Online Jezsuita Történeti Névtár

A noviciátus után szabó és cipész volt Szegeden, majd Mezőkövesden és Bp.-en szolgált. 1949-ben külföldre távozott és a fiatal skolasztikusokkal együtt lakott Chieriben és Leuvenben, majd Nápolyban. 1954-től kezdve Rómában, a Germanicumban mint ruhatáros és szabó működött. 1995-ben gyengélkedése miatt az Írók Házának betegtermébe került, ahol elhunyt.

Vajdasági német családból származott, a II. világháború idején a magyar hadseregben szolgált. Közben megnősült, majd a háború végén amerikai hadifogságba esett; mire visszatért szülőföldjére, a családját a partizánok kiirtották. Mo.-ra jött, és belépett a Társaságba. A zugligeti Manrézában volt segítőtestvér-novícius. A szétszóratás után először kőművesek között dolgozott, majd 1951–82 között a rákospalotai templomban volt harangozó és háztartási alkalmazott. A rend mo.-i visszaállítása után a Radvány utcai rendház konyháján segített. 1997-től a pilisvörösvári szociális otthonban élt.

Gimnáziumi tanulmányait a pécsi piaristáknál és cisztercieknél végezte. 1892–6-ban a pécsi egyházmegye papnövendéke volt. 1896-ban szentelték pappá. Káplán volt Sombereken, Szekszárdon, Kisvaszaron és Villányban. 1903. szeptember 7-én Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után egy évig Kalocsán volt nevelő, utána Nagyszombatban működött mint magyar hitszónok. 1908–9-ben Pozsonyban bölcseletet tanult. Ezután egy évig Szatmárnémetiben volt hitszónok. 1910–11-ben Innsbruckban kellett elmélyítenie teológiai ismereteit. 1912-től Bp.-en végzett intenzív lelkipásztori munkát. 1916-ban a harmadik probációval St. Andräban fejezte be rendi képzését. Utána Bp.-en kezdte meg lelkipásztori működését, majd 1919-ben Nagyszombatban újoncmester lett. Ezt a hivatását folytatta 1921-től Szegeden és a következő évtől Érden. 1929–30-ban Bp.-en volt lelkipásztor. 1931-től haláláig Szegeden működött mint rektor, szemináriumi régens, a morális, az egyházjog, a lelkipásztorkodás és az asztetika–misztika tanára. Mellette keresett lelkipásztor és lelkiségi író volt.
M: Ima és hivatás. Bp., 1912; Ne mentegesd magad. Bp., 1913; A IV. parancsolat. Bp., 1914; A Jó Isten kórháza. Tisztítóhely. Bp., 1914; Des leiben Gottes Siechenhaus. Bp., 1915; Az isteni Gondviselés. Bp., 1915; Ima és gondviselés. Bp., 1915; Keresztény házasság. Bp., 1921; Jézus Szíve hónapja. Bp., 1923; Lehet-e keresztény ember szociáldemokrata? Bp., 1924; Az első parancsolat. Bp., 1924; A második parancsolat. Bp., 1924; A harmadik parancsolat. Bp., 1924; Az ötödik parancsolat. Bp., 1924; Elmélkedések. Bp., 1925; A hetedik és tizedik parancs. Bp., 1925; A boldogság útja. Bp., 1925; Az isteni erények. 2 k. Bp., 1926; A római index. Bp., 1926; Az anyaszentegyház öt parancsa. Bp., 1926; Bernhard Zsigmond SJ. Bp., 1926; Az egyházi rend. Bp., 1928; Az utolsó kenet. Bp., 1928; A penitenciatartás. Bp., 1928; A házasság. Bp., 1928; Szentlélek novéna. Bp., 1930; Általános és részletes lelkiismeretvizsgálat. Bp., 1930; Aszketika és misztika. 2 k. Bp., 1930–1; Leányhivatások. Bp., 1931; Bozemu Sercu czesc i chwalka. Krakkó, 1931; Sziklán épült kincses ház. Bp., 1931; A római index. Bp., 1932; Szeressétek egymást! Bp., 1932; A farkasok között. Bp., 1932; A kis titok. Bp., 1932; Boldog Asszonyanyánk. Bp., 1932; Ferrero Benigna Consolata nővér élete. Bp., 1933; A nagy szentség szolgálatában. Bp., 1934; Szent bilincsek. Bp., 1934; Kövess engem! Elmélkedések Jézus Krisztus követéséről. Bp., 1934; Isten kezében. Bp., 1935; A jó Isten. Bp., 1935; Legyetek tökéletesek! Bp., 1936; Pünkösdi ajándék. Bp., 1936; Jertek, imádjuk! Bp., 1937; A kereszt iskolája. Bp., 1937; Der heilige Joseph. Innsbruck–Lipcse, 1937; Rejtett gyémánt. Bp., 1937; A kereszt diadala. Bp., 1938; „Példát adtam nektek”. Bp., 1938; Censuris irretiti. Szeged, 1938; Szeretett minket. Szeged, 1939; Példabeszédekben szólott. Szeged, 1940; Harmatozzatok egek. Szeged, 1939; „Igazság és élet”. Szeged, 1940; Példabeszédekben szólok. Szeged, 1940; Tanuljatok tőlem. Szeged, 1940; Apostolkodás a haldoklók megsegítésére. Szeged, 1942; Árpádházi Boldog Margit élete (1243–1270). Szeged, 1942; A falu angyala. Mirbach Frida grófnő élete. Pécs, 1943; A Jézus Szíve-tisztelet története. Pécs, 1944; Apostoli hitvallás 2 k. Pécs, 1944.

