Online Jezsuita Történeti Névtár

1864–6 között Nagyszombatban volt skolasztikus novícius, 1867–8-ban Szatmárnémetiben konviktusi felügyelő. 1868–9-ben St. Andräban retorikát, 1870–1-ben Pozsonyban filozófiát tanult. 1872–4 folyamán Kalocsán ábrázoló geometriát tanított. 1875–6-ban Innsbruckban teológiát tanult. 1877-ben Kalocsán ábrázoló geometriát és szépírást tanított, és templomi gyóntatóként tevékenykedett.

1920–2 között Szegeden volt testvérnovícius, 1922–3-ban Kalocsán ruhatáros és a szolgák felügyelője. 1924–7 között a Mária utcai rendházban dolgozott portásként. 1927-ben a tamingi kínai misszióba küldték. Először a kínai nyelvet tanulta; 1930–1-ben Taminghszienben betegápoló volt, majd 1932–6-ban Tamingban mindenes, 1936–8 között Hszienhszienben, 1939-ben Pekingben ismét betegápoló. 1940–4 között Hszienhszienben, 1945-ben Tiencsinben, 1946–8 között Tamingban, 1949-ben Zikavejben volt portás. Innen utasították ki a kommunisták. Ezt követően Makaón szolgált 1950–2 között. 1953-ban visszakerült Európába: Leuvenben, majd 1954–9-ig Lille-ben dolgozott. 1960–3 között Pullachban volt ebédlős.

Szülővárosában, Szombathelyen járt középiskolába. 1918-ban Nagyszombatban lépett be a Jézus Társaságába. Bölcseleti tanulmányait 1922–4-ben Szegeden végezte. Eleinte a középiskolai tanári pálya vonzotta, a matematika–fizika szakot választotta volna. Tervei rövidesen új irányt vettek. Magisztériumi évei alatt Pécsett 1925–7-ben diákjainak már a „magyar szegénységről” beszélt. Az új irányt megerősítették teológiai tanulmányai. Az első két évet a francia jezsuiták belgiumi főiskoláján végezte, a következőket Innsbruckban (1928–31). Ott szentelték pappá 1930. július 26-án. Hazatérte után Szegeden a rend főiskoláján és az egyházmegyeközi szemináriumban dogmatikát és szociológiát tanított. 1935-ben az ausztriai St. Andräban végezte a harmadik próbaévet. 1936-ban Bp.-re került, nevét és gondolatait ott ismerték meg a magyar katolicizmus szélesebb körei. A Horánszky utcai kongregációs otthonban főleg az egyetemistákat vonzotta. Az ugyanott működő Urak kongregációja előtt nem volt népszerű. Prédikációi is a fiatalokat vonzották a jezsuita templomba, az idősebbek Bangha Bélát hallgatták. Bekapcsolódott a keresztény munkásmozgalmakba, ott is hirdette szociális eszméit. A Magyar Kultúra folyóiratban jelentek meg sajátosan magyar stílusú szociológiai cikkei. Erre az időre tehető szoros kapcsolata Teleki Pállal is. A háború után, 1949–50-ben a budai Manréza rektora lett, és meg kellett élnie annak elkobzását. A szerzetesrendek feloszlatása után a szombathelyi szemináriumban tanított, majd onnan 1952-ben Nyugatra távozott, ahol, elöljárói kívánságra, ismét a tanári katedrát választotta. A vallon jezsuiták Leuven közelében fekvő egenhoveni főiskoláján tanított szociológiát 1953–7 között. 1957 végén egy évre Münchenbe került lelkipásztori munkára, majd a Benelux államok magyar főlelkésze lett. Minden erejét az emigráns magyarok lelki szolgálatába állította, főleg szóban, de írásban is. Két könyve, A magyar titok és Az élő Isten, az ő egyéni stílusában a magyar emigráns irodalom gyöngyszeme.

