Online Jezsuita Történeti Névtár

Rozsnyón járt gimnáziumba, majd az érettségi után egy évet az ottani szemináriumban töltött. Onnan kérte felvételét a magyar rendtartományba. Szegeden, majd Érden végezte a noviciátust, Szegeden a bölcseletet 1924–6-ban, Kalocsán három év magisztériumot és Innsbruckban a teológiát 1930–33-ban, ahol 1931-ben pappá szentelték. A harmadik probációra a bp.-i Manrézába került mint a novíciusmester segítője. Mivel az elöljárók középiskolai tanításra szánták, Pécsett és Szegeden készült latin és francia nyelvből az államvizsgára. 1938-ban Pécsett kezdett tanítani, de a következő évben már Kalocsán folytatta munkáját. 1943-tól a bp.-i Manrézában volt novíciusmester. A fiatal jezsuiták Nyugatra szökésének elősegítése miatt 1949. augusztus 25-én letartóztatták. 1949. szeptember 15-én négy év börtönbüntetésre ítélték, melyet két és fél évre csökkentettek. Ennek leteltével azonban nem engedték szabadon, hanem Kistarcsára internálták. Onnan 1953. szeptember 16-án szabadult. Először Csepelre került kocsikísérőnek, majd tíz évig kertész volt a Széher úti kórházban. Titokban jezsuita novíciusokat nevelt. Nyugdíjazása után Máriaremetén, a kegyhelyen lett gyóntató és miséző. 1983-tól ott lakott, de Bp.-en is volt lakása. Keresett gyóntató és lelkivezető volt időskorában is. Halála előtt még meg tudta ünnepelni vasmiséjét Máriaremetén és Bp.-en a Jézus Szíve-templomban.

Nényén született, Nagyszombatból lépett be a trencséni újoncházba. A kétéves próbaidő után Leobenben tanult a tanárképzőben. 1717-ben Nagyszombatban grammatikát tanított. 1718–20-ban Bécsben végezte a bölcseleti tanulmányokat. 1721–23 között Kolozsváron tanított középiskolában. 1724–7-ig teológiát tanult Nagyszombatban. Ott szentelték pappá 1726-ban. 1728-ban Besztercebányán végezte a harmadik probációt. Onnan hagyta el a Társaságot, és a nagyváradi egyházmegyébe nyert felvételt. 1732-ben nagyváradi plébános és kanonok lett. 1752-ben Mária Terézia szkardonai választott püspökké nevezte ki, amely azonban abban az időben nem volt üresedésben.

