Online Jezsuita Történeti Névtár

Kolozsvárról lépett be a bécsi újoncházba. 1712-ben Grazban elvégezte a tanárképzőt és 1713–5-ben a bölcseleti kurzust. Utána egy-egy évig Kőszegen, Sopronban, Eperjesen és Lőcsén tanított. 1720–3 között Bécsben volt teológus. A harmadik probációt Besztercebányán végezte. 1725-ben Kolozsváron retorikát tanított. Utána Kassán előadta a teljes bölcseleti kurzust. 1729–32 között Rómában a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója volt. 1733-ban Bécsben kazuisztikát, 1734-ben Nagyszombatban szentírástant adott elő, és a bölcsészkar dékánja volt. 1735–6-ban Bécsben a Pázmáneumot vezette. 1737–9-ben Kolozsváron, 1740–2-ben Pozsonyban volt rektor. 1743–5-ben újra a Pázmáneumot igazgatta. A következő évben Kassán lett rektor, ahol rövidesen meghalt.

Református nemesi családból származott. A középiskolát Kolozsváron a jezsuitáknál végezte. Itt tért át a katolikus vallásra körülbelül egy időben Pázmány Péterrel. Megtérésénél saját bevallása szerint a rektor, Ferdinand Capece és a Mária-kongregáció prézese, Geronimo Fanfoni voltak rá hatással. 1587-ben lépett be a krakkói újoncházba. A próbaévek után Poznańban egy évig bölcseletet tanult. A lengyel klímát szervezete nem tudta elviselni, ezért a következő évben Bécsben kezdte meg a teológiát. 1593-ban szentelték pappá. Első állomáshelye Vágsellye volt, feladata hitszónok. Onnan részt vett Esztergom ostromában, ahol Balassi Bálint halálos sebesülése után rábízta még befejezetlen Campianus-fordítását. 1595-ben magyar tábori lelkész volt Turócon. A következő évben Grazba került, ahol még egy évig teológiát tanult. 1597-ben Vágsellyén lett elöljáró, majd rektor. Ettől kezdve élete végéig majdnem állandóan vezetői feladatokat látott el. 1605-ben a Bocskai-felkelés miatt menekülnie kellett. Egy évig Bécsben volt, és az évi katalógus szerint „Mo. érdekében dolgozott”. Itt fejezte be és adta ki a Campianus-fordítást. 1607-ben újra Vágsellyén lett rektor. A következő évben a pozsonyi, 1609–12 között a homonnai misszióban dolgozott. 1613-ban Zágrábban volt rektor, majd visszatért Homonnára, ahol az egész környék urával, a katolikus hitre tért homonnai Drugeth Györggyel Homonnán előbb rendházat, majd 1617-ben kollégiumot alapított. Két évvel később Bethlen Gábor támadásakor a jezsuitáknak menekülniök kellett. 1620 őszéig Krakkóban tartózkodott, majd Bécsen keresztül Zágrábba ment, ahová rektorrá nevezték ki, de rövidesen meghalt. A Campianus-fordítás mellett ismert tény, hogy magyarra fordította a Jézus Társasága szabályait. Nagyon valószínű, hogy az ő műve az a kéziratos fordítás, melyet ma az ELTE könyvtárában őriznek. 1619-ben az évi lelkigyakorlat alatt írt egy latin nyelvű önéletrajzot, mely nem annyira életútja, hanem hivatásának és Isten kegyelme működésének leírása, mely tükrözi egy a lelkigyakorlatok, elmélkedő imádságok és a napi lelkiismeret-vizsgálat által kiművelt szerzetes lelki életét. A hittudományban való jártasságát mutatja, hogy tagja volt annak a bizottságnak, mely Káldi György szentírásfordítását felülvizsgálta.

