Online Jezsuita Történeti Névtár

A németországi Mainzban született, Grazból lépett be Bécsben a Társaságba. Ott 1694–5-ben újonc volt, a következő évben a tanárképzőt végezte. 1697–9-ben a bécsi kollégiumban tanult bölcseletet, és három évig a középiskolában tanított, majd ugyanígy Passauban is 1702–3-ban. 1704–7 között teológiát tanult Bécsben, ott szentelték pappá 1707-ben. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik probációt. 1709–14-ben Bécsben két évig poetikát és retorikát, majd négy évig bölcseletet tanított. 1715–8 között Grazban kontroverziát és kazuisztikát, valamint szentírástant tanított, és 1718-ban lelkipásztor volt. 1719-ben a bécsi kollégiumban házgondnokként működött. 1720–4 között a bécsi újoncházban rektor és újoncmester volt. 1725–8-ig a tartományfőnök helyetteseként szerepelt. 1729-ben Grazban rektor lett. 1732-ben tartományfőnökké nevezték ki, öt évig viselte ezt a hivatalt. 1737–8-ban az újoncházban rektor és újoncmester volt. Onnan három évre a kollégiumba került rektornak. 1742–5 között a professzusház főnöke volt. Utána az újoncházban lakott mint a tartományfőnök tanácsadója. 1647-től öt évig a kollégiumban a konviktust vezette. 1752-től haláláig a bécsi újoncházban lakott, kilenc évig mint házi lelkiatya, három évig egy jámbor társulatot vezetett, s utána már ápolásra szorult.

Győrben született, a bölcseleti tanulmányok befejezése után Nagyszombatból Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1734–6-ban Pécsett és 1737-ben Kolozsváron tanított középiskolában. 1738–41-ben Kassán végezte a teológiát. 1741-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. Utána egy évig Gyulafehérváron tanított retorikát. 1744-ben Kassán, 1745–7-ben Kolozsváron volt a bölcselet tanára. 1748-ban Egerben, 1749–51-ben Budán kontroverziát tanított. 1752-től a feloszlatásig Kassán működött: egy évig szentírástant tanított és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1753–6-ig teológiát adott elő, és 1755–6-ban a teológiai kar dékánja volt. 1757–61-ben a kancellári és könyvtárosi hivatalt töltötte be. 1762–4 között rektor, 1665–70-ben a nemesi konviktus igazgatója, 1771-ben házi gyóntató és 1772–3-ban házi lelkiatya volt. A feloszlatás után ugyanott mint özv. Csáky Antalné gyóntatója működött haláláig.

A középiskolát Pozsonyban végezte, és Bécsben lépett be a Társaságba. 1748-ban Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. A következő évben Sárospatakon tanított. 1750–2 között Kassán végezte a bölcseletet, és a következő évben ugyanott a parvistákat tanította. 1754-ben Bécsben matematikát tanult, majd Budán és Nagyszombatban tanított középiskolában. 1757–60 között Grazban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1759-ben. 1761-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1762–6 között bölcseletet tanított Nagyszombatban, utána egy évig vezette a győri tanárképzőt. Azután egy-egy évig Budán és Kolozsváron szentírástant, majd újra Budán teológiát tanított. 1773-ban Nagyváradon Patachich Ádám püspök teológusa lett. A Társaság feloszlatása után előbb lelkipásztori munkát végzett, majd 1776-ban a budai akadémia igazgatójává nevezték ki. Tagja volt az egyetemi tanácsnak is. Tanított bölcseletet, teológiát, latin és görög nyelvet. Volt tanítványa, Ürményi József kiemeli, hogy mindenkor a jeles tanító mintaképe volt. 1784-ben mint szepesi kanonok Szepesváraljára költözött. Húsz évet töltött itt írással és olvasással. Nagy szerepe volt a magyar nyelv és stílus terjesztésében. Úttörő munkát végzett a magyar nyelvű tudományos és ismeretterjesztő irodalom létrehozásában. Magyar nyelven adott ki egy négykötetes egyháztörténelmet és az építészet történetét a római kor végéig. Legnagyobb jelentősége azonban magyar nyelvű fizikakönyvének volt. Irodalmi művei közül a legkiemelkedőbb a Magyar Könyv-ház huszonkét kötete. Ezt folyóiratnak is lehetne nevezni korának enciklopédikus formájában. Csaknem az egészet maga írta; benne sok tudományos kifejezést ő használt először. A magyar nyelvújítás előfutára volt.

