Online Jezsuita Történeti Névtár

Szülővárosából, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. 1689-ben Nagyszombatban grammatikát tanított. 1690–2-ben Bécsben tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Gyöngyösön, Székelyudvarhelyen és Kolozsváron volt tanár. 1696–9-ben Grazban végezte a teológiát, ott szentelték pappá 1699-ben. A következő évben Leobenben volt harmadik probációban. 1701–4-ig Kassán bölcseletet tanított. Utána Győrben és Nagyszombatban volt egy évig házgondnok, majd az utóbbiban négy évig a gazdasági ügyek intézője. Egy évig még ott élt. 1712-ben Komáromban házfőnök, 1713-ban Győrben rektor lett. 1717–21 között Kassán intézte a gazdasági ügyeket. Utána egy évig Lőcsén hitszónokként működött. 1723–6-ban Eperjesen a házfőnöki és plébánosi hivatalt látta el. Onnan Kolozsvárra került, ahol rövidesen meghalt.

Földbirtokos családból származott, apródként szolgált a császári udvarban, ahonnan 1664. november 14-én lépett be a bécsi újoncházba. Bölcseleti tanulmányait 1667–9-ben Grazban végezte. Utána három évig Goriziában tanított középiskolában. Teológiát is Grazban tanult, ahol 1676-ban pappá szentelték. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1678-ban Linzben etikát tanított egy évig. Utána Sevillában készült a mexikói missziós munkára. 1680 októberében érkezett meg a tarahumara indiánok közé a Colorado völgyébe, ahol megalapította a carichi redukciót, és bevezette a gabonafélék és az európai gyümölcsök termesztését. P. Lukács adatai szerint ott halt meg 1683. december 26-án.

Szülővárosából, Komáromból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1760–1-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Győrben és Kassán, két évig Egerben, majd újabb egy évig Kassán tanított középiskolában. 1767–70 között Bécsben teológiát tanult. 1769-ben szentelték pappá. 1771–2-ben Nagyszombatban civil és katonai építészetet tanított. Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet, amikor a Társaságot feloszlatták. Ezt követően Besztercebányán volt plébános.

Az alsó-ausztriai Prellenkirchenből származott, Pozsonyból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Győrben végezte a tanárképzőt. 1765–6-ban Bécsben bölcseletet, 1767-től Grazban előbb szentírási görög és héber nyelvet, valamint matematikát, utána négy évig teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1771-ben. Tanári működését a bécsi Theresianumban kezdte, ahol civil és katonai építészetet adott elő, a Társaság feloszlatása után is ott tanított. 1777-ben a Nagyszombatból Budára költözött egyetemen a gyakorlati mértan tanára lett. Fontos szerepe volt az 1782-ben alapított Institutum Geometricum tervezésében és beindításában. Az intézet célja volt mérnököket kiképezni, akik képesek folyókat szabályozni, csatornákat építeni, mocsarakat lecsapolni, gátakat és malmokat készíteni, utakat és hidakat tervezni, valamint középületeket emelni. Ő volt a magyar mérnökképzés megalapítója. 1785–6-ban a bölcsészeti kar dékánja, a Geometriai Intézet igazgatója és 1791–2-ben az egyetem rektora volt. 1800-ig tanított. Pestről Pozsonyba került az akadémia rektorának. 1803-ban királyi tanácsos és a győri tankerület főigazgatója lett. Kanonokként halt meg.

Szülővárosából, Nagyszombatból logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Ungváron tanított grammatikát. 1673–6-ban Nagyszombatban három évig bölcseletet tanult és egy évig grammatikát tanított, majd Kassán a humaniorákat. 1678–81 között Nagyszombatban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1681-ben. Utána egy évig Komáromban grammatikát tanított, majd Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1684-ben Varasdon a gazdasági ügyeket intézte. 1685-ben Komáromban, 1686–7-ben Nagyszombatban volt hitszónok. 1688–91-ben Nagybányán, 1692–6-ban Pécsett házfőnökként működött. Utána két évig Kőszegen volt hitszónok. 1699–1701 között Trencsénben, 1702–4-ben Kőszegen és 1705-ben Győrben a gazdasági ügyeket intézte. 1706-ban Turócon, 1707-ben Komáromban volt házfőnök. Utána egy évig Pozsonyban a gazdasági hivatalt látta el. 1709–12-ig Szakolcán rektorként és 1714-től 1725-ig Nagybányán házfőnökként működött. Ott maradt haláláig, előbb mint a korábban megkezdett építkezések irányítója, majd betegeskedett.