A logikát is elvégezte, amikor Kolozsvárról Trencsénben belépett a Jézus Társaságába. A kétéves próbaidő után 1740-ben Szakolcán tanult a tanárképzőben. Utána Nagyszombatban három évig bölcseletet tanult. 1744-től Ungváron és Nagyváradon egy, Kolozsváron két évig tanított. A négyéves teológiai kurzust is Nagyszombatban végezte. 1752-ben Sárospatakon hitszónok lett, ezt követően Besztercebányán volt harmadik probációban. Utána Nagykárolyban tanított a középiskolában. Onnan Kolozsvárra került, 1755–60 között bölcseletet tanított. Ezután Székelyudvarhelyen és Nagyváradon hitszónok volt, Esztergomban lelkipásztor és 1764–7-ben újra Nagyváradon a magyar és román híveknél népmisszionárius. 1768-tól Kolozsváron négy évig teológiát tanított, utána a feloszlatásig a ház lelkivezetője volt. Ekkor az erdélyi egyházmegye keretében királyi beneficiátus volt, és 1782-ben mint nyugalmazott plébános Kolozsvárra költözött. Borbándon halt meg.

Huszonkét évesen lépett a Társaságba, próbaidejét Brünnben végezte. Lehetséges, hogy előzőleg Zágrábban tanult. Újoncmestere az első évben Káldi Márton, a másodikban Káldi György volt. 1613–5-ben Grazban végezte a bölcseletet. A magisztérium alatt három évig Homonnán tanított. 1619-ben újra Grazba került a teológiára. Ezeket a tanulmányokat Rómában folytatta, ahonnan 1623-ban tért vissza Grazba, ahol előadta a hároméves bölcseleti kurzust. Ekkor készítette kommentárját Arisztotelész Physicájához, melynek kézirata Ausztriában, az admonti bencés kolostor könyvtárában van. 1626-ban Bécsben volt a teológia tanára. 1627-ben Győrbe került az induló jezsuita iskola megszervezésére. 1628–30-ban Zágrábban, 1631–5-ben Nagyszombatban volt rektor. Erre az időre esik az új templom építése. Ekkor már szoros kapcsolatok fűzték őt Pázmány Péter bíboroshoz. 1635. május 12-én Pázmány P. Dobronoki rektor, P. Forró György és P. Nicolas Lamormain császári gyóntató jelenlétében írta alá a nagyszombati egyetem alapítólevelét. 1636-tól Dobronoki feladata volt az építkezések vezetése. A következő év elején az újonnan megnyílt soproni rendház főnöke lett, ahol a kollégium alapítása körül sok nehézséggel kellett megküzdenie. 1640–4-ben Homonnán volt rektor, mely ezekben az években Ungvárra költözött át. 1645-ben újra Nagyszombatban lett rektor. Rövidesen súlyosan megbetegedett és utolsó éveit bénultan töltötte. Dobronoki nagy életművet hagyott maga után. A nagyszombati egyetem és templom impozáns épületei, magának az egyetemnek, azután a soproni, győri és ungvári kollégiumoknak beindítása bizonyítják kiváló képességeit. Kiterjedt levelezése fontos dokumentum Pázmány korára és a mo.-i jezsuiták működésére. A nagyszombati egyetemre vonatkozó igen részletes feljegyzéseit az 1636. január 1-jétől 1637. október 11-ig tartó időre az ELTE Egyetemi Könyvtárában őrzik. Ugyanott található az osztrák rendtartomány kezdeteiről szóló írása, melyhez akkor Mo. is tartozott. A zágrábi kollégium történetéről szóló kéziratát az ottani Nemzeti Könyvtár őrzi.

1912–4 között a nagyszombati noviciátusban volt testvérnovícius; 1915–8 között Nagykapornakon szabó, portás és házi mindenes. 1919-ben Pécsett szabó és a szolgák felügyelője volt. 1920–43 között Nagykapornakon mint szabó és sekrestyés, 1944-től Bp.-en mint szabó működött. 1946–50 között Nagykapornakon volt szabó és sekrestyés. 1950-ben Máriapócsra internálták. 1951-től haláláig a pannonhalmi szociális otthon lakója volt.

Grazból logikusként lépett be a bécsi újoncházba. 1723-ban Leobenben volt a tanárképzőben. A következő évtől bölcseletet tanult Bécsben. 1728–30 között az itáliai Goriziában tanított. 1731-től Grazban négy évig teológiát és egy évig egyházjogot tanult. A harmadik próbaévet Jugendburgban végezte. 1737–41-ben Bécsben humaniorát és bölcseletet, 1742–7-ben Grazban bölcseletet, kazuisztikát és kánonjogot tanított. Utána Mo.-ra került: 1748-ban Nagyszombatban szentírástant tanított és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1749-ben Kassán teológiatanár, majd Budán iskolaigazgató lett, ahol 1751-ben meghalt.