Külföldön lépett be a Társaságba. Pullachban végezte a noviciátust, Assenhausenban a juniorátust. 1952–4 között Leuvenben tanult filozófiát. 1955–6 között Tournai-ban volt magiszter, 1957–60-ig teológiát tanult először Enghienben, majd Chantillyben, ahol pappá szentelték. 1961-ben Wépionban végezte a terciát. 1962-ben Namurben lelkipásztor, 1963–9 között Amszterdamban az emigráns magyarok lelkésze volt. 1970-ben került Kanadába, ahol először Torontóban, majd Hamiltonban segített a lelkipásztori munkában. 1974–90 között a kanadai Londonban a helyi magyar közösség adminisztrátora volt. 1991–3 között Hamiltonban lett kisegítő lelkész. 1994-ben hazatért, először Pécsett lelkészkedett, majd 1996-ban a kárpátaljai misszióba ment, először Ungváron, majd Ráton lett magyar lelkész. 2003-ban megrendült egészsége miatt a pilisvörösvári szociális otthonba költözött.

Érden volt novícius. Szegeden hallgatta a filozófiát, 1933-ban Pécsett lett magiszter. 1934-ben a kínai misszióba ment, először Tamigban tanult kínaiul, aztán a helyi jezsuita kollégiumban tanított franciát. 1936–9 között Zikavejben tanult teológiát, ahol 1938. június 4-én szentelték pappá. 1940–1 között Tamingban és környékén, 1942–3 folyamán Cingfengben missziózott. 1948–50 között Sanghajban élt, amikor 1952-ben kitiltották Kínából, utána Németországban hosszasan gyógykezelték. 1962-től Lyonban működött, majd 1963–80 között Francheville-ben gyengélkedett, ahol elhunyt.

A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát, utána Szegeden tanulta a filozófiát, de 1949-ben külföldre kényszerült tanulmányai folytatására. Előbb Chieriben tanulta, majd Leuvenben fejezte be 1952-ben a filozófiát. 1953–4-ben Feldkirchben töltötte magiszteri éveit. 1955–8 között Burgosban végezte a teológiát, ahol pappá szentelték. 1959-ben Auriesville-ben töltötte a harmadik probációját. Utána Chilébe küldték, 1960–2 között Antofagostában hittant és angolt tanított, valamint a Mária-kongregációt vezette. 1963–74 között Buffalóban hittant, németet és spanyolt tanított, és a Mária-kongregációt vezette. 1975-ben Hamiltonban, majd 1976-ban Clarence-ben, 1977–82 között Buffalóban a házas hétvége előadásait szervezte. 1982–5 között a Staten Island-i lelkigyakorlatos házban adott lelkigyakorlatokat. Szabbatikus évet töltött 1972-ben Feldkirchben és 1986-ban Jeruzsálemben. 1987–9 között Auriesville-ben, 1990–2 folyamán Syracuse-ben és 1993–2001 között Staten Islanden adott lelkigyakorlatokat. 2002-ben gyenge egészsége miatt beköltözött a Fordham egyetemen levő Murray-Weigel Hallba, ahol elhunyt.

Kapuváron született, logikusként lépett be Bécsből a Társaságba. A próbaévek után Pozsonyban grammatikát tanított. 1730–2-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána három évig Pozsonyban, egy-egy évig Kőszegen és Kassán tanított. 1738–41-ben Nagyszombatban végezte teológiai tanulmányait. 1740-ben szentelték pappá. 1742-ben Kőszegen lett hitszónok. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1744-ben újra Kőszegen lett hitszónok, majd két évig Sopronból annak birtokán, Pornón volt misszionárius. 1747–8-ban Győrben végzett lelkipásztori mukát. 1749–56 között Nagyszombatban, Budán, Egerben, Kőszegen és Nagybányán volt hitszónok. 1757-ben Felsőbányán házfőnökként és plébánosként működött. 1758–63 között Sopronban egy évig magyar hitszónok és öt évig házi lelkiatya volt. 1764-től haláláig Lipótváron a házfőnöki és plébánosi hivatalt töltötte be.

