Online Jezsuita Történeti Névtár

Németlövőn született kilencgyermekes családban. A középiskolát Kőszegen végezte a bencések gimnáziumában, és a Kelcz-Adelffy fiúinternátusban lakott, melyet P. Kelcz Imre alapított a 18. században a jezsuita kollégium mellett. Már a családban és a középiskolában is mély, vallásos nevelést kapott. 1927-ben Érden lépett be a Társaságba. A noviciátus második évét már az új budai Manrézában végezte. 1929–32 között Szegeden tanult bölcseletet. 1932–5 között Kalocsán tanított, és a diákok missziós szakosztályát vezette. Még a gimnáziumban jó barátságban volt két idősebb társával, akik jezsuiták lettek, és akkor már Kínában készültek hithirdető munkájukra. 1935–9-ben Szegeden tanult teológiát, ott szentelték pappá 1938-ban. Harmadik próbaévére Firenzébe került, és utána Rómában a doktorátushoz előírt kétéves teológiai kurzust végezte. Irányító tanára, P. Sebastian Tromp hívta fel figyelmét egy latin munkára, amely a könyvtárban Pázmány Péter neve alatt szerepelt, habár szerzőként Fridericus Brenner volt feltüntetve. Őry bebizonyította, hogy a mű, a Diatriba Theologica, valóban Pázmány műve. Ettől kezdve teológiai működése összekötődött Pázmánnyal, a teológussal. 1943-tól Szegeden, a rend főiskoláján tanított dogmatikát. Amikor 1949 elején a tanuló rendtagoknak el kellett hagyniuk az országot, velük kellett mennie. Két évig az olaszországi Chieriben, majd Eegenhooven-Leuvenben volt a fiatalok lelkiatyja. 1954-ben, a magyar ház feloszlatása után, Innsbruckba, onnan 1958 szeptemberében Klagenfurtba, az egyházmegyei szemináriumba került a dogmatika tanáraként 1971-ig, ekkor a szeminárium Salzburgba költözött. Őry életfeladata azonban nem a teológiaoktatás volt, hanem Marosi László lelkésszel együtt az ötvenes évektől a külföldön élő magyar papok összefogása és gondozása. A gondolat 1955. szeptember végén született egy hat magyar papnak tartott lelkigyakorlaton. Az első találkozó Innsbruckban volt 1955. december 14-én, tizenhét magyar pap részvételével. Őry és Marosi legelőször a kapcsolatot kereste a külföldön élő magyar papokkal és nővérekkel. Kb. ezer pap és ezerkétszáz nővér címét gyűjtötték össze. 1956-ban Bécsben, egy magyar papi találkozón, P. Varga László javaslatára indult meg – P. Hunya egykori folyóiratának címét kölcsönözve – a Magyar Papi Egység, mely rövid idő alatt komoly folyóirattá nőtt. 1968-ig negyvennégy száma jelent meg. Ez a lap alakult át Szolgálattá, mely a megváltoztatott névvel Mo.-ra is küldhető lett. A kiadást és a terjesztést Marosi László szervezte, a szerkesztés Őry feladata volt. Kialakított egy írói gárdát, mely arra törekedett, hogy a II. Vatikáni Zsinat tanítását ismertesse és a papság és a hívek körében elmélyítse az igazi keresztény életet. E célt szolgálta a mellékletként kiadott, a teológia és a keresztény lelkiség ismeretét terjesztő számos könyv is. Őrynek nagy segítségére volt munkájában Kardos Klára is, aki Sántha Máté álnéven vállalta az emigrációs életet a Magyar Papi Egység munkájának előmozdítására. Őrynek egész életében gyenge volt az egészsége. 1944-ben három hónapig feküdt kórházban tüdőrák-diagnózissal, és ugyannyi ideig pihent bátyjánál, aki az Isteni Ige Társaság kőszegi tanulmányi házának volt az igazgatója. 1968-ban Róma közelében súlyos autóbaleset érte, de felgyógyult. 1979-ben két szívinfarktust kapott egymás után; több operáción is átesett. 1983. december 28-án a harmadik szívinfarktussal került kórházba, és 1984. február 19-én halt meg.