Huszonkét éves korában, 1614-ben Brünnben lépett be a Társaságba. A második próbaévet Leobenben végezte. 1617–8-ban Grazban bölcseletet tanult. Utána Homonnán tanított középiskolában. A következő évet a lengyelországi Sandomierzben töltötte. 1621-ben Poznańban kezdte meg teológiai tanulmányait, és Grazban folytatta. 1623-ban szentelték pappá. 1624-ben Nagyszombatban grammatikát tanított. Utána Ebendorfban végezte a harmadik próbaévet. 1627-től Erdélyben, Almáson a gróf Csáky családnál volt lelkipásztor. 1633-tól Kolozsmonostoron az erdélyi misszió főnöke volt.

Pozsony környékén született, Nagyszombatból bölcsészként lépett be a Társaságba. 1702-ben Egerben, 1703–5-ben Kolozsváron grammatikát tanított. 1706-ban Nagyszombatban kezdte meg teológiai tanulmányait; 1707–8-ban újra Kolozsváron tanított középiskolában. 1709–12-ben Grazban fejezte be a teológiát. Ott szentelték pappá 1712-ben. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1714–5-ben Egerben hitszónok volt. 1716–24-ben Balázsfalván a görög katolikus püspök teológusának hivatalát látta el. 1725-ben Kolozsváron volt házgondnok. 1726–7-ben Nagybányán házfőnökként működött. 1728–30-ban Nagyszombatban házi lelkiatya, 1730–1-ben Kőszegen rektor, 1732-ben Nagyszombatban ismét házi lelkiatya volt. 1733–8-ban Fogarasban a görög katolikus püspök teológusaként szolgált. 1739–42-ben Kolozsváron házi lelkiatyaként, valamint a bácsi és kolozsmonostori birtokokon misszionáriusként dolgozott.

Nyomján született, Szegeden lépett be a Társaságba, ahonnan rövidesen új helyükre, Érdre kerültek az újoncok. 1924–5-ben Szegeden, 1926-ban az angol Jersey-ben tanult bölcseletet. 1927–9-ben Pécsett egy évig konviktusi felügyelő és két évig az angol és francia nyelv tanára vot. 1930-tól a teológia első két évét Rómában, a többit Szegeden végezte. 1932-ben szentelték pappá. 1934–5-ben Szegeden, a következő két évben Bp.-en tanított bölcseletet. 1938-ban a pesti Manrézában az újoncmester helyettese volt, s egyben elvégezte a harmadik próbaévet. 1939-ben Bp.-en lett a missziós központ vezetője, a Katolikus Missziók című folyóirat szerkesztője és a kínai magyar misszió otthoni felelőse. A szegedi egyházmegyeközi szemináriumban ő kezdte el a missziológia tanítását. A zsidóüldözés idején Jánosi és Raile atyákkal együtt sokakat megmentett. 1947 végétől a bp.-i rendház főnöke volt. 1949-ben külföldre kellett szöknie. Akkorra a tanuló rendtagok java része már nyugaton volt. Az év végén a külföldön tartózkodó magyar jezsuiták (az úgynevezett II. szekció) elöljárójává őt nevezte ki a rendfőnök. Ennek első, 1951-re szóló katalógusa alapján a huszonhét kínai misszionáriussal együtt hetvenöt pap, hatvannyolc tanuló rendtag és tizennyolc segítőtestvér, összesen százhatvanegy tagja volt. Négyéves működése alatt fő gondja volt a fiatalok kiképzésének megszervezése és az apostoli munkák elindítása. Volt egy tanulmányi közösség, mely 1949–51-ig az északolasz Chieriben s utána 1954-ig Leuven-Egenhovenben működött. P. Reisz szervezőmunkáját tükrözi az 1955-ös évi katalógus. Három rendház tartozott a hatáskörébe Kanadában: a courtlandi, a hamiltoni és a torontói magyar plébániák hét atyával és egy testvérrel. Rajtuk kívül még három atya végzett Kanadában magyar munkát, azonkívül Ausztráliában négy, az Egyesült Államokban kettő és Törökországban egy. Fő- és középiskolákban huszonhárman tanítottak. Ugyanakkor az atyák közül húszan, a tanuló rendtagokból huszonheten végeztek bölcseleti, teológiai vagy profán tanulmányokat. Kollégiumi nevelő kilenc volt. Ezzel megvetette a II. szekció működésének alapjait a következő évtizedekre. Tartományfőnöksége után 1956-tól Shrub Oakban, majd Staten Islandról mindig gyöngébb egészséggel lelkipásztori munkát végzett. 1979-től a kanadai Courtlandon, majd 1981-től haláláig a hamiltoni Szent Erzsébet Otthonban élt.