Iglón született, Egerből lépett be Trencsénben a Társaságba. 1727-től Kassán három évig bölcseletet tanult, négy évig a középiskolában tanított. 1734–7 között Nagyszombatban végezte teológiai tanulmányait. 1738-ban Szakolcán tanított. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1740–1-ben Szepeskáptalanon volt hitszónok. 1742-től Selmecbányán német és szlovák nyelven lelkipásztori munkát végzett a Társaság feloszlatásáig. Közben 1763-tól házfőnök és plébános is volt. A régi rendtartományban egészen kivételes esetnek számított, hogy valaki, mint ő, több mint harminc évig ugyanabban a rendházban dolgozott.

Pozsonyban született, végzett bölcsészként Kolozsvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után két-két évig Székesfehérváron, Győrben és Kassán tanított. 1739–42-ben Nagyszombatban tanult teológiát. 1642-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1744-ben Kolozsváron retorikát, 1745-ben Nagyszombatban héber nyelvet, majd 1746–7-ben Budán bölcseletet tanított. 1748–50-ben Egerben a kazuisztika, 1751–2-ben Győrben és 1753-ban Nagyszombatban az egyházjog tanára volt. 1754–8 között Rómában a Szent Péter-bazilikában magyar gyóntatóként működött. 1759-ben Bécsben a Pázmáneum igazgatója, 1760–2-ben Sopronban rektor, 1763-ban Nagyszombatban a tanárképző igazgatója volt. 1764-ben Kolozsvárra került rektornak, és onnan négy évvel később Gyulafehérvárra házfőnöknek. 1769–70-ben Budán házgondnok volt. Onnan Sopronba került, ahol hamarosan meghalt.

Külföldön lépett be a Társaságba. Neuhausenben végezte a noviciátust, 1956–8 között filozófiát hallgatott Valsban, 1959–60 között magiszter volt Toulouse-ban. 1961–4 között teológiát tanult Frankfurtban, ahol pappá szentelték, majd Paray-le-Monialban végezte el a terciát. 1966–78 között Münchenben volt lelkész. 1980–91 között Kolumbiában volt missziós: Bogotában szolgált mint ifjúsági és utcalelkész. 1992-ben hazatért, Szegeden lett lelkész és házfőnök; 1996-tól Dobogókőn adott lelkigyakorlatokat, de közben Szegeden is lelkészkedett. 2002–6 között Szegeden volt lelkész, 2006–8 között házfőnök. 2008-tól Dobogókőn volt lelkész és lelkigyakorlat-vezető.

Szöllősön született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán tanult a tanárképzőben. 1738–40-ben Bécsben, 1741–2-ben Nagyszombatban, 1743-ban Kassán és 1744-ben Kolozsváron tanított középiskolában. 1745–8-ig Kassán végezte a teológiát. 1748-ban szentelték pappá. 1749-ben Nagyváradon retorikát tanított. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1751-ben Kassán, 1752-ben Nagyszombatban héber nyelvet tanított. 1753–4-ben Győrben, 1755–6-ban Kassán a bölcselet tanára volt. 1757-ben Grazban profán és egyháztörténelmet tanított. 1758–63-ig Kassán egy-egy évig egyházjogot és szentírástant, négy évig teológiát tanított. 1764–70-ig Nagyszombatban az egyetem kancellárja volt. 1771-ben Kassán hitszónokként működött. 1772-ben Szakolcán lett rektor a Társaság feloszlatásáig. A feloszlatás után az esztergomi főegyházmegye papja lett, és Szakolcán volt iskolaigazgató. Latin nyelvű művei Kassán, Kolozsváron és Nagyszombatban jelentek meg.