Az elemi iskola öt osztályát és a gimnáziumot Székesfehérváron végezte. A ciszterci gimnáziumban érettségizett. Szerzetesi hivatást érezve szívesen lépett volna be egy tanítórendbe, olvasmányai és személyes ismeretségei miatt mégis a jezsuita rendet választotta. A kétéves noviciátust, majd az egyéves retorikát a zugligeti Manrézában, a három év filozófiát Pesten, a Horánszky utcában végezte. A kétéves magisztériumot Pécsett, a teológia négy évét pedig Szegeden töltötte. A teológia harmadik évében, 1943-ban pappá szentelték. Az egyéves harmadik probációt a háború miatt két helyen: Budán és Szegeden végezte 1944–5-ben. 1945 őszén beiratkozott a Szegedi Tudományegyetemre, ahol magyar–francia szakos tanári oklevelet szerzett. 1949-től a kalocsai hittudományi középiskolában magyar nyelvet és irodalmat oktatott a papi pályára készülő középiskolásoknak. 1951-től a tabi általános iskolában tanított magyar nyelvet. 1959–73 között a nagykőrösi Arany János Gimnáziumban magyar, orosz, francia és latin nyelvet oktatott. Nyugdíjba vonulása után három évig a gimnázium könyvtárosa volt. 1976-tól a székesfehérvári belvárosi plébánián kisegítő lelkészi teendőket látott el. 1998-ban beköltözött a székesfehérvári papi otthonba. A következő évben szívinfarktust kapott, amelybe egy hét után belehalt.

1942–3 között a zugligeti Manrézában volt testvérnovícius, majd szabósegéd, 1946–50 között Pécsett szabó, ruhatáros, pincemester és házi mindenes. A szétszóratás után 1950–6-ig a bp.-i Központi Szemináriumban volt alkalmazott. 1956-ban rövid ideig Nagykamaráson fizikai munkásként dolgozott, majd 1957–72-ig a Szolidaritás Háziipari Szövetkezetben szabóként dolgozott. 1972-től nyugdíjas. 1997-ben beköltözött a Radvány utcai jezsuita idősek otthonába. Pannonhalmán hunyt el a szociális otthonban.

A kétéves noviciátus után, 1939–41 között Bp.-en kezdte, majd Kassán fejezte be filozófiai tanulmányait. 1942–4 között Pécsett volt magiszter a Pius Kollégiumban. 1945–8-ban Szegeden végezte a teológiát, ahol 1947-ben szentelték pappá. 1949-ben az ausztriai St. Andräban végezte a terciát, majd 1950-től Innsbruckba került a magyar menekült fiatalok lelki gondozására. 1951-ben a provinciális Ausztráliába, Melbourne-be küldte magyar lelkésznek. Ottani harminchét éves működése igen gyümölcsöző volt, megalapította a Regnum Marianum egyházközséget, amelyhez 1956-ban az egyházmegye magyar iskolát építtetett Armadale-ben. 1970–88 között Hawthornban volt magyar lelkész. Minden évben megrendezte az otthon kertjében a húsvéti búcsút. 1974-ben Mindszenty bíboros is meglátogatta.

Kapuváron született, majd Kőszegről lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után 1738–40-ben Grazban tanult bölcseletet. 1741–4-ben Pozsonyban tanított középiskolában. 1745–8-ban Nagyszombatban végezte teológiai tanulmányait. 1749-ben Komáromban volt hitszónok, majd Besztercebányára került a harmadik próbaévre. 1751-ben hitszónok volt Székesfehérváron, ott halt meg fiatalon.

Somlyóváron született, Kolozsvárról logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1705–7 között Nagyszombatban bölcseletet tanult, majd négy évig ott tanított a középiskolában. 1712–5 között Bécsben végezte teológiai tanulmányait, ott szentelték pappá 1714-ben. 1716-ban Ungváron hitszónok volt. A következő évben Besztercebányára került harmadik probációba. 1718-tól Marosvásárhelyen volt hitszónok, de már a következő évben, fiatalon meghalt.