Brassóban született, Győrből gyógyszerészként lépett be Bécsben a Társaságba. Egész életében gyógyszerészként és betegápolóként dolgozott. A próbaévek után állomáshelyei voltak: 1730–3: Klagenfurt, 1734–5: Eger, 1736–53: Kolozsvár, 1754–5: Varasd és 1756–69: újra Kolozsvár.

Erdélyi származású volt, huszonhárom éves korában Bécsben lépett be a Társaságba. A bölcseleti tanulmányokat 1634–5-ben Grazban, a teológiát 1639–42-ben Nagyszombatban végezte. Ott szentelték pappá 1641-ben. Első papi éveiben Szatmáron volt hitszónok. Ezt követően állandóan változtatta állomáshelyét: dolgozott Homonnán, Károlyvárosban, Győrben, Nagyszombatban, Kolozsmonostoron és Ungváron, ahol negyvenhárom éves korában halt meg.

1947–9 között a zugligeti Manrézában volt skolasztikus novícius, majd külföldre távozott. 1951-ben Pullachban, 1952–3 között Leuvenben tanult filozófiát. 1954–5 között Innsbruckban a Mária-kongregáció vezetője volt. 1956-ban Feldkirchben alprefektusként működött. 1957–60 között Rómában teológiát tanult. 1961-ben Münsterben végezte a terciát. 1962-ben Frankfurtban a grádus vizsgára készült. 1963–7 között Rómában biennumot végzett, filozófiatörténetet tanult. 1968-ban az argentin San Miguelben filozófiatörténetet oktatott.

Nagyváradon született, Kassáról logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Győrben tanított grammatikát. 1670–2-ben Grazban bölcseletet, 1673–6-ban Bécsben teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1676-ban. 1677–9-ben Gyöngyösön egy-egy évig grammatikát tanított, hitszónok és házfőnök volt. 1680-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Utána egy-egy évig bölcseletet tanított Nagyszombatban, Kassán, majd újra Nagyszombatban. 1684–6-ban Kassán hitszónok és vicerektor volt. 1686–9-ben Trencsénben rektorként és újoncmesterként működött. 1691-től Nagyszombatban négy évig a magyar szeminárium igazgatója, három évig a ház lelkiatyja volt. 1698-tól haláláig Pozsonyban mint hitszónok működött.

A jezsuiták nagyszombati gimnáziumában, majd a bp.-i Tudományegyetem magyar–német szakán tanult. Közben kitört a háború: 1916–8 között frontszolgálatot teljesített. Leszerelése után tanulmányai folytatása nehézségekbe ütközött, ekkor határozta el belépését a Jézus Társaságába. 1920–2 között Érden volt novícius. 1922–5-ig Szegeden filozófiát tanult, majd a pécsi Pius Gimnáziumba került nevelőtanárnak. 1927–30 között Innsbruckban teológiát tanult, majd Nagykapornakon betegeskedett, és a Manrézában lábadozott. 1931–3 között Nagykapornakon plébániai kisegítő és hitoktató volt, majd egy évig a pesti Jézus Szíve-templomban lelkipásztor. Utána két évig a Manrézában lakott, a terciát végezte, illetve lelkigyakorlatos mester volt. 1936–42 között Pécsett a Pius internátusában volt főprefektus. 1943–4 között a Manrézában dolgozott gondnokként és lelkigyakorlat-vezetőként. 1944–50 között Mezőkövesden volt házfőnök. A szétszóratás után a veszprémi egyházmegyébe vették át. Galambokon, Zalaszentbalázson működött lelkipásztorként. Vesegyulladással megbetegedett, Sümegre helyezték. 1956–74 között Dunaharasztiban betegeskedett.

Bödén született, Nagyszombatból a bölcseleti doktori cím elnyerése után lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1726–30-ban Pozsonyban, 1731-ben Nagyszombatban tanított középiskolában. A teológiát 1732–5-ben Bécsben végezte. 1735-ben szentelték pappá. A következő évben Grazban egyházjogot tanult. 1737-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1739–42-ben Kolozsváron bölcseletet, 1743–9-ben Nagyszombatban egy-egy évig kazuisztikát és egyházjogot, négy évig teológiát tanított. Közben 1743-ban a bölcsészeti kar, 1744-ben a jogi és 1746–8-ban a teológiai kar dékánja volt. Utolsó évében a szemináriumot vezette. 1750–2-ben Kassán rektor, 1753-ban Budán iskolaigazgató, 1754–6-ban Nagyszombatban a szeminárium vezetője volt. 1757–60-ban Kolozsváron rektorként, majd 1763-ban Budán házi lelkiatyaként működött. A magyar őstörténetet tárgyaló művével elindította a honfoglalás történelmi kutatását. A joghallgatók számára írt tankönyvei (Syntagma) elsőrangú bevezetések voltak a jogtudományba.