Muszka Antal testvérbátyja volt, szintén Szöllősön született, Nagyszombatból logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1733-ban Egerben, 1734–8-ban Nagyszombatban, 1739–40-ben Kassán tanított középiskolában. 1741–4-ben Nagyszombatban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1743-ban. 1745-ben Grazban egyházjogot végzett. Utána Besztercebányán volt harmadik probációban. 1747-ben Győrben a tanárképzőben tanított. 1748-tól Nagyszombatban négy évig a bölcselet, egy évig a kazuisztika és egy évig a kontroverzia tanára volt. 1754-től Bécsben hat évig a teológia tanára, öt évig az egyetemi hallgatók főnöke, három évig a tartományfőnök helyettese és három évig a professzusház főnöke volt. 1770-ben lett az osztrák rendtartomány főnöke, az utolsó a Társaság feloszlatása előtt. Utána Gyulafehérváron lett címzetes apát és 1776-ban, a besztercebányai püspökség megalapításakor, kanonok és a székesegyház nagyprépostja.

Bajóton született tanítócsaládban. A középiskolát Kalocsán, noviciátusát Bp.-en, bölcseleti taulmányait Szegeden végezte. 1948-ban Kalocsán volt prefektus. Teológiát 1949–52-ig a hollandiai Maastrichtben tanult, ahol 1951. augusztus 22-én pappá szentelték. 1953-tól a tilburgi egyetemen közgazdasági és társadalomtudományi tanulmányokat végzett. 1956-tól a leuveni magyar egyetemisták Mindszenty kollégiumának igazgatója volt. Ettől kezdve élete fő feladatának tekintette az aránylag népes belgiumi magyar egyetemista kolónia lelki gondozását. Ezt a munkáját folytatta akkor is, amikor 1962-ben közgazdaságtant és magyar irodalmat kezdett tanítani a Leuveni Katolikus Egyetemen. 1963-ban megalapította és vezette a Közép-európai Kutatóintézetet, és annak folyóiratát, a Documentation sur l’Europe Centrale-t. Intézetéből számos nemzetközileg is ismert tanár és szakember került ki. Az évek múltán nem hiányoztak a tudományos és nevelői munkásságát elismerő külső jelek sem: a Társadalomtudományok Pápai Tanácsának tagjává nevezték ki annak alapításakor; a belga királyi Lipót-rend lovagja, és megkapta a Belgium bárója címet is. Mo.-on a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével és kevéssel halála előtt Magyar Örökség díjjal tüntették ki. Halála előtt a Kollégiumot a Pázmány Péter Katolikus Egyetem használatára bocsátotta. Sírja a Leuven közelében fekvő Heeverlee jezsuita sírboltjában van.

Nagyszebenben született, Lengyelországban lépett be a Társaságba. 1593-ban a lettországi Rigában volt újonc. 1594-ben az észtországi Tartuban, 1595-ben a lengyel Pultuskban tanított. 1597-ben Erdélybe került. Kolozsváron két évig tanított, majd bölcseletet tanult. Utána egy évig még ugyanott felügyelő volt. 1602–3-ban Grazban teológiát végzett. 1603-ban szentelték pappá. 1604-ben Olmützben, 1605–6-ban Bécsben tanított középiskolában. 1607-ben Erdélybe küldték, a következő évben Prágában élt vendégként. 1609-ben Loretóban, 1614–5-ben Genovában tartózkodott. 1616 karácsonyán az itáliai Alessandriában halt meg.
N

Szatmárnémetiben volt novícius, majd ugyanitt a román alprovinciában segítőtestvér. 1941-től szintén Szatmárnémetiben, de már a magyar provinciában volt ökonómus, bevásárló, pincemester, kertész, ezt követően Nagykapornakon kertész és méhész. 1946-tól ismét Szatmárnémetiben volt ökonómus, házi mindenes, kertész.

