Online Jezsuita Történeti Névtár

Bellusi Ferencnek volt az öccse. A próbaidőt Bécsben végezte. Utána egy évig Passauban, majd két évig Nagyszombatban tanított középiskolában. 1689–90-ben Grazban végezte a bölcseletet. 1691–4 között újra tanár volt Nagyszombatban, Sopronban és Győrben. 1695–8-ban Bécsben végezte a teológiát. Egy újabb év középiskolai tanítás után Győrben volt harmadik próbaévben. 1701-ben a bécsi professzusházban magyar és cseh hitszónoka és a tartomány gondnokának tanácsadója volt mo.-i jogi ügyekben. A következő évben Komáromban hitszónokként működött. 1703–6 között gróf Maximilian Seeau erdélyi császári biztos gyóntatója volt. Az évi katalógusok a gyulafehérvári rendházhoz tartozóként jelzik. Élete utolsó két évében a pozsonyi kollégium gondnoka volt. Nagyszombatban halt meg.

Az esztergomi főegyházmegye szeminaristájaként Pesten végezte a teológiai tanulmányokat. A rendbe világi papként lépett be 1856-ban. A kétéves nagyszombati próbaidő után még három évig kiegészítő tanulmányokat végzett Baumgartenbergben retorikából, Innsbruckban pedig bölcseletből és hittudományból. 1860-tól haláláig Kalocsán különböző tantárgyakat, főleg latin nyelvet és fizikát tanított. Cikkeket és költeményeket írt. Az 1873-as kalocsai kolerajárvány idején betegeket gondozott, s maga is fertőzést kapott és meghalt.

A pécsi egyházmegye fiatal tagjaként lépett a Társaságba. Amikor 1950-ben a noviciátust elfoglalták, Szegedre került. Onnan hurcolták el Jászberénybe, ahonnan megszökött. Útközben azonban elfogták, majd 1950. június 21-én Kistarcsára internálták, ahonnan 1953. szeptember 17-én szabadult. Ezután segédmunkás volt Bp.-en. 1956 végén elhagyta Mo.-t. Két évig Rómában tanult teológiát, majd Németországba került, ahol elvégezte a harmadik probációt is. Nagy nyelvismerete miatt a svédországi Västerasba került az idegen vendégmunkások lelkészeként. Harminc évet dolgozott ott. 1991–2003 között a németországi Trierben lelkipásztor. 2005-ben az unterhachingi jezsuita idősotthonba költözött.

