. sp.
Papszentelés ideje
1915-06-30
Halálozás ideje
1957-05-07
Halálozás helye
Pannonhalma
Beszélt nyelvek
magyar

Orbán (Hefner) Miklós

Orbán (Hefner) Miklós
1916. febr. 5. Bp. SJ 1934. aug. 14. Psz. 1944. jún. 25. Szeged. F. 1952. aug. 15. †1999. nov. 28. Hamilton.
Életrajz
Elemi iskoláit és a gimnázium első négy osztályát Bp.-en, a gimnázium ötödik és hatodik évét a váci piaristáknál, a hetedik és nyolcadik osztályt Kalocsán, a jezsuita gimnáziumban végezte. Rendi életének első két évét a zugligeti Manrézában töltötte mint novícius, az első fogadalma után klasszikus nyelveket tanult. Rendi filozófiai tanulmányait Bp.-en és Kassán végezte 1938–40 között. A következő tanévben Kalocsán volt intézeti nevelő. 1942–6 között a Szegedi Hittudományi Főiskolán végezte teológiai tanulmányait, 1944. június 25-én szentelte pappá Hamvas Endre püspök a szegedi dómban. Harmadik probációját ismét a zugligeti Manrézában töltötte. 1947–8-ban a szegedi jezsuita templomban volt lelkipásztor, majd a következő tanévben a pécsi Pius Gimnáziumban hittant tanított. 1949 telén kommunista nyomásra külföldre kényszerült, először Innsbruckban, majd Chieriben volt a menekült magyar jezsuita skolasztikusok spirituálisa. 1951–72 között vezette a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségét mint szerkesztő és bemondó. 1972-ben Kanadába került, ahol először Hamiltonban, majd Torontóban a magyar plébániákon volt lelkipásztor. Élete utolsó éveit a hamiltoni Szent Erzsébet Otthonban töltötte.
M
M: Kacor. Ifjúsági regény. Bp., 1948.
Ir
Ir: MJTN 170; Aranymise. Orbán Miklós. ProvH 34. (1994. augusztus–szeptember) 31; Jaschkó B.: Orbán Miklós. Kanadai Magyarság 49. (1999) 4. Békési I.: P. Orbán Miklós SJ 1916–1999. ProvH 63. (1999. július–december) 44–47; Ádám J.: Orbán Miklós (1916–1999). MJV IV. 403; Szabó F.: Orbán és a Vatikáni Rádió. MJV IV. 403–404; Orbán M.: Jegyzet a Vatikáni Rádió Magyar tagozatáról (1931–1969). MJV IV. 405–8; MJN 224–225.
Születési idő
1916-02-05
Születési hely
Bp
Belépés ideje
1934-08-14
Fogadalomtétel ideje
1952-08-15
Papszentelés ideje
1944-06-25
Papszentelés helye
Szeged
Halálozás ideje
1999-11-28
Halálozás helye
Hamilton

Ordódy (Oerdoedi) János

Ordódy (Oerdoedi) János
1632. szept. 7. Pozsony. Nyelv: magyar. SJ 1649. okt. 25. Bécs. Psz. 1662. Graz. F. 1667. febr. 2. 4 fog. prof. Ungvár. †1681. márc. 5. Munkács.
Életrajz
Szülővárosából, Pozsonyból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után 1652-ben Sopronban, 1653-ban Győrben tanított. 1654–6-ban Bécsben végezte a bölcseletet. Utána két évig újra Győrben tanított. 1559–62-ben Grazban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1662-ben. Utána egy évig retorikát tanított Kassán. 1664-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1665–6-ban Komáromban, 1667-ben Ungváron hitszónokként működött. A következő évben Rozsnyón volt házgondnok. Utána kezdődött elöljárói szerepe: 1670–2-ben Gyöngyösön házfőnök, 1673–6-ban Ungváron rektor, 1677-ben Sárospatakon volt házfőnök. 1678-ban Kassán, 1679-ben Nagyszombatban hitszónokként működött. Ott halt meg 1681-ben.
M
M: Lelki virágos kert. Lőcse, 1672.
Ir
Ir: MAMŰL VIII. 328–9; MKL X. 151; Num. II. 1117; So V. 1871–2; St 246; Szi IX. 1350–1.
Születési idő
1632-09-07
Születési hely
Pozsony
Belépés ideje
1649-10-25
Belépés helye
Bécs
Fogadalomtétel ideje
1667-02-02
Fogadalomtétel helye
Ungvár
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1662
Papszentelés helye
Graz
Halálozás ideje
1681-03-05
Halálozás helye
Munkács
Beszélt nyelvek
magyar