Pokloson született, logikusként Kolozsvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Nagyszombatban 1737–9-ben bölcseletet tanult. Utána Egerben két, Gyöngyösön egy évig tanított. 1743–6 között teológus volt Nagyszombatban. 1746-ban szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1748–52-ben Kolozsváron bölcseletet tanított. 1753-ban hitszónok volt Nagybányán. 1754-ben Egerben, 1755–60-ban Budán három évig kazuisztikát és három évig kánonjogot tanított. 1761–73-ig a balázsfalvai görögkatolikus püspök teológusa volt. A feloszlatás után királyi beneficiátus, majd hátszegi plébános lett.

Bp.-en született, a középiskolát az Érseki Gimnáziumban végezte. 1944 közepén behívták katonának, 1945. április 1-jén Ausztriába kellett mennie. Stockerauban orosz fogságba esett, ahonnan szeptember elején szabadult. 1945. december 14-én érettségizett. 1946. július 30-án lépett be a Társaságba; 1948-ban kezdte meg bölcseleti tanulmányait Szegeden. Decemberben meghívás érkezett számára Hollandiából azok folytatására, de nem kapott útlevelet. Ezért december 21-én megkísérelte a szökést, de a határon elfogták, és hat hónapra ítélték. Szombathelyen és Kaposváron volt börtönben. Július 19-én újra megkísérelte a szökést, ezúttal sikerrel járt. Ő is Innsbruckba került, ahonnan társai néhány nappal előtte az északolasz Chieribe költöztek. Hónapokig tartott, míg 1950. január 18-án ő is odaért. Ott folytatta bölcseleti tanulmányait, és velük együtt az utolsó évre 1951. szeptember 27-én a belgiumi Egenhoven-Leuvenbe került, ahol 1952. július 16-án megszerezte a bölcsészeti licenciátus fokot. Onnan két évre Münchenbe került, ahol a nagy Mária-kongregáció fiatal tagjainak nevelésével foglalkozott. A teológiai tanulmányokra a francia jezsuiták belgiumi főiskolájára került Enghienbe. Már akkor érdekelte az egyházszociológia. Kapcsolatba lépett Hágában a holland prof. Zeegersszel. 1957. július 28-án szentelték pappá Enghienben. A negyedik év teológiát már Franciaországban, Chantillyben végezte, ahol megszerezte teológiából is a licenciátust. Az utolsó tanévben 1958. április 24-én került sor a Magyar Egyházszociológiai Intézet megalapítására. 1959–62 között szociológiát tanult a bécsi egyetemen, 1962-ben doktorált. 1962–7-ig Münchenben volt egyetemi lelkész, és megkezdte tudományos munkáját az egyházszociológia területén. 1967-ben került az innsbrucki egyetem jogi és államtudományi karára, ahol 1969 végén nyilvános rendes tanár lett. Ezt a kart az egyetem 1976-ban feloszlatta, és Morel tanszéke és intézete a társadalom- és gazdaságtudományi karhoz került. 1977–9-ben a dékáni hivatalt viselte. 1996-ban fejezte be tanári működését. Több egyházi és társadalmi intézet tanácsadója volt. A Magyar Egyházszociológiai Intézet alapításától kezdve – főleg András Imre bekapcsolódásával – igen fontos munkát végzett: elsőrangú információival és a fontosabb mo.-i események (pl. püspökkinevezések vagy egyháziak elleni perek) pontos, tárgyilagos elemzéseivel, valamint azok német és angol nyelvű közlésével nagy szolgálatot tett az egyháznak. Morel, főleg idősebb korában, erősen kritikus álláspontot tett magáévá a mai egyházi struktúrákkal, bizonyos tanokkal és az egyház kormányzásában megmutatkozó irányokkal szemben. Súlyos betegségei ellenére is haláláig dolgozott. 1955-től számos könyve és cikke jelent meg főleg magyar és német nyelven. Helyszűke miatt mi csak a könyveit jelezzük. Első cikkei 1955–65 között a legtöbb esetben a politikai helyzet miatt „G. Káldi” néven jelentek meg.