Marosvásárhelyen született, tizenhét éves korában, Brünnben lépett be a Társaságba. A bölcseletet és a teológiát Grazban végezte 1604–10 között. Utána két évig misszionárius volt Felső-Magyarországon. Prágában készült a tanításra. Bécsben, Olmützben, Klagenfurtban tanított. 1628–34 között házfőnök volt Győrben, Kassán és az erdélyi misszióban. 1637-ben Grazban még tanított egy évig, utána Erdélyben volt lelkipásztor haláláig. Kolozsváron halt meg 1641-ben.

Marosvásárhelyen született 1560 körül. Gyermekkora óta tanult, de abbahagyta, s csak később jutott el a retorikáig. 1584-ben Wilnában lépett be a Társaságba. Egy 1587. júniusi erdélyi katalógus szerint a Társaságban logikát tanult, valamint a morálisból és hitvitákból egy keveset. Kolozsváron alsósokat tanított, közben a kollégium birtokán és a közeli falvakban missziózott. 1589-ben a moldvai misszióban volt. A következő évben Braunsbergben grammatikát tanított. Egy 1594-es katalógusban Erdélyben felszentelt papként működött. A következő év végétől a kolozsvári kollégiumban volt házgondnok és misszionárius a falvakban, mint írják, „néhány éve”. 1598–1601-ben házfőnök és hitszónok volt Gyulafehérváron. 1602-től Vágsellyén vezette a kollégium építését, és hitszónokként működött, Sóváron 1604-ben misszióban is. 1606–7-ben a csehországi Český Krumlovban volt betegállományban. 1608-ban Zágrábban lett házfőnök. A következő évben Forgách Zsigmondnál lelkipásztorként működött. 1610–11-ben az alsólendvai misszióban dolgozott. A következő évben Grazban betegeskedett. 1613–7-ben a török misszióban dolgozott Pécsett. 1618-tól újra Erdélyben volt, ahol 1623. október 18-án meghalt.
Az első jezsuiták közé tartozott, akik a török megszállás alá került lakosság megsegítésére siettek. Egész életművében világosan látható a tanító, hitterjesztő szándék. A katekizmus fordításához egy hitvitázó, kérdés-felelet formában megírt, közel háromszáz oldalas függeléket csatolt Egynehány tévelygő kérdésekre rövid keresztyéni felelet címmel. A kis formátú könyv egyesítette magában a hittankönyvet, imakönyvet, elmélkedést és a hitvitázó kézikönyvet. Perikópáskönyvéhez csatolt elmélkedései nem egyéni használatra íródtak, a magyar nyelvű szentírási szakaszokkal és beszédvázlatokkal a missziós területek papjait akarta segíteni. Ugyanezt a célt szolgálta az 1623-ban kiadott példázatgyűjtemény is. Vásárhelyi Gergely a katolikus misszió nagy apostola volt.

Marosvásárhelyen született; Bécsben, huszonöt éves korában lépett be a Társaságba. Próbaideje után Szepesen két, Ungváron, majd újra Szepesen egy évig grammatikát tanított. 1656-ban Nagyszombatban, 1657-ben Zágrábban tanult teológiát. A harmadik próbaévet 1658-ban Judenburgban végezte. A következő két évben Nagykárolyhoz tartozott, és Apátiban végzett lelkipásztori munkát. 1661-ben Szatmáron, Nagykárolyban és Apátiban volt misszionárius.

Pozsonyban született, végzett bölcsészként Budáról Trencsénben lépett be a Társaságba. Hat évvel korábban tért át a lutheranizmusról a katolikus hitre. A próbaidő után 1724–5-ben Sopronban, 1726-ban Kőszegen, 1727–8-ban Kassán tanított középiskolában. 1729–32-ben Nagyszombatban végezte teológiai tanulmányait, ott szentelték pappá 1731-ben. 1733-ban Komáromban hitszónok volt. A következő évben Besztercebányára került a harmadik próbaévre. 1735–7-ig Budán egy évig ünnepi magyar hitszónok volt, és két évig bölcseletet tanított. 1738-ban Nagyszombatban, 1739–40-ben Komáromban ünnepi magyar hitszónokként működött. Ott halt meg.