Ormai Pál

Ormai Pál
1902. jún. 22. Székesfehérvár. SJ 1926. júl. 30. F. 1937. febr. 2. †1978. okt. 25. Kolozsvár.
Életrajz
1929–35 között Szegeden végezte filozófiai és teológiai tanulmányait, majd ugyanitt 1936-ban a harmadik probációját. 1937–8-ban a zugligeti Manrézában miniszter és lelkigyakorlat-vezető, 1939–40-ben a kalocsai jezsuita gimnáziumban miniszter volt. 1941-ben a bp.-i rendházban és templomban tevékenykedett mint lelkipásztor és az Iparosifjak Mária-kongregációjának prézese. A következő évben újból a Manrézában volt miniszter és lelkigyakorlat-vezető. 1943-ban a kispesti jezsuita templomban, 1944–9 között Kolozsvárott végzett pasztorális munkát.
Ir
Ir: MJTN 170; P. Ormai Pál S. J. 1902–1978. Anima Una 68. (1979. január) 11–12; P. Ormai Pál. MJV IV. 408–9.
Születési idő
1902-06-22
Születési hely
Székesfehérvár
Belépés ideje
1926-07-30
Fogadalomtétel ideje
1937-02-02
Halálozás ideje
1978-10-25
Halálozás helye
Kolozsvár

Orosz András

Orosz András
1917. dec. 29. Pécel. SJ 1936. júl. 30. Psz. 1946. jún. 26. †1971. ápr. 3. Nógrádverőce.
Életrajz
A kétéves noviciátust a zugligeti Manrézában végezte. 1939-ben Bp.-en, 1940–1-ben Kassán végezte filozófiai tanulmányait. 1942–3-ban a pécsi Pius Gimnáziumban volt magiszter, szakaszprefektus, leventeoktató. 1944–7 között Szegeden végezte teológiai tanulmányait. 1948-ban a Manrézában töltötte harmadik probációját. 1949–50-ben a szegedi kollégiumban a Szentírás tanára, misszionárius és templomi gyóntató volt.
Ir
Ir: MJTN 170; Holovics F.: Orosz András (1917–1971). Barátaink Levelei. 1971. április 25. 7–9; Páski J.: Orosz András utolsó napjai. Barátaink Levelei. 1971. április 25. 11–12; Orosz András S. J. Cor Unum 114. (1971) 2; Orosz András SJ (1917–1971). Szolgálat 12. (1971. karácsony) 105–107; Miklósházy 44.
Születési idő
1917-12-29
Születési hely
Pécel
Belépés ideje
1936-07-30
Papszentelés ideje
1946-06-26
Halálozás ideje
1971-04-03
Halálozás helye
Nógrádverőce