A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát, majd 1944-ben Kassán kezdte a filozófiát, amit Szegeden fejezett be. 1947–8-ban Kalocsán volt magiszter, majd 1949-ben Szegeden elkezdte a teológiát, amit csak Chieriben sikerült befejeznie, ahol felszentelték. A terciát St. Asaph-ban végezte, utána Kanadába küldték. 1954-ben Courtlandben, a következő évben pedig Torontóban lett káplán. 1956–7-ben Cincinnattiben latint tanított egy középiskolában, közben szerkesztette a Cor Unumot, és egyéb hasznos lelki olvasmányokat adott ki. 1958–61 között Shrub Oakon A Szív újság szerkesztésében segített. 1962–80 között Clevelandben publikált számos füzetet és könyvet, közben lelkipásztori munkát végzett. 1981–5-ig Hamiltonban, majd 1986–96 között Courtlandben volt magyar lelkész. Ebben az időben a Cor Unumot és a Provinciánk Híreit is szerkesztette. 1997-ben elvesztette beszélőképességét, ezért a torontói plébániára került, ahol egészen 2002-ig élt, amikor bevonult a hamiltoni Szent Erzsébet Otthonba. Itt nemsokára elhunyt.
Valtorta Mária műveinek fordításai: Példabeszédek. Hamilton, 1984. A kötetek: 1: A magvető; 2: A tékozló fiú; 3: Az elveszett pénz; 4: Az irgalmas szamaritánus; 5: A hűséges bárány; 6: A négy út; 7: A pók; 8: A poros szőlőtő; 9: Az igazságtalan bíró; 10: A farizeus és a vámos; 11: A fecskék; 12: Bárányok és kecskék; Tízparancs. Hamilton, 1984; A hegyi beszéd. Hamilton, 1984; Tizenöt titok. Hamilton, 1984; Az utolsó vacsora. Hamilton, 1984; Feltámadott! Hamilton, 1984; Az utolsó oktatások. Hamilton, 1984; Az ősegyház. Hamilton, 1984; Mária élete. Hamilton, 1985. A kötetek: 1: Mária gyermekkora; 2: „A szűz fogan […]”; 3: Velünk az Isten!; 5: Kánában; 10: A király titka; 11: A szűzek királynője; 12: A közbenjáró; 14: A fájdalmas anya; 15: Az egyház anyja; 16: A társmegváltó. Jézus szenvedése. Hamilton, 1986; Vasárnapi és ünnepnapi evangéliumok. 1–7. Courtland, 1986; Jézus és a gyászolók. Courtland, 1987; Jézus unokatestvérei. Júdás és Jakab. Courtland, 1988; A szeretet vértanúi. Courtland, 1988; András. Courtland, 1988; Tamás. Courtland, 1988; Simon. Courtland, 1988; Péter. 1: Te szikla leszel! Courtland, 1987; 2: Az örök hajós. Courtland, 1988; 3: Az emberhalász. Courtland, 1989; 4: Te vagy a vezető! Courtland, 1989; 5: Az apostolok feje. Courtland, 1989; 6: Ne félts Péter! Courtland, 1989; 7: Legeltesd bárányaimat! Courtland, 1989; A keresztelő. Courtland, 1989; Máté. Courtland, 1989; Önéletrajz. Courtland, 1989; Kerióti Júdás. Courtland, 1989. A kötetek: 1–2: Követlek mindhalálig! Menj el, Júdás!; 3: Őrá is szükség van; 4: Én a sötétség vagyok!; 5: Egy közületek ördög! 6: Boldog vagyok! 7: Ments meg! 8: Imádkozz értem! 9: Tudod, hogy szeretlek! 10: Már túl késő! 11: Tolvaj! 12: Kígyó! 13. Csókkal árulsz el?; Jézus csodái. Courtland, 1989. A kötetek: 1: Én vagyok a könyörület! 2: Állj fel! 3: Hiszek benned! Tizenöt titok. Courtland, 1989, 2. kiadás: Courtland, 1990; Tíz apostol. Courtland, 1990; Az apostolok keresztútja. Courtland, 1990; János. Courtland, 1990; Jézus a szegények barátja. Courtland, 1990. A kötetek: 1: A szegények királya; 2: Áldott vendégek; 3: Adjatok nekik enni! 4: A koldusok barátja. Jézus és a bűnbánók. Courtland, 1990. A kötetek: 1: Mária Magdolna; 2: Endori János; 3: A fátyolos nő; 4: Zakeus. Jézus és a sátán. Courtland, 1990. A kötetek: 1: Légió a nevem! 2: Menj ki! 3: A Sátán órája. A nőtanítványok. Courtland, 1990; Jézus és a gyermekek. Courtland, 1991. A kötetek: 1: Fausztína; 2: Józsi; 3: Matyi és Marika; 4: Aranka; 5: Benjámin; 6: Marci. Jézus és a pogányok. Courtland, 1991. A kötetek: 1: Szentika; 2: Longínusz; 3: Valéria; 4: Zénó; 5: A három bölcs. Jézus ellenségszeretete. Courtland, 1991. A kötetek: 1: Ne gyűlöljetek! 2: Nem félek tőletek! 3: Isten válasza; 4: Így kell tenni!; 5: Oly sokat szenvedek!; 6: Talán Isten vagy?; 7: Én megbocsátok. Jézus gazdag barátai. Courtland, 1991. A kötetek: 1: Lázár; 2: Arimeteai József; 3: Johanna; 4: Gamáliel. A keresztény szerelem. Bp., 1991; Mária élete. Válogatás. Valtorta Mária látomásai szerint (fordítás). Bp., 1991; A rómaiakhoz szóló levél magyarázata. 1–5. Courtland, 1992.