Szatmárnémetin született, apja magas rangú katonatiszt volt. 1926-tól előbb a kőszegi, majd a pécsi hadapródiskolában tanult. 1934-ben érettségizett, a Ludovika Akadémia tisztképző főiskolára került. 1938-ban avatták tüzér hadnaggyá. Nyíregyházán, majd az orosz fronton teljesített szolgálatot. Onnan hazahívták, és a nagyváradi hadapródiskola tanára lett. 1944-ben, már századosi rangban, Bp.-en tartózkodott, amikor a szovjet hadsereg megkezdte a főváros ostromát. A Baross utca közelében megsebesült, és orosz fogságba került. Szibériából 1947-ben szabadult. Ekkorra már megérett benne a szerzetesi hivatás, és 1948-ban Bp.-en lépett be a Társaságba. 1950-ben az újoncházat lefoglalták, így Szegedre kellett költöznie. 1950. június 10-én Jászberénybe hurcolták, ahonnan megszökött, és Szegeden megkezdte teológiai tanulmányait, de hamarosan elbocsátották. Segédmunkásként, sekrestyésként dolgozott. 1957. január 27-én Kisberk Imre székesfehérvári püspök Pomázon titokban pappá szentelte. 1958-tól az angyalföldi plébánián lett sekrestyés, de foglalkozott fiatalokkal is. E munkájának gyümölcsei voltak kisregényei. 1964-ben sajtószabadsággal való visszaélés címén két és fél év börtönbüntetésre ítélték, melyet másodfokon tíz hónapra csökkentettek. Szabadulása után a Budafok-belvárosi plébánián dolgozott irodistaként, de sok papi munkával is foglalkozott. 1981-ben a leányfalui új lelkigyakorlatos házban való közreműködéséhez két évig Rómában lelkiségi teológiát tanulhatott. Hazatérte után a lelkigyakorlatos munka lett fő feladata. 1984-ben ő volt az első tartományfőnök, akit újra a rendfőnök nevezett ki. Erős kézzel próbálta végezni nehéz feladatát, a szétszóratásban élő jezsuitákat a lassan már várható felszabadulásra előkészíteni. 1990-től először Bp.-en, 1992-től Makkosmárián volt lelkipásztor. 1996–98-ban a Radvány utcai rendház elöljárójaként működött. Utána Bp.-en dolgozott, és főleg lelkigyakorlatok vezetésével foglalkozott. 2003-ban a pilisvörösvári gondozóotthonba került, ahol rövidesen meghalt.

A Pozsony megyei Szentjánoson született, logikusként Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. 1690–4 között Kassán két évig a középiskolában tanított, majd utána elvégezte a bölcseletet. A következő évben Ungváron tanított. 1697–1700 között Nagyszombatban teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1700-ban. A következő évben Győrben végezte a harmadik próbaévet. 1702–4-ben Kassán bölcseletet tanított, majd 1705–6-ban Szepeskáptalanon hitszónok volt. 1707-ben Nagyszombatban kazuisztikát és matematikát, 1708–10-ig Kassán matematikát tanított és szlovák ünnepi hitszónok volt.

A Pozsony megyei Szentjánosban született, Pozsonyból Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Pozsonyban tanított grammatikát. 1693–4-ben Bécsben bölcseletet tanult. 1695–8-ig Kolozsváron tanított. 1690–1702-ig Grazban végezte teológiai tanulmányait. Ott szentelték pappá 1702-ben. A következő évben Győrben volt harmadik probációban. 1704-ben Pécsett tanított, amikor a szerb szabadcsapatok március 26-án megölték.

Az írországi Armaghban született, papként lépett be Brünnben a Társaságba. 1587-ben még ott volt mint templomigazgató és az alsósok tanára. 1589-ben Olmützben az újoncok felügyelőjeként szerepel. 1590–1-ben Bécsben volt gyóntató és középiskolai tanár. A következő évben Znióváralján ugyanilyen munkakörben dolgozott. 1593-ban házi lelkiatya volt. 1594–7 között tanított az iskolában és gyóntatott. 1598–1610-ig ugyanilyen munkakörben dolgozott a csehországi Jindřichuv Hradecban.