1946–8 között a zugligeti Manrézában volt novícius, 1949-től Szegeden, 1951-ben Chieriben, 1952-ben Leuvenben tanult filozófiát. 1953–4-ben St. Blasienben volt magiszter. 1955–8-ig Chipping Nortonban végezte a teológiát, 1957-ben szentelték pappá. 1959-ben St. Asaphban végezte a terciát, utána 1960–1-ben Rómában a bienniumon teológiából doktorált a Gergely Egyetemen. 1962–70-ig Chipping Nortonban, majd 1971–6 között Londonban tanított dogmatikát. 1977–99 között a dogmatika professzoraként működött Innsbruckban, közben 1989-ben dékán is volt. 2000-ben lett professor emeritus. Tanári tevékenysége mellett részt vállalt a magyar hívek pasztorálásában és a Pax Romana-mozgalomban. 2007–8-ban Reith bei Seefeldben volt plébános. Innsbrucki nyugdíjas évei alatt időnként a helyi magyarok között működött.

Szécsényben született. A Társaságba lépésekor nagybátyja, Haynald kalocsai érsek kérésére a rendfőnök, P. Beckx beleegyezett, hogy újoncidejét a franciaországi Issenheimben végezze. 1872–4-ben Pozsonyban tanult bölcseletet, 1875–7-ben Kalocsán grammatikát és francia nyelvet, majd 1878-tól Bécs-Kalksburgban két évig magyar és francia nyelvet tanított. Egy bizonyos idegbaj lépett fel nála, így egész további életét ott töltötte. 1880–3 között ott tanulta magánúton a teológiát. 1881-ben szentelték pappá Kalocsán. 1886-ban Kalksburgban végezte a harmadik próbaévet. 1899-ig tanította a magyar nyelvet, és rendszeresen előadásokat tartott a keresztény művészetekről. A kollégiumban egy „szépművészeti múzeum”-ot rendezett be a keresztény művészetek előmozdítására. Korának legjobb technikájával készült nagy reprodukciógyűjteménnyel rendelkezett a festményekről, de érméket, fémmunkákat, kristályt és porcelánt is kiállított. Bemutatta az eszközöket és a munkamenetet is, ezzel fejlesztve a papság alapismereteit a templomok díszítéséhez. Amikor X. Piusz pápa 1907-ben elrendelte az egyházi műkincsek védelmét és gondozását, Magyarországon, Ausztriában és Csehországban mintegy háromezer előadást tartott főként papok és szeminaristák számára. Élete vége felé egy később sokat idézett összefoglalást írt a jezsuiták magyarországi történetéről.

Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. Noha jogásznak készült, a szerzetesi hivatást választotta. Először a premontrei rendbe jelentkezett, de ott csak érettségi után fogadták volna, ezért a Jézus Társaságába lépett be. A noviciátust Nagyszombatban, 1904–5 között, a retorikát St. Andräban végezte. 1905–8 között Pozsonyban filozófiát tanult. 1908–11 között a kalocsai konviktusban volt nevelő. 1911–5 között végezte a teológiát Innsbruckban, ahol 1914-ben pappá szentelték. 1915–8 között a bp.-i egyetemen latin–görög szakos diplomát szerzett. A következő két évben Kalocsán volt tanár, majd 1920-ban a lengyelországi Dziedzicében végezte el a harmadik probációt. 1920–48-ig, az iskola államosításáig a pécsi Pius Kollégiumban tanított magyar, latin, görög és német nyelvet, valamint földrajzot és gyorsírást. A gimnáziumi Mária-kongregáció prézese volt. 1948-tól a belklinika kápolnájában misézett rendszeresen. 1949–50-ben a pécsi papnövendékeket tanította görög nyelvre. 1950 nyarán Mezőkövesdre internálták. 1951-ben a bódvarákói apácák spirituálisa és a plébános segítője volt, majd Hódmezővásárhelyre került. Innen az év végén a pannonhalmi szociális otthonba költözött, ahol latin, olasz, spanyol és lengyel nyelvű, vallásos tárgyú és aszketikus könyveket fordított.
Ir: MJTN 241; Pálos 194; Schrer Á.: P. Velics Miksa SJ osztályfőnökünkre emlékezünk. Mecsekalján 2000. (júl. 31.) 9–10; Tüll A.: P. Velics Miksa (1882–1968). MJV IV. 487–90; Miklósházy 55.