Bécsben született, ott lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1740–3-ban Grazban bölcseletet tanult. 1744-ben Bécsújhelyen, 1745-ben Esztergomban tanított. A teológiát 1746–9-ben Nagyszombatban tanulta. 1748-ban szentelték pappá. 1750-ben Székesfehérváron tanított grammatikát. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1752–3-ban Kassán, 1754–5-ben Győrben tanított bölcseletet. 1756–64 között hitszónok volt egy-egy évig Budán, Steyrben, Pozsonyban (két évig), Leobenben, a cseh Žirečben, Varasdon, Trencsénben és Nagyszombatban. 1765-ben Klagenfurtban kontroverziát, 1766-ban Laibachban kazuisztikát, 1767–70-ben Budán egyházjogot tanított. 1771-ben Pécsett házgondnok, 1772-ben Leobenben gyóntató, 1773-ban Kremsben lelkipásztor volt. Német nyelven írt népszerű vallásos műveit és számos szentbeszédét főleg Budán, valamint Kassán, Győrben és Pesten adta ki. A feloszlatás után ismeretlen helyen élt. Az 1780-as években másokkal együtt Bécsben bekerült a volt jezsuiták Kirche am Hofnál működő csoportjába, akiket a felvilágosodás követői írásban és szóban gyakran támadtak. 1800-ban halt meg ugyanitt.

Malackán született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Győrben grammatikát tanított. 1671–3-ban Grazban végezte a bölcseletet. Utána egy-egy évig Pozsonyban és Szakolcán grammatikatanár volt. 1676–9-ben teológiát tanult Bécsben. Ott szentelték pappá 1679-ben. 1680-ban Sopronban tanított. 1681-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1682–3-ban Sopronban, 1684-ben Győrben volt a gazdasági ügyek felelőse, amikor fiatalon meghalt.

Szülővárosából, Bécsből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1738-ban Szakolcán volt a tanárképzőben. 1739–41-ben Grazban tanult bölcseletet. 1742–3-ban Leobenben, 1744-ben Judenburgban tanított. 1745–8-ban Bécsben végezte a teológiát. 1748-ban szentelték pappá. 1749-ben Traunkirchenben lett hitszónok. Egy év után Judenburgban volt harmadik probációban. 1751-ben a bécsi újoncházban lett hitszónok és katekéta. 1552–4-ben Steyrben hitszónok, 1755-ben Bécsújhelyen misszionárius volt. 1756–8-ban Kremsben, 1759–60-ban Judenburgban, 1761–2-ben Eszéken hitszónokként működött. 1763-ban Traunkirchenben misszionárius, 1764–9-ben Steyrben, 1770–3-ban Pozsonyban hitszónok volt. A feloszlatás után az esztergomi főegyházmegye papja lett. Pozsonyban működött. Német nyelvű műve Sopronban jelent meg.

Laibachban született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1645-ben Kremsben tanított grammatikát. 1646–7-ben Grazban bölcseletet tanult. 1648–51-ben Fiuméban tanított. 1652-ben Bécsben kezdte teológiai tanulmányait, de egy év után Nagyszombatban folytatta. Ott szentelték pappá 1655-ben. A következő évben Bécsben tanított a középiskolában. 1657-ben végezte a harmadik probációt Judenburgban. 1658-ban Steyrben, 1659-ben Linzben retorikát tanított. 1660–1-ben Nagyszombatban héber nyelvet és bölcseletet tanított. A következő évben Komáromban misszionáriusként működött. 1663–5-ben tábori lelkészként szolgált a bajor von Puech generális hadtesténél. 1666–7-ben Nagyszombatban hitszónok, majd hébertanár lett. Ezután két évig Steyrben volt lelkipásztor. 1670–1-ben Bécsben héber nyelvet tanított. 1673-ban a kontroverzia tanára volt Grazban, majd két évre visszatért Bécsbe hébertanárnak. 1676-ban Passauban dialektikát tanított. 1679–84-ben Žirečben volt házfőnök. 1685-ben Judenburgban, 1686–8-ban Linzben lelkipásztori munkát végzett. Időskorát Klagenkfurtban (1690–6) és Kremsben (1697–8) töltötte.
Ö, Ő

Oszlopon született; végzett bölcsészként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után egy-egy évig Pozsegában és Pécsett tanított grammatikát. 1763-tól Nagyszombatban két évig matematikát és négy évig teológiát tanult. 1767-ben szentelték pappá. 1769-ben a királyi-érseki konviktusban volt nevelő. 1770-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1771–2-ben Nagyszombatban újra az érseki konviktusban lett nevelő, 1773-ban bölcseletet tanított. Ezt a munkáját a feloszlatás után is folytatta. 1784-től haláláig a pozsonyi akadémián mezőgazdaságtant tanított, amelynek első szakírói közé tartozott.