1922–4 között Érden volt testvérnovícius, 1925–7 között a pesti rendházban volt szakács. 1928-ban Szegeden sekrestyés, a szolgák felügyelője, ebédlős és az élelmiszerraktár felügyelője volt. 1929–37 között a zugligeti Manrézában, 1938–43 között a pécsi Pius Kollégiumban, 1944–5-ben Kassán volt szakács. 1946–7 folyamán Szegeden volt bevásárló. 1949–50-ben Bp.-en volt szakács, majd egy évig A Szív újság kiadóhivatalában segített. Utána három évig a Typopress Vállalatnál dolgozott, majd az újpesti Károlyi kórház főszakácsa lett. 1959-ben nyugdíjba ment, 1964–6 között pedig a Szentlélek-kápolna sekrestyése volt.

Hatéves korában meghalt az édesapja, s ő az örmény katolikusok árvaházában végezte az elemi iskolát. Középiskoláit részben Szamosújváron, részben hadapródiskolában végezte. Erdély Romániához csatolásakor Mo.-ra szökött, és hivatásos tisztként Egerben teljesített szolgálatot. 1920-ban ott lépett be a szemináriumba. Két év múlva felvételt nyert az érdi noviciátusba. Bölcseleti tanulmányainak első két évét a lengyelországi Nowy Sączban, a harmadikat Krakkóban végezte. 1928-ban átlépett a Román Misszióba. Teológiai tanulmányaira Leuvenbe került, ahol 1930-ban pappá szentelték. Leuveni tanulmányai alatt Joseph Maréchal belga jezsuita metafizikai nézetei nagy hatással voltak rá. Bölcseletet tanított a moldvai Iaşiban és Krakkóban. 1940-ben átlépett a magyar rendtartományba. 1941-ben Bp.-en végezte a harmadik próbaévet. Utána Kassán a bölcselet tanára, majd 1942–5-ben a főiskola rektora volt. A háború után Bp.-en különböző apostoli munkákban működött. 1949-től a Manréza lelkigyakorlatos házban végzett lelkipásztori feladatot. 1949 szeptemberétől 1950 májusáig egy csoport fiatal atyával a lelkigyakorlatok teológiáját, az üdvösségtörténetet és Szent Pál teológiáját tanulmányozták. A rendek feloszlatása után az örmény katolikus plébánián dolgozott. 1952-től nem végezhetett többé papi munkát. Az Országos Közegészségügyi Intézet Fodor szanatóriumában mint „kisállattenyésztő” dolgozott nyugdíjaztatásáig. 1964-ben több jezsuitával együtt őt is letartóztatták és a „Rózsa-per”-ben P. Rózsa Elemérrel és másokkal börtönbüntetésre ítélték: ő négy évet kapott, de korára való tekintettel két és fél év után szabadult. Utána mindig gyöngébb egészséggel teológiai kérdésekkel foglalkozott. Sokszor mondta titkos tanítványainak, hogy a teológia lényegét két alapvető gondolatkör alkotja: a Szentháromság és a megváltás titka.

Kétéves próbaidejét Brünnben végezte. 1592–4-ben Olmützben bölcseletet tanult, majd Prágában két évig grammatikát tanított. A teológiára Grazba került 1597-ben; 1599-ben szentelték pappá. 1600–1-ben a csehországi Krumlovban iskolaigazgató volt. 1602–8 között Olmützben bölcseletet tanított. 1609–10-ben Zágrábban volt házfőnök. Utána Olmützben kazuisztikát tanított. A következő években gyakran változott a munkája. 1615-ben a tartományfőnök titkára volt Bécsben, utána egy évig kazuisztikát tanított Olmützben, majd ismét a tartományfőnök titkára volt. 1619-ben a szlovéniai Laibachban rektorként, majd négy évig tartományfőnöki titkárként működött. 1627–9 között a tartományfőnöki hivatalt látta el. 1630-ban az ausztriai Eberndorfba került, ahol rövidesen meghalt.