A noviciátust a Manrézában kezdte el, majd 1950 májusában Szegedre került, ahonnan az ÁVO a jászberényi kényszer-tartózkodási helyre vitte, onnan megszökött. A Központi Szemináriumban két évig teológiát tanult, majd 1952–4 között Bp.-en segédmunkásként dolgozott, 1954–6 között külső hallgatóként tanult a Hittudományi Akadémián. 1956-ban elhagyta az országot, 1958–60 között Hollandiában, Maastrichtben folytatta tanulmányait, ahol pappá szentelték. 1960–1 folyamán a magyar menekültek között lelkipásztorkodott. 1961-ben Drongenben elvégezte a terciát. 1961–4 között Rómában a biennium alatt morális teológiából doktorált a Gergely Egyetemen. 1964–70 között Montrealban az Immaculée Conception kollégiumban volt morálisprofesszor, utána két évig a leuveni magyar egyetemista kollégium igazgatója, majd 1972–80 között a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségében dolgozott. 1980–7-ig a kanadai Hamiltonban szerkesztette A Szív című újságot, és közben lelkipásztori munkát végzett. 1987–9 között Torontóban a novíciusmester sociusa volt. 1989–92 között Bécsben a Szolgálat című folyóiratot szerkesztette, majd 1992-ben hazaköltözött Bp.-re, a Távlatok társszerkesztői tisztét folytatta, valamint az első években A Szív szerkesztője, később a szerkesztőbizottság elnöke lett. 2008 óta csak operariusi beosztása van, állandó kisegítő, valamennyi felsorolt városban rendszeres kisegítő apostolkodást végzett és végez.

Felsőszelin született, Pozsonyból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Kassán 1724–6-ban bölcseletet tanult, majd négy évig a középiskolában tanított. 1731-től három évig Nagyszombatban és a negyedik évben Kassán tanult teológiát. 1734-ben szentelték pappá. 1735-ben Sárospatakon grammatikát tanított, majd Besztercebányán elvégezte a harmadik próbaévet. 1737–41 között Kolozsváron bölcseletet, 1742-ben Kassán kontroverziát tanított. Onnan Egerbe került, ahol egy évig házgondnok, három évig a felsőbb tanulmányok főnöke és a kánonjog tanára volt. 1747-ben Varasdon lett házfőnök, de egy év után a kalocsai érsek teológusaként Pozsonyban lakott, utána 1759-ig könyvcenzor volt. Ezt követően újra Esztergomban lett házfőnök és plébános. 1761–2-ben ugyanezeket a feladatokat látta el Székelyudvarhelyen. 1763-ban Kolozsváron volt lelkipásztor. 1764-ben Budára került házi lelkiatyának. Ott halt meg 1768-ban. Két írása Kassán jelent meg.

Kéttyén született, Nagyváradról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Győrben elvégezte a tanárképzőt. 1751–3-ban Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1754–6 között egy-egy évig Ungváron, Komáromban és Győrben tanított. 1757–60-ban Kassán tanult teológiát. 1759-ben szentelték pappá. 1761-ben Nagyváradon tanított. 1762–3 között Egerben elvégezte a harmadik próbaévet, majd hitszónok volt ott, és utána egy évig Budán. 1765–6-ban Nagyszombatban, 1767-től a Társaság feloszlatásáig Győrben bölcseletet tanított. 1773-ban ott lett káplán, és 1778-tól haláláig Szanyban volt plébános. Részt vett kora magyar nyelvű alkalmi irodalmának művelésében. Révai Miklóssal szoros barátságban állt. Egy irodalmi vitában védte Csokonait. Faludi Ferenc Udvari emberét disztichon formában adta ki. Magyarul és latinul verselt.

A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust, 1937–8 között Bp.-en filozófiát hallgatott. 1939-ben a kínai misszióba küldték. 1939–41 között Pekingben tanult kínaiul, majd 1942–4 között Zikavejben teológiát végzett; 1944. június 6-án szentelték pappá. 1946–7 között Tamingban volt misszionárius, de megbetegedett, 1948–50-ig egy sanghaji kórházban kezelték. 1951-ben érkezett Lyonba szintén betegen, majd 1955-ben Francheville-be került, végül Lyonban hunyt el.

1937–8-ban a zugligeti Manrézában volt novícius. 1939-ben Bp.-en kezdte, majd Kassán fejezte be filozófiai tanulmányait. 1941-ben a pécsi Pius Kollégiumban matematikát tanított, 1942–4 között Szegeden teológiát tanult. 1946-ban a Manrézában végezte harmadik probációját. 1947–8-ban a pécsi Pius Kollégiumban matematikát, fizikát tanított. 1949-től az egyházmegyei Actio Catholica vezetője volt. 1950-ben a pesti Jézus Szíve-templomban volt lelkész, a Mária-kongregációk prézese, templomi gyóntató. A szétszóratásban először Ugodon volt káplán, majd 1950–7 között Mezőszilason lelkész, 1957–61-ig Bakonykoppányban, 1961–3 között Nagykapornakon, 1963-ban Zalaapátiban káplán. 1964–76 között Rádon, 1977–83 között Kolontárban lelkész. 1983–85 között Veszprémben töltötte nyugdíjas éveit, majd újból aktív szolgálatot vállalt. 1985–6-ban Bugacon, 1986–7-ban Andocson, 1987–9-ig Kaposváron, 1990–1-ben Veszprémben, 1992-ben Hódmezővásárhelyen lelkészkedett. A Jézus Társasága visszaállítása után 1993–4-ben Bp.-en nyugdíjas, majd 1995-ben Jászberényben spirituális, 1996–8 között pedig a jezsuiták bp.-i Radvány utcai otthonában volt lelkész.

