Online Jezsuita Történeti Névtár

A bajorországi Markdorfban született, papként lépett be 1584-ben a landsbergi újoncházba. 1595. november 6-án érkezett Kolozsvárra. Ott haláláig a szeminárium igazgatója és német hitszónok volt.

Egyike volt az első mo.-i jezsuitáknak. A nagyszombati jezsuitákon keresztül ismerte meg a rendet. 1564-től újoncéveit Prágában töltötte. A két év probáció után Innsbruckban retorikát, 1570–2-ben Münchenben bölcseletet, a bajorországi Dillingenben teológiát tanult. A bajor Eichstättben szentelték pappá 1575-ben. Még abban az évben elöljárói a készületben lévő erdélyi misszióba szánták. Annak késése miatt Bécsben végzett lelkipásztori munkát. 1579-ben népmisszionárius lett az egri egyházmegyében. Az év végén elöljárói engedély nélkül Erdélybe ment, és rövidesen megoldotta a rend letelepedésének kérdését. Súlyos beteg volt, de így is a gyermek Báthory Zsigmond nevelője lett. A fejedelemségben már évtizedek óta nem volt püspök, s a hívek szemében ő lett a katolikusok vezetője. 1588-ban az erdélyi országgyűlés kiűzte a jezsuitákat. A beteg Leleszi a katolikus nemes Keresztury Kristófnál maradt egy ideig, de a végén neki is mennie kellett. Bécsbe került. A kilencvenes évek elején a spanyol jezsuitának, Carrillo Alfonznak sikerült visszavinnie a rendet Erdélybe. A rendfőnök kivette az erdélyi missziót az osztrák és a lengyel tartományfőnök hatásköréből, és a Bécsben élő beteg Leleszit nevezte ki felelős vezetőnek tapasztalatai és magasfokú ítélőképessége miatt. Betegsége azonban súlyosbodott, és az északolasz gyógyfürdők sem tudtak rajta segíteni. Ezért Loretóba ment, és ott halt meg. A jezsuiták erdélyi megtelepedéséről, kiűzéséről és visszaállításáról számos írása maradt fenn, melyek mind tanúsítják realitásérzékét és kiegyensúlyozott ítélőképességét.

1909–12 között Nagyszombatban először testvérnovícius, utána templomgondnok volt. 1913-ban a nagykapornaki gazdaságba küldték, de 1914-ben besorozták, az orosz fronton fogságba esett, majd megszökött. 1921–50 között újból a nagykapornaki gazdaságban tevékenykedett, a szőlészetet és az állattenyésztést irányította. A szétszóratáskor először Homokra internálták, majd a pesti Jézus Szíve-templomban lett sekrestyés, 1951-től haláláig a pannonhalmi szociális otthonban élt.

A pécsi jezsuita gimnáziumban érettségizett, majd 1946–8-ig a zugligeti Manrézában volt skolasztikus novícius. Utána Szegeden kezdte meg filozófiai tanulmányait, de külföldre kényszerült, így Innsbruckban, Chieriben és Leuvenben folytatta. 1952–4 között Bad Godesbergben volt kollégiumi nevelő, közben a bonni egyetemen pszichológiát tanult. Majd Granadában és Frankfurtban végezte a teológiát. 1963–6 között a németországi Bürenben volt konviktusi igazgató és hittantanár; 1966-tól Lübeckben volt házfőnök, a főiskolások és a tanárok lelkipásztora. A möllni Don Bosco-házban a fogyatékos gyerekek nevelőinek vezetője haláláig.