Újoncideje után Leobenben egy év tanárképzőt végzett, és 1772-ben Grazban kezdte el bölcseleti tanulmányait, amikor a Társaságot feloszlatták. Valószínűleg Győrben folytatta tanulmányait, ahol 1778 körül pappá szentelték. Elméleti és kísérleti fizikát, mechanikát és gazdaságtant is tanított Győrben 1777–86-ban, Pécsett 1786–92-ben és Pesten, ahol 1793–96-ban a bölcsészeti kar dékánja, 1797–98-ban pedig az egyetem rektora volt. 1800-ban zágrábi kanonok lett, haláláig szülővárosában maradt. Korának ismert fizikusa volt. Kísérletezett az elekromossággal és annak az orvostudományban való alkalmazásával. A nápolyi és a cortonai akadémia tagja volt.

Az itáliai Goriziából lépett be a bécsi újoncházba. Két év után Leobenbe került a tanárképzőbe. 1710–2-ben Grazban bölcseletet tanult. Utána két évig Fiuméban és egy-egy évig Triesztben és Győrben tanított. A teológiát 1717–20 között Nagyszombatban, a harmadik próbaévet pedig Judenburgban végezte. Papi munkáját 1722–3-ban Goriziában kezdte meg a bölcselet oktatásával. Utána 1724–8 között Fiuméban volt hitszónok és iskolaigazgató, 1729–30-között Zágrábban, majd 1731–3 között Nagyszombatban a kazuisztika tanára. 1734–7-ben Kassán teológiát tanított. Utána Leobenben volt egy évig házgondnok, Fiuméban pedig kisebb házi hivatalokat látott el. 1741–3-ig a szeminárium és az iskola igazgatója volt Goriziában, 1743-ban Triesztben a ház lelkiatyja és 1744–50-ben Fiuméban a szeminárium főnöke.

Belgiumból származott és Kölnben lépett be a Társaságba 1556-ban. 1559-ben érkezett Bécsbe, ahol bölcseleti és teológiai tanulmányait végezte. 1563-ban ott szentelték pappá. Különböző hivatalokat viselt: volt házgondnok, gazdasági ügyek intézője, tanulmányi felügyelő és a héber nyelv tanára. 1581–8. január 1-jéig a kollégium rektora volt. Ezután 1591-ig a znióváraljai missziót vezette, majd Bécsbe tért vissza, ahol haláláig gyóntató és hébertanár volt.

Erdélyben született, Lengyelországban lépett a Társaságba. 1593-ban a lettországi Rigában tartózkodott. 1594–5-ben a litvániai Wilnában bölcseletet tanult. 1597 elején Kolozsváron a legalsó osztályban tanított. A következő évben ott szentelték pappá. 1604-ig, elszenvedve a kollégium lerombolását is, a középiskolában tanított. A következő évtől haláláig könnyű házi hivatalokat ellátva a csehországi Krumlovban élt.

Leobenben lépett be a Társaságba. 1622–3-ban teológiát tanult Grazban, utána Eberndorfban elvégezte a harmadik próbaévet. 1625–8-ban Nagyszombatban tanított középiskolában. 1629-ben Pozsonyban volt hitszónok, a következőben Pécsett népmisszionárius és 1631-ben Nagyszombatban szlovák hitszónok. 1632-ben a nádor fiait tanította Eszterházán. A következő évben a nádor nagybiccsei birtokán volt lelkipásztor. 1634–8 között Nagyszombatban vezette a szegény tanulók otthonát, és hitszónok volt. Ezután két évig Homonnán népmissziókat vezetett, majd 1641-től haláláig Turócon volt lelkipásztor.