A műbútorasztalosságot a híres miskolci Túróczy-gyárban tanulta, de tanoncévei közben kiújult a tüdőbaja, ezért hazaküldték. Otthon szívesen olvasgatta Xavéri Szent Ferenc, Kláver Szent Péter és más jezsuiták életrajzait, és feltámadt benne a szerzetesi élet csodálata. P. Figula János SJ ajánlatára jelentkezett a Jézus Társaságba, a noviciátust a zugligeti Manrézában végezte. Már novíciusmesterének, P. Vukov Jánosnak kifejezte szíve nagy vágyát, hogy Kínába szeretne menni misszióba; azonban azt a választ kapta, hogy előbb még be kell bútorozni a lelkigyakorlatos házat és a noviciátust. Ezt a nagy munkát nyolc éven keresztül végezte, Gara József és Herholdl Árpád testvérekkel együtt.
1936-ban érkezett Kínába. Tamingban mindjárt felállított egy asztalosműhelyt, ahol kínai tanoncokat képzett. A szegények számára ingyen csinálta a koporsókat, vasárnaponként pedig a falvakban ápolta a betegeket, közben sok újszülöttet megkeresztelt. A kommunista hatalomátvétel után sikerült a gépeket is megmentve Csangtőbe, az olasz misszióba szöknie. Itt nem maradtak sokáig, mert a hszienhszieni püspök meghívta F. Herholddal együtt a saját missziójába. Itt F. Bencze egy német gyógyszerésznek segített orvosságot készíteni, majd az építkezésen felügyelt.
1949-ben elmenekült Kínából, Manilában dolgozott öt évig mint betegápoló. Ekkor Msgr. Charles Fahy, az amerikai jezsuiták püspöke elhívta Tajvanra; Hszincsuban egy nagy asztalosműhelyt állítottak fel, ahol néhány tanonccal nagyszabású munkákba kezdett. A Catholic Relief Service felfigyelt a munkájára, egy nagy asztalosüzemet épített neki, és felszerelte modern gépekkel. Az új gyár csakhamar világszerte híressé vált fafaragói és szobrászai révén. A raktárai tele voltak szentképekkel, szobrokkal, betlehemekkel, amelyeket a szigeten kívül Amerikában és Európában is sikerrel terjesztettek. A tajvani templomok nála rendelték a templomi padokat és oltárokat. A gyár azonban a helybéliek irigysége és kapzsi követelések miatt tönkrement. F. Bencze a legjobb munkásaival egy kisebb műhelyt létesített, a volt gyárat pedig átalakították szociális központnak. Hszincsuból 1960-ban Tajpejbe kerülve a Fuzsen Katolikus Egyetemen dolgozott, főleg az építkezéseken felügyelt. Az egyetemi templom építésével és berendezésével kezdte a munkáját, majd a különböző hivatalokat, az egyetemi könyvtárat és a hatszáz személyes diákotthont építette fel. A bútorok a hszincsui műhelyben készültek, ahová hetente kétszer is elment a munkát irányítani. Legkedvesebb munkája azonban továbbra is a templomok díszítése, oltárok és tabernákulumok készítése maradt. Az egész szigeten ismerték és elismerték kínai stílusú templomi felszereléseit. A buddhisták is vele dolgoztattak, egyszer a tajpeji főbonc megkérte, hogy faragtassa ki a buddhista szent, Hszüan Bobe szobrát, a Sun-Moon tó melletti pagoda részére. Ez annyira jól sikerült, hogy utána ezerszámra kapta a megrendeléseket még Japánból is. Szabad idejében állandóan úton volt, mert mindenhová hívták tervrajzok készítésére. Élete utolsó éveit a tajpeji egyetem betegtermében töltötte, tolókocsiban, itt hunyt el.

Kolozsváron végezte a középiskolát. Trencsénben volt újonc, Győrben pedig tanárképzős. 1752–4-ben Nagyszombatban tanult bölcseletet, majd Kolozsváron tanított. 1759–62-ben Kassán végezte a hittudományt. 1761-ben szentelték pappá. 1763-ban Kolozsváron retorikát tanított. A következő évben Egerben végezte a harmadik próbaévet. 1765-től egy évet Nagybányán és egyet Székelyudvarhelyen tanított. 1767-től a feloszlatásig Nagyszombatban volt az érseki konviktus igazgatója.

A csehországi születésű Benedicti 1593–4-ben Turócon grammatikát tanított és hitszónok volt, habár még nem volt pap. Utána neve nem szerepel többé a katalógusokban.

Próbaidejét Bécsben, a tanárképzőt Leobenben végezte. 1721–3-ban Grazban volt bölcsészhallgató. A magisztérium alatt Zágrábban egy, Varasdon két évig tanított. 1728–31-ben Nagyszombatban hallgatta a teológiát. Ott szentelték pappá 1730-ban. Selmecbányai egyéves középiskolai tanítás után Besztercebányán volt harmadik probációban. Onnan 1734-ben Belgrádba került lelkipásztornak; fertőző beteg ápolása közben maga is meghalt.

A középiskolát Kassán végezte, Trencsénben lépett be a Társaságba. Próbaideje után ugyanott és Kőszegen grammatikát tanított. Bölcseletet 1700–2-ben Bécsben és egy év matematikát Grazban tanult. Pozsonyban és Nagyszombatban volt tanár. Az utóbbi helyen adták elő 1705-ben drámáját Hunyadi Jánosról, mely nyomtatásban is megjelent. 1706–8 között Bécsben teológiát tanult. 1709-ben szentelték pappá. Utána misszionáriusnak szánták Indiába, de nem került oda. 1710-ben Laibachban matematikát tanított. 1711-ben Leobenben végezte a harmadik próbaévet. 1712-ben Nagyszombatban, 1713-tól haláláig Kassán matematikát és bölcseletet tanított, ahol rövidesen meghalt.