Orosz László

Orosz László
1697. dec. 18. Csicser. Nyelv: magyar. SJ 1716. febr. 22. Trencsén. Psz. 1726. Bécs. F. 1733. márc. 25. 4 fog. prof. Córdoba. †1773. szept. 11. Nagyszombat.
Életrajz
Kassán vették fel, és Trencsénben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után 1718–20 között Grazban tanulta a bölcseletet. Utána egy-egy évig Nagyszombatban, Egerben és Gyöngyösön tanított. 1724-től Bécsben végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1726-ban. Elöljárói a dél-amerikai missziókba küldték. 1728. december 24-én indult Puerto de Santa Mariából, és 1729. április 19-én érkezett meg Buenos Airesbe. 1732-ig a tucumáni Córdobában tanított bölcseletet. 1739–43 között a montserrati kollégium rektora és a tartományfőnök-helyettese volt. A következő két évben a rendi újoncokat vezette be a szerzetesi életbe. 1745–8 között a rendtartomány választottjaként Madridban tartózkodott. Részletes jelentést írt az 1750-es spanyol–portugál határmegállapításról, mely súlyos következményekkel járt a jezsuita missziókra nézve. 1757-től a córdobai egyetem kancellárja volt. Ott érte őt is az 1767. július 12-i portugál rendelet, mely kiűzte a jezsuitákat Dél-Amerikából. A spanyolországi Cadízba érkezése után a nem spanyol jezsuitákat hazaengedték. 1769-ben Nagyszombatban a ház lelkiatyja lett haláláig, amely nem sokkal a Társaság feloszlatása után következett be. A paraguayi jezsuita misszió kiemelkedő tagja volt. 1759-ben megírta harminckilenc misszionárius életrajzát, folytatva Nicolás del Techo fontos művét.
M
M: Decades Virorum illustrium Paraquariae. I–II. Nagyszombat, 1759. Levelei a Weltbottban. Kéziratban kínai–latin szótára.
Ir
Ir: DHCJ III. 2925; LKKOS 1019–20; MAMŰL VIII. 330–1; MKL X. 181–2; Nom. II. 1119; Pe 650; Po III/2. 14938–40; Po Magyar 142–44; So V. 1946; St 247; Storni 207; Szi IX 1398–9; Bangha 169; Pinzger F.: Orosz László. Magasztos eszmék útján. Bp., 1931. 21–3; Bangha B.: A „szent” és „tudós” Cordoba. A Dél Keresztje alatt. Bp., 1936. 110–3; G. Furlong: Ladislao Orosz, ex-profesor y ex-rector de universidad de Córdoba. Estudios 55. (1936) 325–47; Reisz E.: P. Orosz László. A Jézustársasága és a Világmisszió. Bp., 1942. 28; Ács T.: Orosz László (1697. december 18.–1773. szeptember 11.) Magyarok Latin-Amerikában. Bp., 1944. 12; G. Furlong: Ladislao Orosz y su „Nicolás del Techo” (1759). Buenos Aires, 1966; Gergely P.: Orosz László. Magyar utazók, földrajzi felfedezők. Bp., 1973. 86; Holovics F.: Orosz László. Barátaink Levelei. 1975. március 9. 11; Szabó L.: A dél-amerikai indián redukciók P. Orosz László S. J. írásai alapján. Anima Una 74. (1980. június) 11–12; G. Furlong: El húngaro Ladislao Orosz en tierras argentinas, 1729–1767. Buenos Aires, 1984; Bartusz–Dobos 45–5; MJK 207–8; Balázs D.: Egy misszionárius drámája. Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (1990); Uő: Orosz László. Adalékok a dél-amerikai magyar utazók munkásságához. Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9 (1991) 36–7; MTermTud 384; Balázs D.: Orosz László. MUL 288–9; Lacza L.: Orosz László. Magyar jezsuiták Latin Amerikában. Fórum 2. (2000) 125–44; Miklósházy A.: Orosz László. Magyar misszionáriusok Dél-Amerikában. MEV 13 (2001) 1–2, 232–233; Horányi G.–Pivárcsi I.: Orosz László. Magyar világjárók kalandjai. Bp., 2001. 45; Nemeshegyi P.: Orosz László. Magyar jezsuiták a 17–18. századi Dél-Amerikában. A Szív 88. (2002. június) 6, 18; Bikfalvi G.: P. Orosz László tevékenysége a dél-amerikai missziókban. ProvH (2012. március) 15–17.
Születési idő
1697-12-18
Születési hely
Csicser
Belépés ideje
1716-02-22
Belépés helye
Trencsén
Fogadalomtétel ideje
1733-03-25
Fogadalomtétel helye
Córdoba
Fogadalom
4 fog. prof.
Papszentelés ideje
1726
Papszentelés helye
Bécs
Halálozás ideje
1773-09-11
Halálozás helye
Nagyszombat
Beszélt nyelvek
magyar