Tizenhat éves korában Nagyszombatban lépett be a Társaságba. Az újoncidő befejezése után Kalocsán elvégezte a gimnázium utolsó két évét, majd St. Andräba került retorikára. Pozsonyban 1908–10-ig bölcseletet, Innsbruckban 1911–4-ig teológiát tanult. 1913-ban szentelték pappá. 1917-ben Bp.-en megszerezte matematikából és fizikából a tanári oklevelet. A harmadik próbaévet 1918-ban Nagyszombatban végezte. Az iskolák államosításáig (1948) egész életét a tanításnak és a nevelésnek szentelte. Többször járt Angliában, ott szerzett tapasztalatait igyekezett itthon is megvalósítani. Főleg matematikát, fizikát és angol nyelvet tanított. 1918–28 és 1938–41 között Kalocsán, 1928–38-ban és 1941–8-ban Pécsett volt tanár, gimnáziumi igazgató és az internátus főnöke. 1950-ben Pécsről vitték Mezőkövesdre. Onnan rövidesen Miskolcra távozott, ahol följelentés alapján elfogták, és Kistarcsára internálták; innen 1953 őszén szabadult. Hamarosan a pannonhalmi szociális otthonba került haláláig.

Szentkirályon született, Kolozsvárról bölcseleti tanulmányainak befejezése után Trencsénben lépett be a Társaságba. 1746–9-ig Kolozsváron, 1750-ben Egerben tanított középiskolában. Utána négy évig teológiát tanult Nagyszombatban. 1754-ben szentelték pappá. Ezután Szatmárnémetiben volt egy évig hitszónok, majd Ungváron előbb tanított, utána lelkipásztori munkát végzett. 1758-tól haláláig Székelyudvarhelyen dolgozott. 1767-től házfőnök és plébános volt a Társaság feloszlatásáig. G.-F. Le Jaie latin iskoladrámáját az Egyiptomi Józsefről magyarra fordította. Kéziratos példánya az OSZK-ban található.

Grazban született, Bécsben lépett be a Társaságba. A második próbaévet Leobenben végezte. 1670–2-ben Bécsben bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Leobenben, Klagenfurtban, Bécsben és Judenburgban tanított középiskolában. 1677–80-ban Grazban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1680-ban. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1682-ben Triesztben tanított középiskolában. 1683-ban Klagenfurtban, 1684–8-ban Grazban bölcseletet adott elő. Utána egy-egy évig kazuisztikát tanított Linzben, Passauban és Grazban, és egyházjogot Linzben. 1694–9 között Grazban szentírástant és egyházjogot adott elő. 1700-ban Budán lett házgondnok, majd 1701–3-ban Laibachban volt rektor. 1704–5-ben Linzben működött tanárként, és 1706-tól Bécsben élt. Tanított szentírástant, a tartományfőnök helyettese és 1714–5-ben maga is tartományfőnök volt. Erdélyi vizitációs útján, Nagyszebenben halt meg.

Kolozsváron született, az arianizmusból tért át a katolikus hitre. Retorikusként lépett be Nagyszombatból Trencsénben a Társaságba. 1714–6-ban Kassán bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Eperjesen, Trencsénben, Lőcsén és Egerben tanított. 1721–4-ben Nagyszombatban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1723-ban. 1725-ben ugyanott grammatikát tanított, majd 1726-ban Besztercebányán volt harmadik probációban. 1727-től egy évig Ungváron, három évig Szatmárnémetiben és egyig Pozsonyban volt hitszónok. 1732–3-ban Belgrádban misszionáriusként, 1734–5-ben Nagybányán hitszónokként működött. 1736–43-ig Felsőbányán volt házfőnök és plébános. 1744-ben a bécsi professzusházban magyar, német és szlovák lelkipásztorként működött. 1747–8-ban Kőszegen házgondnok volt. 1749–53-ig Komáromban, 1754-ben Esztergomban és 1755-től haláláig Kőszegen házi lelkiatyaként dolgozott.

A lengyelországi Krosnóban született, 1583-ban lépett be a Társaságba. 1584-ben Prágában tanított grammatikát. A bölcseletet Grazban végezte. 1587–9-ben ott tanított. 1591–2-ben Grazban, 1593–4-ben Bécsben teológiát tanult. 1594-ben szentelték pappá. 1595-ben Turócon a konviktus igazgatója volt, ott halt meg a következő év elején.