Próbaideje után 1620–3-ban Nápolyban tanult bölcseletet, 1625–7-ben Grazban teológiát. A következő évben Eberndorfban végezte a harmadik próbaévet. 1629-ben Bécsben tanított bölcseletet, s ezzel befejezte tanári működését. Utána egy évig hitszónok volt. 1631–4-ben Pécsett a hódoltsági misszióban dolgozott. 1635–7-ben Homonnán házfőnökként működött. 1638-ban Ungváron vezette az építkezést. Utána Sopronban volt elöljáró, majd Homonnán és Pozsonyban lelkipásztori feladatokat látott el. 1644-ben a nagyszombati szemináriumot vezette. 1645-től haláláig, 1649-ig Pozsonyban népmisszionárius volt.

Szakolcán született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1643-ban Pozsonyban grammatikát tanított. 1644-ben Nagyszombatban, 1645–6-ban Grazban bölcseletet tanult. 1647-ben Kolozsmonostoron, 1648–9-ben Gyulafehérváron, 1650-ben Nagyszombatban tanított. 1651–3-ban Grazban tanult teológiát. 1654-ben Trencsénben, 1655-ben Győrben tanított grammatikát. 1656-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1657-ben Ebendorfban, 1658-ban Gyöngyösön tanított. 1659-ben Pozsonyban katekétaként, 1660-ban Rozsnyón és 1661-ben Nagyszombatban misszionáriusként működött. 1662–5-ben Szakolcán házfőnök volt. 1666–7-ben Pozsonyban, 1668-ban Nagyszombatban és 1669-ben Trencsénben intézte a rendházak gazdasági ügyeit. 1670–4-ben hitszónokként és házi lelkiatyaként működött Besztercebányán. 1675-ben Lőcsén, 1676-ban Besztercebányán, majd újra ezeken a helyeken volt házi lelkiatya. 1679-ben Szakolcára került házfőnöknek, ahol a következő évben meghalt.

Középiskolai tanulmányait szülővárosában, Sopronban, a jezsuitáknál végezte. Onnan lépett be a trencséni újoncházba. A két év próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. Grazban kezdte el a bölcseleti tanulmányokat. Elsőéves hallgató volt, amikor 1773-ban a pápa feloszlatta a Jézus Társaságát. Ekkor a győri egyházmegyébe kérte felvételét. 1777. március 29-én szentelték pappá. Egyházi pályafutásában volt rátóti prépost, kanonok, győri nagyprépost. A császár királyi magyar novi (Bosznia) püspökké nevezte ki, de a pápai elismerést nem kapta meg. Udvari tanácsos és a főiskolai ügyek igazgatója lett. 1822-ben a királyi kancelláriában az egyházi és vallási ügyek előadójává nevezték ki.
Neve szorosan összefonódik a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár Jesuitica-gyűjteményével: fiatalkorától gyűjtötte mindazt, ami a volt jezsuita rendet érintette. Így nagy levéltári anyag jött össze, ami azért is fontos, mert a feloszlatáskor a császári hatóságok Bécsben lefoglalták a tartományfőnökség levéltárát, ahonnan kiszedték a birtokjogot érintő iratokat, a többit pedig eladták egy papírmalomnak, ahol az a zúzdába került. Paintner halála előtt nagy gyűjteményét a Pannonhalmi Főapátságra hagyta azzal a kikötéssel, hogy ha a jezsuita rendet visszaállítják Magyarországon, az egész hagyatékot át kell adni nekik. A győri káptalan azonban hagyatéki pert indított, amelyet megnyert. A pannonhalmi főapát megvásárolta tőle az egész gyűjteményt, amely így ma is Pannonhalmán áll a kutatók rendelkezésére.