A győri egyházmegyei szemináriumból lépett Bp.-en a Társaságba. A próbaidő után ugyanott retorikát is végzett. A háború végétől, 1945–7-ben tanulta Szegeden a bölcseletet. A következő évben Pécsett volt nevelő a konviktusban. Szegeden kezdte el teológiai tanulmányait, amikor a kommunisták a főiskola felét 1948 őszén lefoglalták. 1949 elején, mint a legtöbb tanuló rendtag, elhagyta az országot; 1949–52 között az észak-olaszországi Chieriben fejezte be a teológiát. Ott szentelték pappá 1951-ben. A harmadik próbaévet 1953-ban a francia Paray-Le-Monialban végezte. Munkahelyéül a tartományfőnök Brazíliát jelölte ki. Két évvel később kezdte meg azt a tevékenységet, amelyhez haláláig hű maradt: a jezsuita teológiai hallgatók lelkivezetője lett. Alapos lélektani képzés, a szellemek megkülönböztetése képessé tették arra, hogy a lelkivezetésben a mai lélektani módszereket és a modern lelkiségi irányzatokat alkalmazza. Megalapította és évekig vezette Rio Grande do Sul állam nagyszemináriumai lelki igazgatóinak havi összejöveteleit. Kurzusokat vezetett a jövendő papnevelők képzésére. Elsőrangú mestere volt a lelkigyakorlatok adásának, főleg az egy hónaposoknak. Lelki nagysága súlyos betegségében nyilvánult ki, mely hat hónapig tartott többszöri operációval. Tudatosan vállalta a halált, mely fiatal életét kioltotta.

Érsekújváron született, Komáromból lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1720–2-ben Grazban végezte a bölcseletet. Utána egy-egy évig Győrben és Esztergomban, két évig Kassán középiskolában tanított. 1727–30-ig Nagyszombatban teológiát tanult. Utána Kőszegen egy évig tanított, majd Besztercebányán elvégezte a harmadik próbaévet. 1733–4-ben Esztergomban, a következő évben Székesfehérváron hitszónok volt. 1736–7-ben Kolozsváron az internátust vezette. 1738–41-ben Marosvásárhelyen mint házfőnök az építkezést vezette; plébános is volt, ez a munkakör végigkísérte apostoli életét. 1742–44-ben Nagybányán hitszónok, 1744-ben Felsőbányán hitszónok és plébános volt. 1745–6-ban Nagyváradon a házfőnöki hivatalt viselte. 1747–53 között Nagybányán házfőnök és plébános, 1754–6-ban Budán rektor és plébános, 1758-ban Szatmárnémetiben házfőnök és plébános volt. 1759–61-ig Egerben a rektori és a harmadik próbaév irányítói feladatát látta el. 1763-ban Budán könyvtáros, majd végül 1764-től haláláig Komáromban házfőnök és plébános volt.

Nagymagyaron született, Pozsonyból lépett be a bécsi újoncházba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1748-ban Székesfehérváron tanított grammatikát. 1749–51-ig Nagyszombatban tanult bölcseletet. 1752-ben Esztergomban, 1753-ban Gyöngyösön, 1754-ben Győrben tanított középiskolában. 1755–8-ban Grazban végezte a teológiát. 1757-ben szentelték pappá. 1759-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1760-ban Pozsonyban retorikát, 1761–4-ig Nagyszombatban, 1765–6-ban Győrben bölcseletet tanított. 1767-ben Nagyszombatban, 1768–72-ig Budán volt hitszónok. Utolsó jezsuita évében Kassán egyházjogot tanított. A Társaság feloszlatása után az esztergomi érsekség papja lett. 1754-ben Győrben a retorika tanáraként adatta elő magyar nyelvű drámáját (Jekoniás. Szomorú szabású víg kimenetelű játék), mely nyomtatásban is megjelent.

Bp.-en született, a piarista és a Fáy Gimnáziumban tanult. Érettségije után az esztergomi főegyházmegyébe kérte felvételét, és a Központi Szemináriumba került. Onnan azonban 1958-ban nyolcvanadmagával elbocsátották, mert nem voltak hajlandók a papi „békegyűlés”-re elmenni. Kitanulta az autóvezetést, és sofőrként dolgozott. 1960-ban visszavették az esztergomi szemináriumba. Három év múlva ott szentelték pappá. Nyolc évig nógrádi falvakban dolgozott, és csak 1973-ban került Budára a Szentimrevárosba káplánnak. Gyermekkora óta kapcsolatban volt szétszóratásban élő jezsuitákkal, így a jezsuita hivatás gondolata mindig ébren volt benne. Ezért legelső nyugati útjáról nem tért vissza Mo.-ra, hanem külföldön felvételét kérte a jezsuita rendbe. Előbb azonban tisztázni kellett jogi helyzetét és menekültstátusát is. Beiratkozott az innsbrucki egyetemre, ahol 1978-ban megszerezte a teológiai doktorátust. A legelső novíciusok közé tartozott a külföldi magyar rendtartomány torontói újoncházában. A próbaidő befejezése után Kanadában, a montreali egyetemen tömegkomunikációt tanult. 1983–4-ben a Vatikáni Rádió magyar tagozatának munkatársa volt Rómában. 1985–8-ig Bécsben az Opus Mystici Corporis nevű katolikus magyar könyvkiadónál dolgozott. 1989-ben Berlinben végezte a harmadik próbaévet. Az év végétől haláláig a müncheni magyar lelkészi hivatal keretében végre azt tehette, amire mindig is hivatást érzett: az ifjúsági lelkipásztorkodásban dolgozhatott. Ez azonban nem tartott soká, szíve nem bírta a túlfeszített munkát. 1990. december elején Innsbruckban megoperálták. Két nap múlva meghalt.