Talán Ferencnek bátyja volt. Újoncidejét Trencsénben töltötte, majd egy évig Nagyszombatban grammatikát tanított. A bölcseletet Kassán végezte 1697–9 között. Utána Trencsénben és Eperjesen a humaniora, Nagyszombatban pedig a retorika tanára volt. 1704-től Grazban végezte a teológiát, ahol 1707-ben szentelték pappá. A judenburgi harmadik próbaév után 1709–12 között Kolozsváron bölcseletet, Nagyszombatban egy évig kazuisztikát tanított. Három évet töltött Rómában mint magyar gyóntató. Nagyszombatba visszatérve 1718-ban teológiai doktor lett, és egy-egy évig szentírástant és teológiát tanított korai haláláig.

A budai Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát, majd 1941–4 között Kassán tanult filozófiát. 1944-ben kezdte el teológiai tanulmányait, de hamarosan külföldre ment és Rómában végzett 1948-ban. Münsterben végezte a terciát, majd 1949–54 között pszichológiát tanult; Leuvenben doktorált. 1954-ben Brazíliába küldték, Nova Friburgóban kezdett filozófiát és pszichológiát tanítani, amit Rio de Janeiróban folytatott, 1957–75 között a katolikus egyetemen. Megalapította a Pszichológiai Intézethez csatolt Pszichológiai Tanácsadó Központot. 1968-ban megszervezte és 1972-ig vezette az egyetem teológiai szakterületét. 1972–5 között az egyetem akadémiai rektorhelyettese volt. 1975-ben visszatért Európába, 1975–86 között Klagenfurtban a Szolgálat című folyóiratot szekesztette, közben a rendház gazdasági vezetője is volt. 1986-ban a folyóirattal Bécsbe költözött. 1989–92 között a burgenlandi szeminárium spirituálisa volt. 1993–6 közöt a Vatikáni Rádió magyar adásának a szerkesztője Rómában. 1997–2000 között pszichológiát tanított Bp.-en, a katolikus egyetemen. 1998-ban a pécsi szemináriumban, majd 2000-ben a bp.-i Központi Szemináriumban volt spirituális, 2001-ben pedig egy évig novíciusmester. 2003-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanított. 2010-től a pilisvörösvári szociális otthonban koordinátor.

Erdélyi nemesi családból származott. A középiskolát Kolozsváron végezte, Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Győrben elvégezte a tanárképzőt, majd 1745–7-ben Kassán a bölcseletet. Székelyudvarhelyen és Nagyszombatban egy-egy évig grammatikát tanított. 1750–1-ben Bécsben matematikát tanult. Egy év újabb tanárkodás után 1753–6-ban Grazban elvégezte a teológiát. 1755-ban szentelték pappá. 1757-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1758-ban Nagyszombatban, 1759–62-ben Kolozsváron matematikát, 1763–5-ben újra Nagyszombatban kontroverziát és 1766-tól a Társaság feloszlatásáig Budán teológiát tanított. Utána Nagyszombatban lett teológiatanár az egyetem Budára költözése után is az ott alapított akadémián, mellyel 1784-ben Pozsonyba került. 1785-ben nyitrai kanonok lett, s ott is halt meg.

A morvaországi Brünnben született, Leobenben lépett be a Társaságba. 1673–5 között Grazban bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Besztercebányán, Pozsonyban, Judenburgban és Leobenben tanított. 1680-tól Grazban teológiát tanult, ahol 1683-ban szentelték pappá. Leobenben végezte a harmadik probációt. Egész életében lelkipásztor volt és néhány rendházban házgondnok. A rendtartomány magyar részén Nagyszombatban 1685–6-ban, Trencsénben 1687-ben, Selmecbányán 1690-ben, újra Trencsénben 1695–6-ban és Pozsonyban 1697-ben dolgozott.