Szülővárosában, Bécsben lépett be a Társaságba. A második próbaévet Leobenben végezte. 1670–3-ban Grazban volt tanítóképzőben, majd ugyanott bölcseletet tanult. 1674–6-ban Linzben tanított középiskolában. 1677–80-ban Bécsben végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1680-ban. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1682–4-ben Bécsben matematikát tanított, majd előadta a hároméves bölcseleti kurzust. 1688-tól egy-egy évig kontroverziát és kazuisztikát tanított, közben a bölcsészeti kar dékánja volt. 1692–7-g a teológia tanára volt. 1698-ban Grazban tanított teológiát, és a teológiai kar dékáni feladatát látta el. 1699-ben visszatért Bécsbe tanulmányi főnöknek. 1700–4 között rektor volt. 1705–8-ban a rendtartományt vezette. 1710-ben Grazban az egyetem kancellárja, 1711-ben rektor lett. 1713 májusában a bécsi professzusház vezetését vette át, ahol október 9-én meghalt.

Pomázon született, Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1908–9-ben Kalocsán tanított. 1910–2-ben Pozsonyban, 1913-ban Innsbruckban tanult bölcseletet. 1913–5-ben Pécsett egy évig konviktusi nevelő, két évig földrajztanár volt. 1916–9-ben Innsbruckban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1918-ban. 1920-ban Bp.-en a házgondnok helyettese volt, és lelkipásztori munkát végzett. A következő évben a hollandiai Exatenben volt harmadik probációban. 1922-ben Rómában, majd Bp.-en készült a bölcselet tanítására. 1924–33 között Szegeden tanított. 1934-ben ment a kínai misszióba. Először Tamingban nyelvet tanult, majd egy évig házgondnok és a gazdasági ügyek intézője volt. 1936–42-ben Sien-Hszienben bölcseletet tanított. 1943-ban Tamingban betegeskedett, október 24-én halt meg.

Prágában született, tizenhét éves korában, Brünnben lépett be a Társaságba. Bölcseleti tanulmányait Olmützben végezte 1692–4 között, majd hat évig különböző kollégiumokban tanított. Teológiát 1700–3 között szintén Olmützben tanult, ahol 1702-ben pappá szentelték. 1705–8-ig bölcseletet, 1709–11-ben Prágában teológiát tanított. Bölcseletből ott szerzett doktorátust 1703-ban, teológiából Olmützben 1709-ben. 1711–8 között Rómában a német asszisztencia titkára volt. 1718–20 között Prágában tartományfőnök, utána rektor volt a Szent Kelemen Kollégiumban, majd 1723–5-ig újra tartományfőnök, 1725-től Rómában a német asszisztencia vezetője lett. P. Tamburini halála után, 1725-ben vikáriussá választották, és mint ilyen hívta egybe 1730. november 19-re a rendi nagygyűlést, amelyen november 30-án hetven választóból hatvannyolcan őt jelölték rendfőnöknek. A nagygyűlés főbb rendelkezései voltak: 15. dekrétum a kiadandó könyvek cenzúrájáról, melyben kiemelték az olvasók szempontját is; a 25. előírta, hogy a rendtagok vakációjukat csak kivételes esetben tölthetik rendházon kívül. A jezsuiták nem vállalhatnak politikai küldetéseket, amelyeket a rend alkotmánya tilt, és nem köthetnek szerződést a tartományfőnök engedélye nélkül.
A rendi nagygyűlés legfontosabb döntése, a 36. dekrétum érintette a bölcselet tanítását, amelyben el kell hagyni minden felesleges szubtilitást. Követni kell Arisztotelészt, ami megfelel a rendalkotmány előírásainak, és fontos a teológia tanításában. Ez áll az „általános” fizika tanítására is. Arisztotelész rendszerét alkalmazni lehet a „speciális” fizika kísérleteiben is.
A 17. század végétől mind több nehézség támadt, hogyan lehet a bölcseletet harmonizálni az új tudományos irányokkal, főleg a kísérleti fizikával, a természettudományokkal és a matematikával. Problémát okoztak a tanításban Descartes, Gassendi és Malebranche tételei is, amelyeket nem lehetett figyelmen kívül hagyniuk a korszerű oktatásban.
Retznek sok nehézséget okozott, különösen a latin országokban, a felvilágosodás, a szabadkőművesség és különösen Voltaire egyre növekedő befolyása. E veszélyek miatt levelet írt a Társaságnak, és főleg a szeretetre és az imára buzdított. Jean-François Régis szentté avatásával kapcsolatban kiemelte az akkoriban közkedvelt népmissziók munkáját, főleg Közép-Európában.
Rendfőnöksége alatt Lengyelország sokat szenvedett a kozákok támadásai miatt 1734-ben. A vietnami Tonkingban öt jezsuitát öltek meg 1737-ben. A későbbi években a jezsuiták Indiában megkezdték munkájukat a páriák között is. Spanyol-Amerikában 1749-ben kétezer-százhetvenegy jezsuita működött, legfontosabb munkájuk a redukciókban folyt. Nagy szerepet játszottak a rend lelkipásztori munkájában a Mária-kongregációk, melyek a szegények szervezett gondozásában tűntek ki. XIV. Benedek pápa 1748-ben bullával erősítette meg a kongregációkat. Ugyanő 1742-ben megerősítette XI. Kelemen pápa ítéletét a kínai rítus eltiltásában. 1746-ban visszavonta X. Ince pápa 1646-os, a kilencévenként tartandó rendi nagygyűlésről szóló rendeletét.
Retz rendfőnök idején a jezsuiták száma az öt asszisztenciában, harmincnégy rendtartományban és kétszázhetvenhárom misszióban 1749-ben huszonkétezer-ötszáznyolcvankilenc volt, ebből tizenegyezer-kétszázkilencvenhárom pap. A legnagyobb a felsőnémet rendtartomány volt ezernyolcvankét taggal.