Protestáns családban született, tizenhét éves korában katolizált, Zalaegerszegen érettségizett. Érden végezte a noviciátust, majd 1924–5-ben Pécsre küldték magiszternek, eközben angolt, geometriát és szépírást tanított. Miután misszióba kérte magát, 1926–7 folyamán Valsban hallgatta a filozófiát. Majd mint kínai misszionáriust 1927. augusztus 17-én F. Varga Kálmán laikus testvérrel együtt búcsúztatták a pesti Jézus Szíve-templomban. Kínába való megérkezése után Tiencsinben egy évig kínaiul tanult. 1930-ban Taminghszienben volt prefektus; nyomban megalapította a helyi énekkart, amely nagy sikerrel adta elő a karmester saját szerzeményét, a Missa brevist. 1930-tól megkezdte teológiai tanulmányait Zikavejben, de a vidék levegője ártalmasnak bizonyult számára, ezért a II. évtől Hszienhszienben, a magyar misszió egyik központjában tanult. 1931. augusztus 20-án, Taming ostroma alkalmával öt kalocsai iskolanővérrel és négy magyar rendtársával fogságba esett. 1933 januárjában szentelték szerpappá, majd májusban áldozópappá; 1934 nyarán fejezte be teológiai tanulmányait. 1935-ben Tamingban volt prefektus, 1936-ban Vuhuban végezte el a terciát, 1937–44 között Tamingban lelkipásztorkodott és tanított, valamint missziózott is a környéken 1946–7 folyamán. 1948-ban Pekingben élt, de 1949-ben a kommunista hatalom elől Japánba ment. 1948-ban elkészítette az Újszövetség kínai nyelvű fordítását. Japánban Lidoni néven lett ismert. 1949–54 között a tokiói jezsuita egyetemen lett professzor, latint és görögöt tanított. 1950-ben átírták a japán provinciába. 1958-ban megszervezte az egyetemen Szentének Kórusát, és a Szent Ignác-templom Szent Terézia Kórusát. 1971-ben nyugalomba vonult. Halála előtt két évig volt kórházban.

A bajorországi Straubingban született, Bécsből logikusként lépett be a Társaságba. 1724-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. A következő három évben Grazban bölcseletet tanult. 1728–30-ban Laibachban, 1731-ben Klagenfurtban tanított középiskolában. A teológiát is Grazban végezte 1732–5-ben. 1735-ben szentelték pappá. Utána Belgrádban volt hitszónok. 1737-ben Judenburgban végezte a harmadik probációt. A következő két évben Grazban tanított középiskolában. 1740-től élete végéig hitszónok volt: 1740–1-ben Bécsben, 1742–4-ben Pozsonyban, 1745-ben Leobenben, 1746–51-ben Laibachban, 1752-ben Traunkirchenben és 1753-tól haláláig Nagyszombatban.

Grazban született, Bécsben lépett be a Társaságba (1737-ig X. Ferenc keresztnévvel az évi katalógusokban). A próbaévek után 1737–9-ben Bécsben bölcseletet tanult, és utána ugyanott grammatikát tanított. 1742-ben Grazban, a következő évben Bécsben matematikát tanult. 1744-ben Linzben retorikatanár volt. 1745–8-ig Bécsben tanulta a teológiát. Utána Komáromban egy évig hitszónok volt, majd Besztercebányán elvégezte a harmadik próbaévet. 1751-ben Kassán matematikát tanított; majd 1752-től ugyanez volt a tárgy a bécsi kollégiumban, és emellett a csillagvizsgáló igazgatójának asszisztenseként működött. 1754-ben ő lett az igazgató a Társaság feloszlatásáig. Akkor Kelet-Galícia felmérését kapta feladatul, s mellette az egész tartomány építkezési kormánybiztosa lett. Az ország hű felmérésére több alapvonalat állapított meg, melyeket háromszögláncolatokkal kötött össze. Így felmérte Kelet-Galíciát, Ausztriát és Mo.-ot.