Középiskoláit Makón kezdte, majd Bp.-en folytatta. A VI. osztály után Nagyszombatban, 1910-ben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Kalocsán fejezte be a gimnáziumot. 1915–7 között Innsbruckban hallgatta a bölcseletet. A magisztériumban Szatmárnémetiben volt három évig nevelő. A teológiát Innsbruckban kezdte 1920-ban, majd Krakkóban folytatta. Ott szentelték pappá 1923. június 3-án. A teológia utolsó évét magántanulóként fejezte be Érden. A harmadik próbaévre 1925-ben Bécs-Lainzba került. Papi működését Bp.-en kezdte mint az ifjúmunkás és a diák Mária-kongregációk vezetője. Segítette a missziós központ munkáját is. 1929–31 között Bp.-en az egyetemen latint és történelmet tanult. Ezekben az években sok magyar iparos ment Törökországba dolgozni, ezért Vendel Jánost az ő lelki gondozásukra küldték. Élete java részét Isztambulban töltötte, 1936–8 között Ankarában dolgozott. A törökök között nem térített. Módszere volt jót tenni beszélgetés útján, így barátságba került sok, főleg műveltebb körökből származó törökkel. Élete vége felé komolyan dolgozott az újszövetségi Szentírás török fordításán. Régóta magas vérnyomása volt. Egyik reggel nem jelent meg misézni. Halva találták szobájában.
M.: A limpiasi csodás feszület. Bp., 1912.

Székelyföldön született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1643-ban Győrben grammatikát tanított. 1644-ben Nagyszombatban kezdte bölcseleti tanulmányait, melyeket 1645-ben Passauban és 1646-ban Grazban folytatott. 1647–50-ben Gyöngyösön tanított középiskolában. Teológiai tanulmányait Grazban végezte 1651–4 között. 1654-ben szentelték pappá. 1655-ben Kolozsmonostoron, 1656–7-ben, s valószínűleg a következő évben is Gyulafehérvár székhellyel volt misszionárius. 1659-ben és 1663-ban az erdélyi misszió főnöke volt. 1665-ben Gyulafehérváron házfőnökként szerepelt, de még ez év elején Nagyszebenben meghalt.

Zágrábban született, 1614-ben Brünnben lépett be a Társaságba. Próbaidejének második évét Leobenben végezte. 1617–9-ben Grazban bölcseletet tanult, majd rögtön utána Laibachban végezte a kétéves teológiai kurzust. A harmadik próbaévre Ebendorfba került. 1623–9-ig Zágrábban és Nagyszombatban volt tanár és lelkipásztor. 1631-ben Esterházy Miklós nádor udvarában tanította a nádor és más főnemesek fiait. Egy évvel később különböző házakban végzett lelkipásztori munkát. 1637–40-ben újra Esterházy nádor szolgálatában állt annak udvarában. Utána különböző rendházakban dolgozott, mindenütt csak egy-két évig. 1649-ben Nádasdy grófnál volt lelkész. Utána 1654-ig Varasdon, majd 1658-ig Zágrábban végzett lelkipásztori munkát. Életét Varasdon fejezte be 1660-ban.

Franciaországban született, Németországban lépett be a Társaságba. Ausztriában 1633-tól szerepel a katalógusban: középiskolában tanított. 1634–5-ben kazuisztikat tanult Laibachban. A következő két évben Győrben miniszter volt. 1638-ban Leobenben végezte a harmadik próbaévet. 1639–43 között Sopronban különböző lelkipásztori munkákat végzett, s rövid ideig miniszter is volt. 1644-ben Bécsben hitoktatóként és gyóntatóként szerepelt, majd visszatért Sopronba előző munkaterületeire. 1648-ban utolsó állomáshelyére került, az Esterházy-udvarba, ahol tizennyolc évig, haláláig volt a család lelkiatyja.