A kalocsai főegyházmegye címére szentelték fel. Két évig volt káplán Szenttamáson, 1898-ban Császka György kalocsai érsek érseki szertartóvá és iktatóvá, majd hamarosan érseki titkárrá nevezte ki. 1915-ben, Hinger Mihály halála után, Várady L. Árpád érsek irodaigazgatóvá, majd 1916-ban főszékesegyházi kanonokká nevezte ki, amely tisztséget 1930 novemberéig viselte, amikor is a Jézus Társaságába lépett. Zichy Gyula érsek 1926-ban pápai prelátus címet szerzett neki. 1930–2 között a zugligeti Manrézában volt novícius, majd 1933–47-ig a zugligeti Manréza lelkigyakorlatos ház igazgatója volt, rendszeresen tartott lelkigyakorlatokat, szerkesztette a Manréza című újságot, és gyóntatott a házban. 1948–50 között a Manréza lelki vezetője és a jezsuita novíciusok gyóntatója volt. 1950-től a pannonhalmi szociális otthon lakójaként élt haláláig.
Ir: MJTN 192; Dr. Révay Tibor. Kalocsai–Pécsi Diáklap 6. (1929. szeptember) 5, 3; Kujáni F.: Adatok Dr. Révai Tibor prelátus-kanonok, később J. T. atya életéhez. Levél Barátomnak 1969. március 30. 7–8; Miklósházy 47.

Sátoraljaújhelyen született, Bécsből lépett be a Társaságba. A próbaévek után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1742–4-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet. Utána Passauban egy, Pozsonyban két évig tanított középiskolában. 1748–9-ben Bécsben matematikát tanult, majd Nagyszombatban végezte a teológiai tanulmányokat. 1752-ben szentelték pappá. 1754-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1755–9-ben Nagyszombatban két évig matematikát, két évig bölcseletet, egy évig egyház- és profán történelmet tanított. 1760–70 között Budán a királyi kúrián intézte a rendtartomány ügyeit. 1771–3-ban budai rektor és plébános volt. A feloszlatás után 1778-ig Budán volt plébános, majd tábori főlelkészként és lekéri apátként működött. Fizikatankönyveiben, valamint botanikai és zoológiai műveiben tekintetbe vette a modern irányzatokat is.

Nemeslubellán született, Nagyszombatból Bécsben lépett be a Társaságba. 1762-ben Nagybányán grammatikát tanított. 1763–4-ben Kassán végezte a bölcseletet. 1765–7-ben Lőcsén tanított. 1768–72 között Nagyszombatban egy évig matematikát és négy évig teológiát tanult. 1771-ben szentelték pappá. 1773-ban Esztergomban grammatikát tanított. A Társaság feloszlatása után az esztergomi egyházmegye papja lett.