1696. október 3-án született „Óváron”, és Nagyszombatból lépett be Trencsénben 1713-ban a Társaságba. 1716-ban Győrben tanított középiskolában. 1717–9-ben Bécsben tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Kőszegen, Kassán és Győrben tanított középiskolában. 1724–6 között Bécsben teológiát tanult. 1725-ben Bécsben szentelték pappá. 1726-ban a dél-amerikai misszióba került. Első állomáshelye a San Angel misszióstelep volt. 1732-ben San Lorenzóba került. Fontos szerepe volt a „guarani háború”-ban, mert misszióstelepét át kellett volna adnia a portugáloknak, így sok támadásnak volt kitéve. Amikor 1767-ben a portugálok kiűzték a jezsuitákat a gyarmatokról, ő Yapeyúban működött, és amikor végül Dél-Amerikát el kellett volna hagynia, meghalt.

A rendházakban minden nagyobb munkára (építkezés, az épületek felújítása stb.), ahol külső munkásokra volt szükség, egy testvér állt rendelkezésre, aki a munkálatokat vezette és felügyelte. E testvérek mestersége sok esetben asztalos volt. Lindemayr Tirolban született, huszonnégy éves korában Bécsben lépett be a Társaságba. Mestersége valószínűleg már ekkor asztalos volt, és az maradt a Társaságban is. Rögtön próbaidejének befejezése után asztalosként dogozott Zágrábban, Grazban, Passauban, újra Grazban, Nagyszombatban, majd újra Grazban nyolc évig, Kőszegen. Életének utolsó tíz évében, valószínűleg megtört egészséggel, a házból kimenők kísérője volt.

1911–5 között az orosházi szakképző iskolában tanult. 1917. február 28-tól katona volt az I. világháború végéig, majd a csendőrség gyulai iskolájában tanult 1920 decemberétől 1922 áprilisáig. Ezután belépett a Társaságba, Érden végezte a noviciátust. Utána különböző vidéki jezsuita rendházakban (Pécsett, Kalocsán és Nagykapornakon) dolgozott mint segítőtestvér. Majd a pesti rendházban és a Kongregációs Otthonban volt lakatos és bádogos. Egy évet Innsbruckban töltött, ezután 1933-ban a kínai misszióba küldték. Egy évig a magyar misszió központjában, Tamingban dolgozott mint szakács és kertész. 1934-ben Pujangba rendelték, ahol három évig dolgozott; majd újból visszatért Tamingba, és ott élt, amíg a kommunisták el nem foglalták a missziót. Amikor a magyaroknak el kellett hagyniuk Tamingot, 1946 októberében különféle missziókba került: így a verbitákhoz Vejhujfuba és Hszienhszienben, a kanadai jezsuitákhoz Tangsanba, ahol meglőtték a lábát a kommunisták, ezért Hszucsouba helyezték. 1951 tavaszán Msgr. Coté Hongkongba küldte, ahol két hónapot töltött, majd néhány hónapig a kínai–magyar szótár szerkesztőségében dolgozott Makaón. 1952 nyarán csatlakozott a szótárszerkesztőséghez a tajvani Tajcsongban, ahol Vajda Tibor atya munkáját segítette a magyar szekcióban nyolc éven át. 1960-ban beosztották a Msgr. Lischerong Gáspár által vezetett tajvani magyar misszióba, Pucébe, ahol később csendesen elhunyt.