Trencsénben született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1597-ben Brünnben volt újonc. 1598–9-ben Kolozsváron retorikát, majd bölcseletet tanult. 1600-ban Gyulafehérváron grammatikát tanított. 1601–3 között egy évig bölcseletet tanult, és két évig középiskolában tanított. 1604–6-ig Grazban teológiát végzett. Valószínűleg 1606-ban szentelték pappá. 1607-ben a csehországi Český Krumlovban tanított. 1608–11-ig Zágrábban három évig tanított és 1610-ben házgondnok volt. 1612-ben Olmützben végezte a harmadik próbaévet. 1613-tól Zágrábban iskolaigazgató, két évig misszionárius, majd hét évig újra igazgató volt. 1618–9-ben Homonnán előbb a házgondnoki hivatalt viselte, majd misszionáriusként dolgozott. 1623–32-ig Erdélyben, igen nehéz körülmények között volt lelkipásztor főleg kolozsmonostori székhellyel, ahol 1632-ben a misszió főnöke lett, de még abban az évben meghalt.

1858–63 között St. Andräban előbb testvérnovícius, majd kertész és betegápoló, házi mindenes és könyvkötő volt. 1864-ben Mariascheinben találjuk mint betegápolót, borbélyt és házi mindenest. 1865–1912 között Nagyszombatban volt betegápoló, ebédlős, könyvkötő, házi kísérő, templomgondnok, pincemester és a szolgák felügyelője.

Turócon született, huszonhárom éves korában lépett be a Társaságba. Próbaidejét Brünnben töltötte. Szerzetesi életének kezdetén képzését végezte. 1615-ben tért vissza először Mo.-ra: Homonnán négy évig tanított. Utána két évig újra távol volt, ezúttal Lengyelországban. 1622-ben tagja volt az Eszterházy-missziónak. 1623-tól Nagyszombatban tanított retorikát, utána lelkipásztori munkát végzett, majd visszatért tanítani. 1627-ben Zágrábban tanított, de lelkipásztori munkát is végzett. 1628–9-ben Nagyszombatban, 1630–4-ben Homonnán, 1635-ben Pozsonyban, majd újra Homonnán volt lelkipásztor, ahol 1637-ben meghalt.

A horvátországi Turopoljéban született, Zágrábból logikusként lépett be Bécsben a Társaságba. 1717–9-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1720–2-ben Zágrábban tanított. A teológiát is Nagyszombatban végezte 1723–6-ig. Ott szentelték pappá 1725-ben. 1727-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1728–9-ben Pozsegában, 1730–1-ben Varasdon, 1732–3-ban újra Pozsegában volt népmisszionárius. 1734–46-ig a vándormisszionáriusok csoportjához tartozott. 1747-től haláláig Zágrábban volt népmisszionárius.

Középiskolai tanulmányait a jezsuiták kalocsai gimnáziumában kezdte, majd a felső negyedik osztályt mint a kisszeminárium növendéke, 1901-től pedig mint a nagyszeminárium teológusa végezte. A kalocsai főegyházmegye címére szentelték. Egy évig Hajóson volt káplán, majd jelentkezett a Társaságba. Noviciátusa első évét Nagyszombatban, a másodikat és a retorikát St. Andräban végezte. 1909–1911 között Szatmárnémetiben lelkész és a Mária-kongregációk vezetője volt, utána négy éven keresztül Innsbruckban mélyítette filozófiai és teológiai ismereteit. 1915-ben St. Andräban kezdte, majd Nagyszombatban fejezte be a terciát. 1916–9 között Nagykapornakon volt káplán. 1919–22 között Pécsett volt hittantanár. 1923–5 között Érden működött a noviciátusban mint miniszter és prokurátor, majd 1926–8 között a pesti rendház minisztere, prokurátora és a Kongregációs Otthon régense volt. 1928–33 között Nagykapornakon volt plébános. 1933–5 között a pesti rendházban működött mint lelkipásztor, a városszéli nyomortanyák lelki gondozója és a szociális munka vezetője. 1935–6 között Szegeden miniszter és prokurátor, majd 1936–43-ig Kalocsán lelkipásztor és börtönlelkész volt. 1945–51 között Mezőkövesden volt lelkipásztor, hitoktató az elemi iskolában és a Szívgárda vezetője. 1951-től haláláig a pannonhalmi szociális otthonban élt.

1898–1900 között Nagyszombatban volt skolasztikus novícius. 1901-ben St. Andräban retorikus, majd 1902–4 között Pozsonyban filozófiát tanult. 1905-ben Kalocsán volt konviktusi felügyelő. 1906–14 között Innsbruckban teológiát tanult, majd a doktorátusát készítette, utána teológiát tanított. 1914-ben Nagyszombatban a novíciusmester sociusa volt.