A bácskai Palánkán született; Kalocsáról Érden lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1928-ban Kalocsán letette az érettségit. 1929–31-ben Szegeden végezte a bölcseletet. 1932–4-ben Kalocsán volt konviktusi nevelő. A teológiát 1935-ben, Innsbruckban kezdte, de a második évtől Szegeden folytatta. Ott szentelték pappá 1937-ben. 1939-ben Szegeden végezte a harmadik próbaévet. 1940-ben Bp.-en a Manrézában az újoncmester helyettese volt, és lelkigyakorlatokat vezetett. 1941-ben Kalocsán a házgondnok helyetteseként és lelkipásztorként dolgozott. 1942–3-ban Szatmárnémetiben házi lelkiatya volt és lelkipásztorkodott. 1944-ben több hónapos frontszolgálatra hívták be. Onnan Kispestre került, ahol 1949-ben házfőnök lett. 1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatása után a váci egyházmegye szolgálatába került, ahonnan 1951 decemberében elbocsátották. Attól kezdve segédmunkás és villanyszerelő volt. 1955 augusztusában börtönbe került, 1956 októberében szabadult. Utána bujkált. 1958 szeptemberében büntetését letöltöttnek nyilvánították. 1959–67-ben adóbeszedő volt Pestszentlőrincen. 1967-ben nyugdíjba ment. 1973. január 2-án Nyugatra távozott. Rövid római tartózkodás után az év őszén Münchenben lett kórházlelkész 1979. január végéig. 1982-ben, Münchenben halt meg. Fiatal pap korában leányok lelkipásztorává képezte ki magát, és több sikeres könyvet adott ki a háború alatt számukra. Utána, főleg Kispesten, a családpasztorációban dolgozott. Számos hátrahagyott kéziratából a kilencvenes években több nyomtatásban is megjelent.

Bécsben született, Rómában lépett be a Társaságba. 1643-ban már a bécsi újoncházban tartózkodott. 1644–6-ig Grazban tanult bölcseletet. 1647-ben Pozsonyban, 1648-ban Győrben tanított grammatikát. 1649–51-ben Grazban kezdte teológiai tanulmányait, a negyedik évet Bécsben végezte. 1651-ben szentelték pappá. 1653-ban Nagyszombatban, 1654-ben Győrben tanított középiskolában. 1655-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1656–8 között Nagyszombatban egy évig katekéta és nyomdaigazgató volt, két évig a nemesi konviktus vezetője. 1659–60-ban Győrben házgondnokként és gazdasági főnökként működött. 1661–2-ben Pozsonyban volt házgondnok. 1663–7-ben Nagyszombatban a magyar központi szemináriumot vezette. 1668–71-ben újra Pozsonyban volt házgondnok. Még az utolsó évben családja súlyos anyagi nehézségei miatt elhagyta a Társaságot. 1673-ban Róma kinevezte csanádi püspöknek. Egyházmegyéje teljesen török uralom alatt volt, ahová be sem léphetett. Az ilyen püspököt az akkori államhatalom vonta be adminisztratív feladatok elvégzésére. 1678-ban egri püspök lett, de két évvel később meghalt. Végrendeletében kifejezte, hogy jezsuita volt.

Esztergomban született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1561–3-ban Nagyszombatban volt újonc, majd Bécsben grammatikát tanult. 1564–6 között Prágában alsó osztályokat tanított, és házi munkákat végzett. 1566-ban segédkezett a tanításban. 1567-ben Nagyszombatban tartózkodott. 1567–70-ben Bécsben bölcseletet tanult. Onnan bocsátották el 1570-ben.

Deménden született, Komáromból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1725–7 között Bécsben tanult bölcseletet. 1728-tól egy-egy évig Egerben, Kőszegen, Pécsett, majd újra Kőszegen tanított középiskolában. 1732–3-ban Nagyszombatban, 1734–5-ben Kassán tanult teológiát. 1735-ben szentelték pappá. A következő évben Pécsett lett hitszónok. 1737-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1738-ban Kassán etikát tanított. Utána egy-egy évig Gyöngyösön és Egerben volt hitszónok. 1741–3-ban Kolozsváron tanította a hároméves bölcseleti kurzust. 1744-ben Marosvásárhelyen hitszónokként működött. 1745-től egy-egy évig Egerben és Kassán kontroverziát, Nagyszombatban és Grazban kazuisztikát, Egerben egyházjogot tanított. 1750-ben Kassán kezdett teológiát tanítani, de a következő évben már beteg volt. 1752-től haláláig Budán tartózkodott. Latin nyelvű művei Nagyszombatban és Kolozsváron jelentek meg.