Binócon született, végzett bölcsészként lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Győrben egy, Ungváron négy évig tanított. 1653–4-ben Bécsben és 1655–6-ban Grazban tanult teológiát. 1656-ban szentelték pappá. A következő évben Trencsénben volt hitszónok. 1658-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1659–63-ban Nagyszombatban előbb négy évig bölcseletet tanított, majd szlovák hitszónok volt. 1664-ben Oláhországban dolgozott. 1665–6-ban Trencsénben házi lelkiatya és hitszónok volt. 1667–71-ig házfőnökként működött Szakolcán. 1673-ban Pozsonyban a gazdasági ügyeket intézte. 1674-ben a rozsnyói missziós állomásról Jászón volt plébános. 1675-ben Jolsván, 1676–81-ben Rozsnyóról Murányalján és 1682-ben Selmecbányán misszionáriusként dolgozott. 1685–7-ben Nagyszombatban hitszónok volt. 1688–9-ben Turócon betegeskedett.

1655-ben Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1659–61-ig Grazban bölcseletet tanult. Utána Bécsben két, Linzben és Grazban egy-egy évig középiskolában tanított. 1666–9 között Bécsben tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1669-ben. Utána Laibachban retorikát tanított. 1671-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1673–6 között Linzben, 1677-ben Grazban bölcseletet tanított. 1678–9-ben Bécsben a kollégiumban az alsó iskola igazgatója volt. 1680–3-ig a professzusházban volt iskolaigazgató és a rendtartomány történetét írta. 1684–91 között Lipótváron, 1692–9-ben Budán volt házfőnök. 1700–1-ben a bécsi professzusházban dolgozott. 1702-től haláláig a birodalmi tábori lelkészek elöljárója volt.

Középiskolai tanulmányait a bp.-i zsidó gimnáziumban végezte. 1930–3 között a zugligeti Manrézában skolasztikus novícius és retorikus volt. 1934–5-ben Szegeden, 1936-ban Bp.-en tanulta a filozófiát. 1936–8 között Kalocsán konviktusi felügyelő volt. 1938–42-ig Szegeden teológiát tanult, közben felszentelték, majd ugyanitt végezte a terciát is. 1943–7 között magyar–latin szakon tanult a szegedi egyetemen. 1948-ban Bp.-en gyakorló tanár volt, majd 1949–50 folyamán Nagykapornakon hitoktató. A szétszóratás után 1950–1-ben a pesti Jézus Szíve-templomban, majd 1967-ig Hatvanban volt kántor, amikor agyvérzést kapott. A bal oldala lebénult, majd amputálták a jobb lábát, végül hosszas szenvedés után rákban elhunyt.

Szülővárosából, Győrből lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán volt tanárképzőben. 1735–7-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Budán, Egerben, Nagyszombatban és Kőszegen tanított. 1742-től Grazban négy évig teológiát és egy évig külön is egyházjogot tanult. 1745-ben szentelték pappá. 1747-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1748-ban vándormisszionárius volt Mo.-on. 1749–53 között bölcseletet tanított Kassán, mellette évekig kórház- és börtönlelkész volt.

Pozsonyban született, Leobenben lépett be a Társaságba. 1626–8 között Grazban bölcseletet tanult. 1629–30-ban Nagyszombatban, 1631-ben Linzben, 1632-ben Győrben tanított. 1633–6-ban Grazban végezte a teológiai tanulmányokat, és a következő évben Leobenben töltötte a harmadik próbaévet. 1638–9-ben Nagyszombatban hitszónok volt. 1640-ben a bécsi professzusházban lakott, majd a kassai misszióban dolgozott. 1642–4-ben Nagyszombatban hitszónok és bölcselettanár volt. 1645-ben Passauban bölcseletet, Grazban kazuisztikát tanított. Utána öt évig Nagyszombatban hitszónokként működött. 1653-ban Trencsénben lett rektor. Utána két évig újra Nagyszombatban működött mint hitszónok és a szentírástan tanára. 1664-ben Pozsonyban misszionárius, 1665-ben Triesztben magyar hitszónok volt. Ezt a munkát végezte élete vége felé két-két évig Nagyszombatban és Győrben, három évig Ungváron, majd haláláig újra Győrben. Szent Erzsébetről magyarul írt könyvet.