Őrsy László

Őrsy László
1921. júl. 30. Pusztaegres. SJ 1943. aug. 14. Psz. 1951. aug. 15. F. 1960. aug. 14.
Életrajz
A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust, utána Szegeden kezdte meg filozófiai tanulmányait, de 1946-ban külföldre távozott, és Rómában fejezte be 1948-ban. Ugyanitt elkezdte a teológiát, amit 1950–2 között Leuvenben fejezett be. 1953-ban St. Asaphban végezte a terciát. A következő évben Londonban volt lelkipásztor, majd 1955–7-ben Rómában bienniumot végzett kánonjogból, és a Gergely Egyetemen doktorált. 1958–60-ban Oxfordban tanult polgári jogot, majd 1961–6 között Rómában a Gergely Egyetemen tanított kánonjogot, közben spirituális volt az Angol Kollégiumban. 1967-ben a washingtoni katolikus egyetemen, 1968–73 között New Yorkban a Fordham Egyetemen teológiát, 1974–93 között pedig a washingtoni Georgetown Egyetemen kánonjogot tanított. Közben a katolikus egyetemen is oktatott. Professor emeritusként továbbra is tart jogi kurzusokat az egyetemen, és gyakran hívják előadni különböző amerikai és európai egyetemekre.
M
M: The Difference between the Order of Episcopate and the Order of Presbyterate in Gratian’s Decree. Róma, 1962; The Complex Problem of Mixed Marriages Burne and Oates. London, 1963; A lélek befogadásra készen. A szerzetesi élet a II. vatikáni zsinat után. Kézirat; Open the Spirit. Religious Life after Vatican II. Washington–Cleveland–London, 1968; Aperti allo spirito: Vita religiosa dopo il Concilio Vaticano II. Milánó, 1969; The Case for Freedom: Human Rights in the Church. Washington–Cleveland, 1969; The Lord of Confusion. Denville, NJ, 1970; Úttalan utak ura. Eisenstadt, 1971, 2. kiadás Kecskemét, 1997; Some Questions about the Purpose and Scope of the General Congregation. St. Louis, Miss., 1972; Probing in the Spirit. Washington, 1976; Blessed are those who have Questions. Denville, NJ, 1976; Boldogok a keresők. Eisenstadt, 1976; Egyházjog és teológia. Róma, 1977 (Teológiai Kiskönyvtár, III/4); From Vision to Legislation. From the Council to a Code of Laws. Milwaukee, 1985; The Evolving Church and the Sacrament of Penance. Denville, NJ, 1978; Open to the spirit. Washington–Cleveland, 1988; Marriage in Canon Law. Texts and Comments, Reflections and Questions. Wilmington, 1988; The Profession of Faith and the Oath of Fidelity. A Theological and Canonical Analysis. Wilmington, 1990; Theology and Canon Law. New Horizonts for Legislation and Interpretation. Collegeville, Minne., 1992; A Lélekre nyitottan. Szerzetesélet a II. Vatikáni zsinat után. Bp., 1997; Receiving the Council. Theological and Canonical Insights and Debates. Collegeville, 2009.
Ir
Ir: MJTN 171; Borbándi 508; Őrsy László – Teológia és egyházjog. MJV II. 289–92; MJN 225–226.
Születési idő
1921-07-30
Születési hely
Pusztaegres
Belépés ideje
1943-08-14
Fogadalomtétel ideje
1960-08-14
Papszentelés ideje
1951-08-15