Vittencben született, Leobenben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1628-tól Bécsben három évig bölcseletet, négy évig teológiát tanult. Közben a három utolsó évben héber nyelvtanár és a Pázmáneumban nevelő volt, 1635-ben bölcseletet tanított. 1634-ben szentelték pappá. 1636-tól a nagyszombati egyetem első tanárai közé tartozott. 1636–8-ban előadta a hároméves bölcseleti kurzust. 1639-ben kazuisztikát és kontroverziát tanított. Ebben az évben a tartományfőnök avatta őt teológiai doktorrá, mert az a jog akkor még vita tárgya volt. 1638–9-ben a bölcsészeti kar, 1639–42-ben a teológiai kar első dékánja volt. 1640–3-ban teológiát, 1644-ben szentírástant tanított. 1643–4-ben az egyetem kancellárja is volt. 1645–6-ban Grazban, 1647–8-ban Bécsben tanított teológiát. 1649–52-ben Nagyszombatban a rektori, 1653–4-ben a kancellári hivatalt töltötte be. 1655–7-ben újra rektor, 1658–60 között kancellár volt. 1661-ben Kassán lett rektor, ahol a következő évben meghalt.

Sárközben született, Kolozsvárról végzett bölcsészként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1732–3-ban Kolozsváron, 1734-ben Ungváron tanított. 1735–8-ban Nagyszombatban tanult teológiát. 1738-ban szentelték pappá. A következő évben Gyöngyösön tanított, majd Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1741-ben Komáromban hitszónok volt. 1742–5 között Kolozsváron bölcseletet tanított. 1746-ban Marosvásárhelyen házfőnök és plébános volt. 1747–8-ben a fogarasi, 1749–52-ben a balázsfalvai egyesült román püspökök teológusaként szerepelt. 1753–8-ban Székelyudvarhelyen a házfőnöki és plébánosi hivatalt látta el, majd újra a balázsfalvai román püspök teológusa lett; 1760-ban meghalt.

A középiskolát Trencsénben végezte, onnan lépett be a bécsi újoncházba. 1753-ban Szepeskáptalanban volt tanár. 1754–5 között Kassán végezte a bölcseletet, majd ugyanott grammatikát és poétikát, 1760-ban Budán retorikát tanított. A teológiát Bécsben végezte 1761–4-ben. 1763. szeptember 4-én szentelték pappá. 1765-ben Nagyszombatban, a következő évtől a bécsi Theresianumban volt nevelő. A Jézus Társasága feloszlatása után Mária Krisztina hercegnő káplánja, 1776-ban Kalocsán kanonok és 1779-ben nagyprépost lett. 1781. április 2-án segédpüspökké szentelték. 1784-től haláláig ugyanott érseki helynök volt. Megírta Magyarország történetét három kötetben, mely több kiadásban jelent meg és vált ismertté nem utolsósorban klasszikus latin nyelve miatt. Heraldikai műve is jelentős. Mária Terézia mint magyar apostoli királynő címeit és címereit tárgyaló művével próbálta bizonyítani annak jogait néhány tartományra, például Galíciára és Lodomériára, amelyek egy ideig függtek a magyar királyságtól.

Nagyszombatban végezte a noviciátust, majd Pécsett, 1919–20 között befejezte gimnáziumi tanulmányait. 1921–3 között filozófiát tanult előbb Kalocsán, majd Szegeden, 1924-ben Pécsett volt magiszter, 1925–6 között pedig Kalocsán. 1927–30 között Innsbruckban végezte a teológiát, ahol 1929-ben szentelték pappá. 1931-ben a Manrézában volt a novíciusmester sociusa, 1933-ban Nagykapornakon szolgált, illetve Saint-Acheulben végezte a terciát. 1934-ben Kínába küldték, ahol először Tamingban kínaiul tanult, majd 1935–40 között különböző helyeken (Kajcsouban, Pujangban és Taming környékén) volt misszionárius. 1940–9 között Tamingban tanított latint és katekizmust a szemináriumban. 1949-ben kitiltották Kínából. Az Egyesült Állomokba ment, ahol először Trentonban volt lelkész, majd 1951–65 között Philadelphiában, ugyanakkor látogatta a szórványban élő magyarokat. 1966–73 között Baltimore-ban volt lelkész, majd 1974-ben Wernersville-ben mint nyugdíjas telepedett le, később itt hunyt el.