Bácsalmáson született; Bajáról, a ciszterci gimnáziumból lépett be 1942-ben Bp.-en a Társaságba. A próbaidő elvégzése után, 1945–7-ig Szegeden bölcseletet tanult. 1948 januárjában utazott Kínába. A pekingi Chabanel Hallban két évig tanult kínaiul. 1950–2 között Sanghajban teológiát végzett. Ott szentelték pappá 1952-ben. Ez év májusában el kellett hagynia Kínát. A Fülöp-szigeteken, Baguióban fejezte be teológiai tanulmányait. 1954-ben az írországi Rathfarnhamben végezte a harmadik próbaévet. Európában kellett maradnia; 1955–7 között Rómában a Gergely Egyetemen egyháztörténelmet tanult. A következő évben visszatért Baguióba, egyháztörténelmet tanított, majd Rómában doktorált 1960-ban. 1964-ig Baguióban dolgozott, utána 1968-ig egy fél évet ott, egyet pedig a vietnami Dalatban tanított. Akkor végleg átköltözött Dalatba, és ott maradt 1975-ig mint tanár és házgondnok. A háború végén a kommunista kormány kiutasította az országból. Először Manilába került; másfél évig a Xavér iskolában volt házgondnok, és tanított is. 1977-től Cebuban élt. Az első években világtörténelmet tanított a Szent Szív iskolában és a San Carlos egyetemen. Hangja gyengülése miatt abba kellett hagynia a tanítást, s attól kezdve a szegények gondozására fordította minden erejét. Komoly, jól működő segélyszervezetet hozott létre, ebben dolgozott haláláig.

A nagyváradi egyházmegyében szentelték fel. Sokévi egyházmegyei kápláni és plébánosi szolgálat után, negyvenegy éves korában jelentkezett a Társaságba. A noviciátust Érden végezte, majd 1925–8 között Szegeden és Bp.-en elevenítette fel bölcseleti és teológiai ismereteit. 1928–9 között Mezőkövesden, majd a következő évben Nagykapornakon volt káplán. Majd öt évig Mezőkövesden házfőnök lett. A következő évben Szegeden végezte a harmadik probációt, majd ugyanitt volt miniszter. A következő évben a pozsonyi magyarok lelkipásztoraként tevékenykedett. 1940–4 között Mezőkövesden, 1945–7-ig Bp.-en, 1947–8-ban Szegeden, 1948–9-ben Kaposváron, majd a szétszóratásig Szegeden volt lelkipásztor. Máriapócsra internálták, majd rövid ideig lelkész volt Mérken, Mezőkövesden és Balatonfüreden. 1951-től a pannonhalmi szociális otthon lakója volt.

A horvátországi Szelencén született; Varasdról Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaévek után, 1696–8-ig Grazban tanult bölcseletet. Utána Ungváron egy, Zágrábban két évig grammatikát tanított. 1702–5-ig Grazban végezte teológiai tanulmányait, s utána Judenburgban a harmadik próbaévet. 1707-ben Grazban etikát tanított. 1708–10 között Zágrábban, 1711–3 között Grazban leadta a hároméves bölcseleti kurzust. 1714–8-ig Zágrábban volt rektor.

1564-ben Nagyszombatban az alsó osztályt tanította. 1569-ben önként hagyta el a Társaságot.

1753–4-ben az asztalosműhely vezetője volt Eperjesen.

Az asztalosműhelyt vezette 1763-ban Székesfehérváron.