Tizennyolc éves korában Bécsben lépett be a Társaságba. A bölcseletet Nagyszombatban végezte. 1732–5-ben Pozsonyban tanított középiskolában. 1736–8-ban Nagyszombatban, 1739-ben Kassán végezte a teológiát. Utána Lőcsén tanított egy évig, majd Besztercebányán elvégezte a harmadik próbaévet. Attól kezdve bejárta az egész országot. Hosszabb ideig csak a hadseregnél végzett lelkipásztori munkát 1743–7-ben és 1756–62-ben. A Társaság feloszlatása után 1779-ben halt meg Egerben.

Komáromból Bécsben lépett be a rendbe. Leobenben tanult a tanárképzőben, majd Pozsonyban tanított. A bölcseletet 1717–9-ben Grazban végezte. 1720–2 között Kassán, Eperjesen és újra Kassán tanárkodott. 1723–6-ban Nagyszombatban teológiát tanult, ahol 1725-ben szentelték pappá. A besztercebányai harmadik próbaév után Nagyszombatban egyházjogot tanult. Egész életében főiskolai tanár volt. 1729-től Nagyszombatban három évig bölcseletet, Grazban két évig kontroverziát és egyházjogot, Bécsben egy évig kontroverziát és újra Nagyszombatban nyolc évig teológiát tanított. Életének utolsó évében Pozsonyban volt rektor. Több vallásos könyvet írt.

1945-ben vették fel Műegyetem építészmérnöki karára, ekkor ismerte meg az illegalitásba szorított jezsuitákat. 1953-ban kezdte meg a titkos noviciátust. Építészmérnöki diplomáját 1950-ben szerezte meg, utána hat évig dolgozott építészként. 1956-ban a forradalomban játszott szerepe miatt külföldre (Ausztriába) távozott. 1958–60 között az írországi Tullamore-ban filozófiát, majd 1961–4 között Dublinban teológiát végzett. 1964–5-ben Münsterben végezte a terciát. Ezután 1964-ben Amerikába került, először Rochesterben tanított matematikát, majd 1967–8-ban Hamiltonban káplán. 1969–79 között Courtlandben volt előbb káplán, majd plébános. 1980–9 között Londonban (Ont.), a St. Mary kórházban volt lelkész. 1989-ben hazatért Mo.-ra, először Kalocsán volt káplán, majd 1992-től kezdve Bp.-en lelkész, lelkigyakorlat- és Cursillo házas hétvége programvezető. 2012-től a bp-i Farkas Edith Szeretetotthon lelkésze.

1933–5 között a zugligeti Manrézában volt skolasztikus novícius. 1936–8 között Bp.-en filozófiahallgató, majd 1939-ben Kalocsán szakaszfelügyelő és énektanár volt. 1940–3 között Szegeden teológiát tanult. 1944-től a pécsi Pius Gimnáziumban tanított hittant, a templomban lelkész és a Jézus Szíve Társulat vezetője volt. 1946-ban Mezőkövesden volt lelkész, a Mária-kongregációk prézese, a KALOT vezetője. 1947–50 között Szegeden volt lelkész, a Mária-kongregációk prézese, hittantanár a középiskolában. 1950-ben Hódmezővásárhelyen volt lelkész. A szétszóratás után 1951-ben Kartalon, 1952-ben Simontornyán, 1953–4-ben Kiskörén volt kántor. 1954–6 között Bp.-en fizikai munkásként dolgozott, majd 1956–8 között Tereskén volt kántor. 1958–73 között újból Bp.-en volt fizikai munkás, majd 1973–6 között Tereskén dolgozott nyugdíjas kántorként.