Középiskolásként a pécsi ciszterci gimnázium növendéke volt. Jezsuita próbaidejét, valamint az azt követő retorikai és bölcseleti tanulmányait Bp.-en végezte. Egyévi kalocsai kollégiumi tevékenység után a teológiát Szegeden tanulta, ahol 1943. június 25-én szentelték pappá. A háború utolsó éveiben Bp.-en lelkipásztor, A Szív segédszerkesztője és a központi ifjúsági Mária-kongregáció vezetője volt. A harmadik próbaév elvégzése után újra a bp.-i rendházban lelkipásztor, majd 1948 végétől P. Tüll Alajos tartományfőnök helyettese annak letartóztatásáig. 1949-ben Kaposváron lelkipásztor, 1950-től pécsi vicerektor. 1950-ben Mezőkövesdre internálják. A szerzetesrendek feloszlatása után P. Csávossy Elemér tartományfőnök kinevezi a szétszóródott rendi fiatalok elöljárójává. 1951. május 7-én P. Csávossy letartóztatásával átvette a hazai rendtartomány vezetését. Fő feladata volt a szétszórt jezsuiták új életkörülményeinek megszervezése és az összetartozás tudatának ébrentartása. 1954. június 30-án letartóztatták és a következő év február 22-én tizenhét évi börtönbüntetésre ítélték. 1956. október 28-án szabadult, de 1957. január 7-én újra letartóztatták, 1963. május 15-én egyéni kegyelemmel szabadult. Összesen száznégy és fél hónapot töltött a következő börtönökben: bp.-i Fő utcai vizsgálati fogság, Budapesti Országos Börtön, csolnoki rabbánya, pécsi állambiztonsági vizsgálati fogság, Váci Országos Börtön, Bp. VIII. ker.-i fogda, bp.-i Markó utcai börtön, Márianosztrai Országos Börtön. Kiszabadulása után két hónapot kórházban töltött, hogy leromlott egészségét helyreállítsák. 1963. július végétől a piliscsabai idős szerzetesnővérek szociális otthonába került anyagbeszerzőnek. Később ő látta el a nővérek lelki gondozását is. Idővel kisegítőként be tudott kapcsolódni a lelkipásztorkodásba. Alkalmazottként ment nyugdíjba1985-ben, de házi lelkészként az öregotthonban maradt haláláig. A felszabadulás után megírta Viharon, vészen át címmel az üldözött és szétszórt jezsuiták történetét a kommunista Magyarországon. Kiadta az 1951 és 1956 közötti buzdításait és körleveleit – Rostában –, melyek egy részét minden rendtagnak, más részét csak a fiataloknak írta. Az Üldözött jezsuiták vallomásaiban részletesen beszámolt börtönéveiről. A rendtartomány értesítőjében gyakran írt elhunyt rendtestvéreiről.

1929–31 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát. 1932–3-ban Szegeden tanult filozófiát. 1934-ben a pécsi Pius Kollégiumban konviktusi felügyelő volt. 1935–8 között Szegeden teológiai tanulmányokat folytatott, a következő évben itt végezte a terciát is. 1940–3 között közgazdaságtant tanult a bp.-i tudományegyetemen. 1944–9 között Nagykapornakon házfőnök volt, mezőgazdasági ismereteket tanult, és az elemi iskolában tanított. A szétszóratás után 1950–70 között könyvkötőként dolgozott.

Zalaegerszegen született, St. Andräban lépett be a Társaságba. A próbaidő után ugyanott retorikát is végzett. A bölcseletet 1887–8-ban Pozsonyban, a harmadik évet Bécs-Kalksburgban magánúton végezte. 1890–1-ben Kalocsán német nyelvet tanított. 1892–4-ben Bp.-en államvizsgára készült. 1895–6-ban Bécs-Lainzban, 1897-ben Nagyszombatban magánúton tanult teológiát. 1899-ben szentelték pappá. 1898–1938-ig a magyar nyelv tanára volt Bécs-Kalksburgban, ahol ezekben az években számos – főleg nemesi családokból származó – magyar fiatal tanult a gimnáziumban. 1939-től Kalocsán élt mint író és házi gyóntató. A rendek feloszlatása után Balatonfüreden halt meg 1951-ben.