1882-ben Nagyszombatban lépett be a Jézus Társaságába. A kétéves próbaidő és az egyéves retorikai kurzus után Kalocsán volt internátusi felügyelő. 1887–9-ben Pozsonyban a bölcseletet és 1890–2-ben Innsbruckban a hároméves teológiai kurzust végezte. Újabb egyévi kalocsai működés után Bécs-Lainzban volt harmadik próbaévben. 1895-ben kezdte meg csaknem negyvenéves tanári működését, amelynek hosszantartó betegsége 1934-ben vetett véget. Főleg latin, magyar és görög nyelvet tanított. A 19. század végén és a 20. század elején szépírás is szerepelt tananyagában. Szükség esetén hittant, német nyelvet és földrajzot is előadott. Állomáshelyei voltak: Kalocsa (1895–7, 1900–25), Pécs (1926–45).

Győrben lépett be a Társaságba. Próbaéveit Trencsénben végezte. Bölcseletet Kassán tanult 1664–7-ig. 1668–9-ben Szepesváralján tanított grammatikát. Teológiai tanulmányait Nagyszombatban végezte 1671–4-ben. Ott szentelték pappá 1674-ben. Részt vett a nagy rózsahegyi misszióban 1675–6-ban. 1677-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. A következő két évben Szepesváralján volt helyettes házfőnök és misszionárius.

Komáromból lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után 1758-ban Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. Utána három évig bölcseletet tanult Kassán, majd egy-egy évig középiskolában tanított ugyanott, valamint Sopronban és Győrben. 1766-ban Nagyszombatba került a teológiára, ahol 1768-ban pappá szentelték. 1770-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. Háromévi papi működése alatt a Társaság feloszlatásáig Trencsénben humaniorát, Győrben retorikát, Budán pedig bölcseletet tanított a feloszlatás után is. Pesten halt meg 1792-ben.

A csehországi Hostinban született, Győrből lépett be a trencséni újoncházba. 1675-ben Kassán először grammatikát tanított, majd elvégezte a hároméves bölcseleti kurzust. Utána két évig Nagyszombatban volt grammatikatanár. 1681-ben Grazban megkezdte a teológiai tanulmányokat, ahol 1684-ben pappá szentelték. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. Első állomáshelyén, Pozsonyban, az anyagi ügyeket intézte. 1687-ben kezdte meg tanári pályafutását: Nagyszombatban matematikát, a következő évtől Kassán ugyanazt és bölcseletet, majd 1691-től Zágrábban szintén bölcseletet adott elő. 1694–1705 között Nagyszombatban először kazuisztikát és matematikát tanított. 1697–9-ben a nemesi konviktust vezette. 1700-tól kánonjogot tanított és két évig a bölcsészeti kar dékánja volt. 1701-től skolasztikus teológiát adott elő. 1704-től gyóntatóként működött. 1706-ban Kassán iskolaigazgató lett. A következő évben matematikát tanított, 1708-tól az internátust és a főiskolát igazgatta 1710-ben bekövetkezett haláláig.

Nagyszombatból bölcsészhallgatóként lépett be a Társaságba. 1705-től Nagyszombatban előbb a középiskolában tanított, majd 1709-ben elkezdte a teológiát, de már a következő évben meghalt. Latin nyelvű költeménye Szent Imréről Nagyszombatban jelent meg 1709-ben.

Kisbérről származott, és 1926-ban lépett be az érdi újoncházba. A kétévi próbaidő után 1929–31-ben Szegeden elvégezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy évig konviktusi nevelő volt Kalocsán. 1933–6 között Szegeden tanulta a teológiát. Ott szentelték pappá 1935-ben, és a harmadik próbaévet is ott végezte. Utána egy évig készült a tanári vizsgára Pécsett. 1939-től két évig gondozta a Hódmezővásárhely környéki diaszpórában a katolikus híveket. Utána Nagykapornakon volt káplán és hitoktató. 1942-től Kispesten volt lelkipásztor és a Szívgárda vezetője. 1947–8-ban Pécsett az igazgató segítőjeként és hitoktatóként működött. Az évi katalógusok szerint 1949–50-ben Kispesten volt házgondnok és hitszónok. A szerzetesrendek feloszlatása után hazament Kisbérre, ahol később kántor lett. Egyes adatok szerint kétszer ítélték el két évre: 1949-ben és 1962-ben. Az utolsó katalógus, amelyben 1949. november végi adatok is vannak, ennél az évnél nem jelzi, hogy „in carcere”. Élete végét a pannonhalmi szerzetesi szociális otthonban töltötte.