Horvátországban született, a csehországi Brünnben lépett be a Társaságba. Bölcseleti tanulmányait Grazban végezte 1615–7-ben, a teológiát Lipótváron(?), és a belgiumi Torunban(?) tanult 1620-ban. A harmadik próbaévet Eberndorfban végezte, 1623-ban a pécsi török misszióban dolgozott. 1624–5-ben Léván volt népmisszionárius. 1629–30-ban Nagyszombatban volt hitszónok, hitoktató és az internátus igazgatója, 1631–2-ben pedig népmisszióban dolgozott, 1633-ban a gazdasági ügyeket intézte. A következő évben újra népmisszionárius volt. Élete utolsó éveiben, 1635–9 között Homonnán volt házgondnok. Szepesváralján halt meg.

Bécsi születésű volt, ott lett jezsuita. Képzését a rendtartomány osztrák részében kapta, s leginkább ott is dolgozott. 1692–4 között Nagyszombatban kánonjogot tanított és az egyetem kancellárja volt. Takács szerint itt írt egy iskoladrámát, melyet mással mutattatott be. 1694-ben klagenfurti rektor lett, de a következő év elején meghalt.

Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után az ausztriai St. Andräban retorikát végzett. 1902–4 között Kalocsán tanított. A bölcseletet 1905–7 között Pozsonyban, a teológiát 1908–11-ben Innsbruckban végezte. 1910-ben szentelték pappá. Képzése után 1912-ben tanítani kezdett. Először történelmet, majd logikát és metafizikat tanított. Hazatérve 1914-ben Bp.-en a Mária Kongregációt és a Magyar Kultúrát szerkesztette. A következő évben Bécsben végezte a harmadik próbaévet. Igazában csak tíz évig tudott dolgozni különböző munkaterületeken: 1918–25-ben a tartományfőnök helyettese volt, de a házi adminisztrációban is részt vett, és több Mária-kongregációt vezetett. 1924-től újra szerkesztette a Magyar Kulturát. Élete utolsó évében a Manréza lelkigyakorlatos ház igazgatója volt. Fiatalabb korában írt lelkiségi és világnézeti cikkeket is. Legismertebb műve volt: Mi a jezsuita rend?
M: Kosztka szent Szaniszló az ifjúság példaképe. Kalocsa, 1903, 2. kiadás: Bp., 1919; Zarándokságunk. Kalocsa, 1904; Mennyország aranykulcsa, vagyis a tökéletes bánat. Kalocsa, 1905, 2. kiadás: Bp., 1925; Teljes búcsú a halál óráján. Bp., 1906; Aranyszájú szent János beszéde. Bp., 1907; War Judas, der Verrater, bei der Einsetzung der Eucharistie gegenwartig? Innsbruck, 1910; Szentáldozás és szívtisztaság. Bp., 1914; A hitszónok és a gyóntató kötelességei a gyakori szentáldozásról szóló decretum alapján. Győr, 1914; Mi a jezsuita rend? Bp., 1918; Elvi ellentétek a modern és a katholikus tudomány között. Bp., 1919; Egy jezsuita emlékei a kommunizmus idejéből. Bp., 1919; Szívünk napja. Bp., 1920.

A középiskolát Esztergomban, próbaidejét Trencsénben, a tanárképzőt Szakolcán végezte. Bölcseletet 1747–9-ben Bécsben tanult, s utána két évig Selmecbányán tanította a grammatikát, majd újabb két évig Bécsben matematikával foglalkozott. 1754-ben Kolozsváron retorikát adott elő. 1755-től Nagyszombatban tanult teológiát. 1758-ban szentelték pappá. Egy évig Trencsénben volt hitszónok, utána a harmadik próbaévet végezte Selmecbányán. 1761-ben Nagyszombatban a királyi konviktusban felügyelő, majd két évig itt és egy harmadikig Trencsénben geometriával foglalkozott. 1765-ben Kassán héber- és görögtanár volt. A következő évtől a feloszlatásig Nagyszombatban bölcseletet, szentírástant és kánonjogot adott elő. 1769–70-ben a bölcsészeti kar dékánja is volt. A rend feloszlatása után nyugalomba vonult.