Az ausztriai Neumarktban született; Klagenfurtból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után 1721-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1722–4-ben Bécsben tanult bölcseletet. Egy-egy évig Klagenfurtban és Sopronban, majd két évig újra Klagenfurtban tanított. 1729–30 folyamán Grazban, majd 1731–2-ben Bécsben tanult teológiát. Utána Selmecbányán egy évig hitszónok volt. 1734-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1735–47 között fő munkaterülete a hitszónoklat volt. Egy-két évig a következő helyeken dolgozott: Bécsújhely, Klagenfurt, Pozsony, Passau, Buda, Kassa. 1748–50-ig Besztercebányán káplán volt. Utána egy-egy évig Budáról és esztergomból plébánosi feladatokat látott el. Utolsó éveiben főként házi lelkiatya volt: 1753 Besztercebánya, 1754 Ungvár, 1755 Lőcse, 1756–62 Krems és az utolsó év december 31-én Klagenfurt, ahol meghalt.

Az asztalosműhelyt vezette 1737-ben Esztergomban és 1739-ben Egerben.

A bajor Deggendorfban született, fizikusként lépett be Bécsből a Társaságba. 1705–7-ig Grazban bölcseletet tanult. 1708–10-ben a bécsi kollégiumban, 1711-ben Linzben grammatikát tanított. 1712–5-ben Grazban végezte teológiai tanulmányait. 1715-ben ott szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1717-ben Grazban, 1718–20-ban Bécsben, 1721–3-ig újra Grazban bölcseletet tanított. 1724–31 között Bécsben teológiai tárgyakat adott elő: kontroverziát, kazuisztikát és szentírástant. Utána 1734-ig Rómában a német asszisztencia titkára volt. Bécsbe visszatérve az újoncmesteri és 1736–40 között a tartományfőnöki hivatalt viselte. 1738-ban a pestis idején gondoskodott a betegek testi-lelki ellátásáról, mely munka közben több jezsuita életét vesztette. 1741-től Grazban három évig rektor, majd az internátus vezetője volt. 1762-től Bécsben könyvtáros és gyóntató lett haláláig.

Gyulafehérváron született, logikusként Grazból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után ugyanott a tanárképzőt és a bölcseleti tanulmányokat is elvégezte. 1734–6-ban Linzben, 1737-ben Sopronban tanított. 1738–41-ben Bécsben teológiát tanult. 1741-ben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1743–5-ig Pozsonyban hitszónok és iskolaigazgató volt. 1746–7-ben Linzben, 1748-ban Bécsben, 1749–50-ben Bécsújhelyen, 1753–6-ig újra Linzben, 1757–8-ban Millstattban és 1759-től haláláig Grazban hitszónokként működött.

1909–11 között Nagyszombatban volt testvérnovícius. 1912-ben Nagykapornakon volt szabó, ruhatáros és betegápoló; 1913–4-ig Kalocsán szabó, ruhatáros és sekrestyés. 1915-ben Pozsonyban szabó, ruhatáros és házi kísérő, 1916–8 között pedig Kalocsán szabó és ruhatáros volt.

Zsámbokréten született, bölcseleti magiszterként Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. 1697–1700 között egy-egy évig Zsolnán, Eperjesen, Kassán és Pozsonyban tanított középiskolában. 1701–4-ig Grazban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1704-ben. A harmadik próbaévre Győrbe került. Utána 1706–9-ig Szakolcán, 1710–11-ben Zsolnán tanított. 1712-ben Pozsonyban, a következő évben Kassán volt hitszónok. 1714–5-ben Rozsnyón házfőnökként működött, majd újra Zsolnán lett hitszónok két, Lőcsén pedig egy évig. 1719–20-ban Besztercebányán házi lelkiatya volt. Utána hitszónokként és lelkipásztorként dolgozott Nagyszombatban, Eperjesen, Szakolcán, Zsolnán, újra Szakolcán és Eperjesen. 1728–30-ban Ungváron és 1731-ben Eperjesen lelkipásztori munkát végzett. 1736-tól, már betegen, Lőcsén élt.

Szakolcán született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1651–4-ig Nagyszombatban tanított egy évig, s utána ott végezte bölcseleti tanulmányait is. 1655–6-ban Kassán tanított. Utána újra Nagyszombatban, 1657–60-ban elvégezte a teológiát. 1660-ban szentelték pappá. 1661-ben ott végzett lelkipásztori munkát. 1662-ben Szakolcán működött mint hitszónok. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. Egész életében hitszónokként és lelkipásztorként működött. Állomáshelyei voltak: Selmecbánya, Nagyszombat, Trencsén, Kassa, Pozsony, Nagyszombat, Pozsony, Turóc, Szakolca, Trencsén, ahol 1683–9-ig működött, majd Turóc haláláig.