Érsekújváron a „városi katolikus” gimnázium negyedik osztálya után esztergomi kisszeminaristaként érettségizett a bencéseknél. A teológiai tanulmányokat Bp.-en a Központi Szemináriumban végezte. 1902-ben szentelték pappá. 1906-ig hittanár volt Bp.-en, majd káplán szülővárosában. Jelentkezett a Jézus Társaságába, de elbocsátását az egyházmegyétől csak nehezen, 1908-ban kapta meg. Kétéves próbaidejét Nagyszombatban töltötte. 1909–11 között bölcseleti tanulmányokat végzett Pozsonyban. Utána Nagykapornakra került. A volt bencés apátság felkeltette történelmi érdeklődését, aminek később A kapornaki apátság története két kötete lett a gyümölcse. 1914–6-ban Innsbruckban teológiai tanulmányait egészítette ki, majd Bécs-Lainzban elvégezte a harmadik próbaévet. 1917–20-ban latinból és történelemből tanári oklevelet szerzett. Erre az időre vezethető vissza érdeklődése a Pray György-féle őstörténelemre, valamint az indogermán és a finnugor nyelvek ősviszonyára. Ezekről több kiadatlan dolgozatot hagyott hátra. 1920-tól, két pécsi iskolaévet kivéve, Kalocsán tanárkodott. A kis múzeumnak is beillő történelmi-néprajzi szertárnak volt az őre, és a kb. tízezer érméből álló gyűjteménynek gondnoka. A szerzetesrendek feloszlatása után Máriapócson, Mezőkövesden és Balatonfüreden tartózkodott. 1951 végén került a pannonhalmi Szociális Otthonba. Ott sem maradt tétlen, rendezte az apátsági pénzgyűjtemény magyar részét, és ismertetőt is írt a kb. 1500-ig terjedő érmékhez. A monostor könyvtárában, főleg annak nagy, a jezsuita rendet érintő kéziratos részében dolgozva befejezte irodalmi munkáinak java részét. Az otthonban mintegy harminc kultúrelőadást tartott, és szívesen írt verses felköszöntőt ünnepek alkalmával. Végelgyengülésben halt meg. Számos kéziratot hagyott hátra.

Csircsén született, Lőcséről lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1729-től Kassán elvégezte a bölcseleti tanulmányokat, és két évig a középiskolában tanított. 1734–5-ben Kolozsváron volt tanár. 1736–9-ben a teológiát is Kassán tanulta, ott szentelték pappá 1739-ben. Utána Nagyváradon tanított egy évig. 1741-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1742–4-ben Lőcsén működött hitszónokként és katekétaként. 1745–7-ben Liptószentmiklóson, 1748-ban Egerben volt misszionárius, 1749–51-ben pedig Úrvölgyön házfőnök és plébános. 1752–4-ben a házi lelkiatya feladatát látta el Pozsonyban. 1755–64 között a bazini misszió főnöke volt. A következő évben Trencsénben lett hitszónok. 1766–7-ben Liptószentmiklóson a házfőnök, 1768-ban Lőcsén a házgondnok feladatát látta el. 1769-ben Besztercebányán, a következő évben Kassán volt hitszónok. A Társaság feloszlatása Szakolcán érte, ahol házfőnökként működött. Két évvel később meghalt.

A Szatmár megyei Szakaszon született, 1918. augusztus 14-én Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaidő után Kalocsán befejezte a középiskolát, utána nevelő volt az internátusban. 1924–6-ban a lengyelországi Újszandecben végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy évig Szatmárnémetiben tanított a középiskolában. 1928–31-ben Leuvenben végezte a teológiai tanulmányokat, majd a lengyelországi Stara Wieśben a harmadik próbaévet. 1933–5-ben novíciusmester volt Szatmárnémetiben, 1936–41-ben Kolozsváron házfőnök. 1940. július 23-án a pápa püspökké nevezte ki, de a politikai helyzet miatt nem szentelték fel. 1941 őszétől a bp.-i Manrézában volt novíciusmester, 1942. július 26-től a magyar rendtartomány főnöke, de a következő év április 13-án Kassán meghalt.